Együtt minden könnyebb

A Fékezd Magad Alapítvány számos kampánnyal igyekszik hatékonyabbá, biztonságosabbá és nem utolsó sorban békésebbé tenni a hazai közlekedést. A siker záloga, hogy megismerjük a forgalom szereplőit, valamint véleményüket és problémáikat, ezért 2021 őszén átfogó kérdőívet állítottunk össze számukra. 

Kiemelten fontos témáról lévén szó, több mint kétezren (n=2466) vállalkoztak kérdőívünk kitöltésére, s bizony nemcsak férfiak (71%), hanem a szebbik nem képviselői is (29%). Nem meglepő módon a fiatalabb, 17 és 24 év közötti korosztály (1,3%) kevésbé igyekszik véleményt formálni, inkább a középkorúak (25-40 év, 12,2%) és az idősebbek (41 évestől, 86,6%) ragadtak billentyűzetet. Az arányok arra engednek következtetni, hogy a forgalom tapasztaltabb, sokat látott tagjainak fontos igazán a gördülékeny, balesetmentes helyváltoztatás, a többiek csak „úsznak az árral” és/vagy alternatív mobilitási formák mellett törnek lándzsát. A válaszadók döntő többsége javarészt autót használ, de sokan vannak, akik gyakorta ülnek kerékpárra és/vagy tömegközlekedési eszközre, sőt a helyváltoztatás egyéb kellékei, így a rollerek, a mopedautók és a motorkerékpárok is jelen vannak a lakosság eszköztárában.

Begurulva – Autó- és kütyümustra podcast >>>

Köszönjük, jól megvagyunk

Bár az utakon néha úgy tűnhet, hogy nehezen férünk egymástól, valójában csak kevesen vannak, akiket nagyon frusztrál egy-egy járműfajta. A motorosok például egyáltalán nem (30,9%), vagy csak kicsit (43,3%) zavarják a megkérdezetteket, és az elektromos rolleresek, a gyalogosok, valamint a kerékpárosok jelenléte sem „irritálja” különösképpen a többi közlekedőt. Ellenben az önjelölt rendfenntartók, büntetőfékezők közutálatnak örvendenek, esetükben százból több mint nyolcvanan ikszelték be a „Nagyon zavar”-rubrikát (a továbbiakban: nz).

Hasonlóan ellenszenvesek a veszélyesen előzők (nz: 77,6%), a piroson áthajtók (nz: 75,3%), az elsőbbégadást elmulasztók (nz: 65,1%) és az irányjelzés nélkül sávot váltók, illetve kanyarodók (nz: 60,7%), a szlalomozókkal viszont elnézőbbek vagyunk(nz: 42,4%), ami talán érthető is, hiszen sokan tanyáznak indokolatlanul a belső (és a középső) sávban. Érdekesség, hogy a kicsiket megfélemlíteni igyekvő behemótok 61,4%-nál verik ki teljesen a biztosítékot, míg a megfelelő világítás hiánya 54,6%-nál vált ki azonos reakciót. Noha igen veszélyesek, a járdán, a hangtalanul suhanó mikromobilitási eszközök nem feltétlenül hozzák ki sodrukból embertársainkat, 57,9 százalék döntött a „Nagyon zavar” mellett, a többieket csak kevésbé (39%) vagy egyáltalán nem feszélyezi jelenlétük.

Szerencsére nem maradtak felelet nélkül kényesebb kérdéseink sem. Balesetveszélyes cselekedet elkövetését például 99,4 százalék hajlandó beismerni maga előtt, és közel 90 százalék nyilatkozott úgy, hogy kockázatos helyzetben kész lemondani a KRESZ biztosította elsőbbségről. A legtöbbek (64,6%) figyelmét a különféle környezeti hatások (pl. szürkület, erős napsütés, eső) vonják el, de jelentős azok száma is (24,5%), akik szerint a telefon jelenti a legfőbb veszélyforrást. Persze ez csak a jéghegy csúcsa, a szabadszavas mezőben egyéb összpontosítást nehezítő tényezőket is említenek a kampányban résztvevők. Ilyen például a navigációs rendszer, az utak melletti reklámok sokasága, no meg a menet közben bekapcsolt videolejátszó, és az agresszív vezetők sem könnyítik meg a sofőrök dolgát.

Abban – 0,8% kivételével – mindenki egyetért, hogy elfogadóbbnak és türelmesebbnek kéne lennünk egymással, az oktatás pedig lehetne jóval hatékonyabb, azaz már iskolás korban fontos lenne elsajátítani a közlekedéssel kapcsolatos tudásanyagot. Közel 90% úgy véli, hogy közlekedési kultúrával kapcsolatos dolgokat és konfliktuskezelést is érdemes lenne tanítani, mit több a „halmozottan visszaeső veszélyeztetők” kötelező pszichológiai képzése is elengedhetetlen. Sokan úgy gondolják, a szabálysértésekről készült esetleges felvételek nyilvánosságra hozatala, továbbá a jogosítvány nélkül autózók és a balesetet okozók szigorúbb büntetése komoly visszatartó erőt jelentene, s bizony nem ártana még nagyobb biztonságot szavatolni a gyalogosoknak. A vélemények itt-ott eltérőek, de a cél láthatóan mindenkinél ugyanaz: biztonságosan, hatékonyan, viták nélkül róni az utakat.