A Peugeot kormánykerekek 120 évnyi innovációt hordoznak magukban

Logikus feltételezés, hogy a kormánykerék egyidős az automobillal, ám valójában évtizedek teltek el, mire a ló nélküli kocsik irányító szerkezete elindult az evolúció máig elvezető ágán. Kevesen tudják, de a kormánykerék fejlődéséhez a Peugeot is nagymértékben hozzájárult.

Általános iparági becslések szerint egy-másfél évtizeden belül megvalósulhat az autonóm közlekedés álma. Járműveink önmagukat irányítva fognak tudni közlekedni rövid és hosszú távokon egyaránt, tehermentesítve a vezetőt (akit egyébként ettől fogva alighanem más néven kell majd illetnünk.) A jövő autóiban már valószínűleg kormánykerékre sem lesz szükség, és úgy tűnik, a nagyközönség éppen ezzel az elgondolással hajlandó a legkevésbé megbarátkozni. Volán nélkül el sem tudjuk képzelni autónkat – pedig a kezdet kezdetén szó sem volt még kormánykerékről.

A legkorábbi automobilok első kerekét (később kerekeit) kormányrúd segítségével forgatták el. Ehhez értelemszerűen a lovaskocsik adtak ihletet, épp csak ott nem a vezető, hanem a ló fordította el az első tengelyhez kapcsolódó rudat. A feljegyzések szerint a közönség épp a világ első autóversenyén, az 1894-es Párizs-Rouen futamon láthatott először kormánykereket. Az ihletet nyilvánvalóan a hajózásból vették a konstruktőrök, bár valószínű, hogy csak a kényelmesebb kezelhetőség kedvéért cserélték le a kormányrudat, és ekkor még nem alkalmaztak áttétel-módosítást. A 100 kilométeres verseny mindenesetre nem hozta meg a várt dicsőséget a kormánykeréknek: az innováció önmagában kevésnek bizonyult ahhoz, hogy Panhard 4 HP típusa nyergében Alfred Vacheron legyőzze Albert Lemaître-t és Auguste Doriot-t, akik kormányrudas Peugeot-ikkal az első, illetve második helyezettnek járó jutalmat vehették át.

A Peugeot fivérek mégis meglátták a fantáziát a kezdetleges szerkezetben, és már 1901-ben alkalmazták is azt, méghozzá egy másik fontos újítással: a napjaink motorházfedelét megelőlegező motorburkolattal együtt. A Type 36-ot követően minden Peugeot az újszerű szerkezetet kapta meg, amely idővel a korabeli autók vezérlőközpontjává vált, ahonnan az előgyújtástól kezdve a fojtószelep pozíciójáig mindent állítani lehetett. A mérnökök azonban igyekeztek megszabadítani a volánt ezektől a funkcióktól, hiszen minden plusz feladat nehezítette a jármű irányítását.

A sallangoktól megtisztított kormánykerék évtizedekre a formatervezők kedvelt játékszerévé, egyben tehetségük mércéjévé vált: a volán alakja és mérete erősen behatárolta ugyanis mozgásterüket, szó szerint egy szűk körön belül kellett minél karakteresebb formát teremteniük, amely amellett, hogy lehetővé teszi a kormány szabad forgatását, az autóvezetés másodlagos követelményeinek is megfelel, azaz nem akadályozza a műszerek leolvasását, nem állja útját a beömlő szabad levegőnek, és balesetben nem teremt fokozott veszélyt.

A Peugeot házon belüli tervezőinek és dizájner-partnereinek keze alól rendszeresen kerültek ki emlékezetes értelmezések. A hetvenes években az 504-es és a 604-es szájmaszkot idéző, négyküllős volánjai ugyanolyan összetéveszthetetlenek voltak, mint tíz-tizenöt évvel később a Peugeot 205-ös hatszögletű kormányagyhoz kezdetben kettő, majd három küllővel csatlakozó, geometrikus szerkezetei, vagy a XXI. század első új Peugeot-jának, a 307-esnek a háromküllős kormánya, amelyhez mintha egy levegővel telt orrvitorla állt volna modellt.

A fedélzeti szolgáltatások sokasodása, a légzsákok helyigényének csökkenése, illetve az ergonómiai kutatások haladása idővel azonban visszaköltöztette a kezelőszerveket a kormányra. Ennek leglátványosabb korai képviselője az első generációs Peugeot 508 volt – a Peugeot azonban már ekkor érezte, hogy a klasszikus kormánykerékben nem maradtak távlatok. Hosszas kutatás és fejlesztés előzte meg annak az i-Cockpit koncepciónak a 2013-as bemutatkozását, amely teljes egészében újraértelmezte az automobil vezetői környezetének és kezelőszerveinek egymáshoz viszonyított arányait, elrendezését és ergonómiáját. A Peugeot 308-ason debütáló i-Cockpitot 2016-ban követte a rendszer második generációja, majd a 2020-as modellévre még tovább fejlődött a vezető és járműve közötti, kölcsönös kommunikációra szolgáló felület.

Egyre ritkábban fordul elő, hogy egy használati tárgyat ilyen alapvető mértékben gondoljanak újra – az pedig még ritkábban, hogy a paradigmaváltás maradéktalanul beváltsa a hozzá fűzött reményeket. Az i-Cockpit koncepció bevezetése óta számos nemzetközi autóipari, technológiai és formatervezési elismerésben részesült, legutóbb pedig a Top Gear magazin – a világ alighanem legismertebb autós szórakoztató folyóirata – beválasztotta az apró kormánnyal fémjelzett, forradalmi vezetői környezetet az évtized legnagyobb jelentőségű autóipari fejlesztései közé.

Egyelőre nem tudhatjuk, mit hoz a jövő: még az sem biztos, lesz-e kormánykerék unokáink autóiban. Ha nem intünk örök búcsút a volánnak, akkor is valószínű, hogy új irányt vesz ennek az elsődleges kezelőszervnek az evolúciója – talán olyat, amilyet a 2018-as e-Legend tanulmányautó nyolcszögletű, behúzható volánja térképezett fel. Egy valami azonban valószínű: a Peugeot a jövőben is új ötletekkel, merész irányváltásokkal igyekszik majd tökéletesíteni az automobilok leginkább kézen fekvő alkatrészét, ahogyan ezt teszi immáron 120 éve.