A fejlődő piacok népautója egy olyan Toyota, amit Európában alig ismer valaki

A kedvező árú Etios már több mint 11 éve van gyártásban, de a népszerűsége nem csökken.

Európában már 2005 óta az Aygóval indul a Toyota modellkínálata, Dél-Amerikában azonban majdnem ilyen régóta az Etios a belépő modell, amelynek neve a görög ethos szóból ered, és erkölcsös jellemet, személyiséget, viselkedési mintát jelent.

A Toyota eredetileg a második generációs Yaris technikájára fejlesztette volna ki az elsősorban az indiai piacnak szánt olcsó, praktikus és megbízható kisautót, de aztán a mérnökök inkább az EFC platform mellett döntöttek, amelynek eredete egészen a 2000-ben az Európai Év Autójának választott első generációs Yarisig nyúlik vissza.

2005-ben kezdődött Indiában a fejlesztőmunka, amelynek során a Toyotánál bevett tervezési folyamatot is jelentősen át kellett dolgozni, hogy az Etiosokat helyben lehessen gyártani. Közben több mint 700 potenciális autóvásárló véleményét kérték ki fókuszcsoportos kutatások formájában, hogy a helyi igényeknek tökéletesen megfelelő autót tudjanak alkotni. Ennek köszönhetően a végleges, szériaérett, robusztus mechanikájú Etios tekintélyes hasmagassággal, gondos rozsdavédelemmel, alsó védőlemezekkel és kivételesen ellenálló fényezéssel rendelkezett.

2010 januárjában, az Új-Delhi Autószalonon volt az AK10 gyári kódnevű, négyajtós kivitel világpremierje, amelynek gyártása 2010 végén, egy vadonatúj gyárban kezdődött meg Indiában. 2011 júniusában érkezett meg a Etios Liva nevű ferdehátú változat, 2012 szeptemberétől már Brazíliában, 2013 márciusától pedig Indonéziában is ontották magukból a Toyota-gyárak az elérhető árú típust.

Indiában 2020-ban, Indonéziában 2017-ben fejeződött be az Etios gyártása, de Sao Paulóban a mai napig készül az argentin, a perui, a paraguayi és uruguayi piacok számára. Brazíliában már közel 700 ezer példány készült, a globális összdarabszám pedig jó eséllyel ennek a kétszeresét is meghaladja. Hosszúra nyúlt életciklusa során három modellfrissítésen is átesett a B szegmensbe tartozó kisautó, ezek során a külső alig, a belső tér minősége, a felszereltség annál többet javult.

Indiában 1,2 és 1,5 literes négyhengeres szívó benzinmotorokkal (80-102 lóerős teljesítménnyel), illetve 1,4 literes, 68 lóerős turbódízellel gyártották az Etiost, Brazíliában azonban etanolos flexi-fuel változatok is készültek. Mára csak az 1,5-ös blokk maradt a kínálatban, amelyet benzines és gyárilag átalakított gázos kivitelben (CNG és LPG is) is meg lehet vásárolni. Ezt a motort jelenleg már csak hatfokozatú kézi váltóval párosítják, de korábban lehetett rendelni négyfokozatú automatával is.

Kétféle karosszériaváltozatban, 3,78 méter hosszú ötajtósként és a nyújtott tengelytávú, 4,37 méter hosszú szedánként lehet megvásárolni az autót, a lépcsős hátúnak nem csak az utastere, de a csomagtere is jóval nagyobb (562 liter), így családi autónak is megfelel. 2014-ben mutatkozott be az emelt futóműves, masszív műanyag védőelemekkel és tetősínekkel ellátott szabadidőautó-kivitel, a Cross, amelynek létezését inkább a divatnak köszönhetjük, ugyanis a rossz minőségű utak a 155 mm-es hasmagasságú, kényelmes hangolású futóművel rendelkező alapverzióknak sem kottyannak meg. Városi autónak is bevált az Etios, kis erőszükségletű elektromos szervokormánya, mindössze 8,2 méter átmérőjű fordulóköre és kis helyigénye miatt gyerekjáték parkolni és manőverezni vele.

Kevesen gondolnák erről az olcsó kisautóról, hogy a motorsport világában sem ismeretlen a neve, pedig így van: 2013-ban Indiában a Toyota egy tehetségkutató márkakupát szervezett fiatalok számára a típussal, 2016-ban pedig az 1,6 literes turbómotorral (2ZZ) és szekvenciális váltóval szerelt, összkerék-meghajtású R5-ös raliautó verzió is bemutatkozott Paraguayban. Ezt a komoly, 315 lóerős versenygépet egy raliban jártas helyi testvérpár, Alejandro és Marco Galanti fejlesztette ki a paraguayi Toyota-importőr, a Toyota Gazoo Racing és egy francia versenycsapat segítségével.

Fotók: Toyota, Wheelsage.org