A fehérnép közbelép (Az autó históriája X. rész)

Benz feltalálta és megépítette az automobilt, arra azonban már nem jutott ereje, hogy a nagyközönséggel is megismertesse. A stafétát felesége, Bertha Benz vette át.

Lassacskán kúszott fel a nap 1888. augusztus 5-én, mintha még aludni vágyott volna. Így volt ezzel Karl Benz is, aki éppen előző este határozta el századszor, hogy feladja álmát, s végleg abbahagyja az automobil fejlesztését. Elvégre két és fél év alatt csupán egyetlen járművet sikerült eladnia, és ez elég egyértelmű jele annak, hogy nincs kereslet a ló nélküli kocsira… Nehéz fejjel kóválygott hát ki a konyhába, ahol bőséges reggeli és egy apró papírfecni várta. – Elmentünk a nagyihoz Pforzheimbe – írta Bertha, egyetlen szót sem ejtve arról az aprócska tényről, hogy a Patent Motorwagen Nr. 3-mal vágtak neki az útnak…

Karl még egyik oldaláról a másikra fordult, mikor a 13 éves Richard és két évvel idősebb bátyja, Eugene már a Mannheimi ház hatalmas fakapuját nyitotta, hogy aztán – anyjuk vezényletével – szép csendben kilopják rajta a csodamasinát. Innen még majdnem egy kilométert tolták a 360 kilós járművet, s csak a háztól távol kezdték el az indítási folyamatot. Bertha kinyitotta a benzincsapot, Eugene pedig nekifeszült a hatalmas lendkeréknek, erőteljesen megrántva azt. A dugattyú meg is lódult a maga útján, de akárhogy is próbálkoztak, az égési folyamat nem vette kezdetét, sokadig próbálkozásra sem akart életre kelni a gépezet. Szerencsére az alma nem esett messze fájától – a kisebbik fiú rájött, hogy a gyújtás áramkörét kell zárni.

A világ első autós utazása

Így aztán semmi nem állhatta útját a lelkes csapatnak, felkapaszkodtak a bőrbe húzott padra, és Wiesloch felé vették az irányt. A római korból fennmaradt utakon nem volt könnyű az előrejutás, az éles kövek és a nyomvályúkkal szabdalt földes szakaszok hőseinket >>>