86 éves korában elhunyt Dan Gurney

A motorsport bővelkedik az olyan versenyzőkben, akikben megvan a tehetség bármilyen jármű vezetésére, ám ezek közt nagyon kevés olyan akad, akik ezt újra meg újra meg is tették – és győztek.

Dan Gurney egyike volt az ilyen tehetségeknek.

Nem számított, hogy a NASCAR-ban hírnevet szerzett Wood testvérek színeiben kellett elfüstölni egy jókora stock car gumiabroncsait a Riverside-ban, vagy egy Carrol Shelby által fejlesztett, kecses Ford GT40 Mark IV sportkocsit végighajtani a Le Mans-i versenyen – Gurney mindig pontosan tudta, mi kell ahhoz, hogy gyors legyen, és elsőként érjen célba.

Nehéz megfelelően elmagyarázni, hogy Gurney – aki a múlt héten hunyt el 86 évesen – milyen hatással volt a motorsportokra, mivel annyira sok szakágban ért el kiemelkedő eredményt.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy sor kerülhetett a Ford Motor Company versenytörténelmének egyik leghíresebb pillanatára, majd annak nyomán egy napjainkig élő hagyományt teremtett azzal, hogy A.J. Foyttal közösen az első – és mindmáig egyetlen – teljesen amerikai csapatként 1967-ben megnyerték a 24 órás Le Mans futamot.

Van egy híres fotó: Gurney felpattan a motorháztetőre, amikor Foyt áthalad a célvonalon, és megszerzi a Fordnak a második egymást követő győzelmet ezen a legendás hosszútávú versenyen. Ennél a képnél talán csak az közismertebb, amelyiken precedenst teremtve, elsőként fröcsköli le pezsgővel a dobogón állókat.

Mindez akkoriban történt, amikor Gurney bejárta a világot, mindenféle versenyen elindulva, méghozzá az első olyan pilótaként, aki legalább egy versenyt meg tudott nyerni a Formula 1-ben, a NASCAR-ban, az IndyCar-ban és a Sports Cars mezőnyében is.

Első Formula 1-es győzelmét az 1962-es Francia Nagydíjon aratta, majd a következő évben jött az első a négy egymást követő győzelemből az évente megrendezett NASCAR közúti versenyen Riverside-ban; először a Holman-Moody színeiben (1963-ban), majd a Wood Brothers csapatnál (1964-66). 1967-ben győzött először IndyCar versenyen a kaliforniai Riverside-ban, utána pedig ötödik és utolsó alkalommal lépett a dobogó legfelső fokára az ugyanitt megrendezett NASCAR futamon 1968-ban.

“Dan volt az egyik legjobb országúti versenyző, akit valaha láttam,” mondta róla Leonard Wood, egy a NASCAR Hírességek Csarnokába beszavazott pilóta, aki ezekben a diadalmas években dolgozott Gurneyvel. “Ha fent ültem a lelátón Riverside-ban, és tíz különböző versenyző ült be egy autóba, akkor is meg tudtam mondani, hogy melyik Dan. Ő mindig az ideális íven ment be a kanyarokba, és egyszerűen nem tudom leírni, mennyire jól csinálta. Nagyon jól éreztük magunkat vele.”

“Mindenki azt mondta neki, hogy úgy néz ki a pályán, mintha csak egy vasárnap esti sétakocsikázáson lenne,” folytatta Wood. “De ő azt mondta erre: Nem is tudjátok, mennyire nehéz úgy tenni, mintha sétakocsikáznék. Fegyelmezni kell magam, hogy visszavegyek a megfelelő pontokon.”

Az évek során Gurney számos kiemelt programban dolgozott együtt a Forddal.

Ő volt a Mustang I tanulmányautó első tesztpilótája, aki megtette a prototípussal az első köröket 1962-ben egy United States Grand Prix futamon a Watkins Glen International versenypályán.

Nem sokkal ezután ő lett az utolsó, aki vezette a 999-est, vagyis a Ford Motor Company alapítója, Henry Ford által 1902-ben tervezett második versenyautót. Gurney vitte el a Barney Oldfield által az 1900-as évek elején versenyeken használt autót pár körre a Ford dearborni tesztpályáján 1963-ban, mielőtt az végleg múzeumba került.

És Gurney volt az, aki Colin Chapmant és Jim Clarkot a Fordhoz hozta, hogy segítsenek az első farmotoros IndyCar létrehozásában, ami aztán megszerezte az első Indianapolis 500 diadalt a gyár számára 1965-ben.

Ám Gurney versenyzői szakértelme nem korlátozódott a vezetőülésre. Vérbeli újító volt, aki tervezett és épített is autókat. Ő volt az egyetlen amerikai, aki saját építésű autóval nyert Formula 1-es futamot (1967-es Belga Nagydíj), és kulcsszerepet játszott a zárt sisak kidolgozásában. Emellett ő találta fel a Gurney-flap néven ismertté vált, az autó hátsó légterelőjére szerelt fémlapot, ami növeli a leszorító erőt.

Érdemei elismeréseként Gurney 2014. október 29-én megkapta a híres Edison-Ford Innovációs Emlékérmet a dearborni Henry Ford Alapítványtól.

És ez csupán egy a számos elismerés közül, melyben Gurney élete során részesült. Gyakorlatilag a világ összes autóversenyzői Hírességek Csarnokába beválasztották, és 1999-ben megkapta a Spirit of Ford Díjat is, ami a vállalat által a versenyzésért adható legnagyobb elismerés.

„Dan Gurney testesítette meg az amerikai autóversenyzés legjobb pillanatait” mondta róla Edsel B. Ford II, a Ford Motor Company igazgatósági tagja és Gurney közeli barátja. “Mindannyian, akik részt vettünk a Ford motorsport-programjában, gyászoljuk egy igazi legenda halálát. Dan elismert pilóta és csapattulajdonos volt.

“Mindig emlékezni fogunk az Ford Mark IV-essel aratott 1967-es Le Mans-i győzelemre, a Mustang I prototípus első tesztelésére, a Ford NASCAR-győzelmekre az olyan csapatokkal, mint a Wood Brothers, vagy éppen a Ford IndyCar programmal kapcsolatos koncepciójára, ami összehozta Colin Chapmant és Jim Clarkot.

„Dan elegánsan és méltósággal képviselte magát és országát a világszerte megrendezett versenyeken. De még ennél is fontosabb, hogy emlékezni fogunk elragadó mosolyára, a szemhunyorítására, amikor éppen anekdotázott és arra, mennyire szerette Evit és fiait, Justint, Alexet, Dan Juniort, Jimmyt és Dannyt. Nemcsak egy motorsport-ikont veszítettünk el, hanem egy barátot is. Lehet, hogy sohasem lesz még egy olyan, mint ő volt.”

Bill Ford, a Ford Motor Company ügyvezető elnöke is osztozik ebben az érzésben. “Mély szomorúsággal tölt el minket Dan Gurney halála,” mondta. “Lehet, hogy öröksége versenyzőként és újítóként is páratlan a sporttörténelemben. Megtiszteltetés számunkra, hogy ezen örökség jelentős része – beleértve az 1967-es amerikai Le Mans-i diadalt – a Ford színeiben született. A Ford nagy barátja volt, akit világszerte nagy tisztelet övezett. Szeretnénk kifejezni őszinte részvétünket felesége, Evi és egész családja számára.”