Három egyedi fényezésű GT86 kupéval készül az idei, 86. Le Mans-i 24 órás versenyre a Toyota. Vajon a stílusos megemlékezés meghozza a rég várt diadalt a márkának?
A Toyota a nyolcvanas évek közepe óta vesz részt a világ egyik legnagyobb becsben tartott autóversenyén, a technikát és a pilótákat egyaránt szélsőséges kihívások elé állító Le Mans-i 24 órás futamon. A márka legendás megbízhatóságához illően már első alkalommal sikerült teljesíteni a kíméletlen távot, és habár a Le Mans-i elsőség – az egyik legnagyobb elismerés, amelyet istálló vagy versenyző a motorsport világában elérhet – mindmáig nem adatott meg neki, az évek során (a Toyota először 1985 és 1999 között vett részt a versenyen, majd 2012 óta ismét ott van az indulók között) háromszor is karnyújtásnyira került a legvégső diadaltól.
Erre a három dicsőséges ezüstéremre emlékezik most három egyedi kivitelű GT86-os kupéval a Toyota. A motorsport-hangulat érdekében hátsó légterelőt szereltek az autókra, a kipufogót ércesebb hangú egységre cserélték, futóművüket pedig 4 centiméterrel leültették, ám ez esetben a látvány, pontosabban az általa megidézett legendás elődök a lényeg.
Toyota TS010
A sportautó-világbajnokság (a mai WEC elődje) szabályrendszere alapvetően megváltozott az 1992-es évadra. Az addig alkalmazott 3.6 V8-as turbómotor helyébe 3.5 literes szívómotort léptettek, így a Toyota nyugdíjazta korábbi C-csoportos versenyautóját, hiszen az új, V10-es erőforráshoz vadonatúj vázra és futóműre volt szükség. Az így megszületett, szénszálas monocoque vázszerkezetű versenyautó – amely nem mellékesen először alkalmazta a ma is használatos TS típusjelzést – jóval áramvonalasabb volt, mint a korábbi széria, a hátsó tengely elé beépített, hengerenként ötszelepes blokk maximális teljesítménye 700 lóerő volt, bár Le Mans-ban 600-ra korlátozták, ám végsebessége így is elérte a 346 km/h-t.
Az autó 1992-ben második, 1993-ban negyedik lett Le Mans-ban, míg a japán sportprototípus-bajnokságban (JSPC) egyéni és konstruktőri bajnoki címet szerzett. A sportautó-világbajnokság megszűnésével azonban a TS010-est nyugdíjazták. A Toyota GT86 Le Mans Heritage széria első tagjának kék-fehér fényezése, büszke Casio szponzori felirata és 33-as rajtszáma az 1992-es ezüstérmes, 005-ös alvázszámú autó (Masanori Sekiya, Pierre-Henri Raphanel és Kenny Acheson) előtt tiszteleg.
Toyota TS020
A C-csoport megszűnésével a Toyota a GT géposztályra összpontosította figyelmét, és az MR2 alapjaira felépítettek egy ütőképes versenyautót, majd ezt továbbfejlesztve született meg a TS020, azaz a GT-One. Az autó szénszálas vázat kapott, a motor pedig annak a 3.6 literes V8-as turbónak a masszívan továbbfejlesztett változata volt, amit annak idején pont a TS010 kedvéért küldtek kispadra. Mivel a GT kategóriában csak olyan autók indulhattak, amiből utcai kivitel is létezik, a Toyota Team Europe (a Toyota Motorsport GmbH jogelődje) két rendszámos autót is épített – ezek soha nem kerültek forgalomba, mivel a fejlesztési költségeket figyelembe véve minden idők legdrágább Toyota modelljei lettek volna.
A 900 kilós, 600 lóerős versenyautó 1998-ban állt először rajthoz Le Mans-ban, ám a következő évre a szabályrendszer módosítása miatt áttervezték. Már a korai teszteken sejteni lehetett, hogy ütőképes csomagot állítottak össze a mérnökök, a futamon pedig az is kiderült, hogy mennyire: a piros-fehér harci színekben versenyző GT-One körrekordot ért el a futamon, amely aztán egészen 2006-ig fennállt. A Toyota három autót állított rajthoz, ám mindhárom defektet szenvedett: az első két autó futóművét súlyosan károsította a szétrobbanó abroncs, a harmadik (Ukyo Katayama, Keiichi Tsuchiya, Toshio Suzuki) azonban eljutott a boxba, és egy gyors kerékcsere után be tudta fejezni a versenyt – mindössze egy körrel szorulva a második helyre. A legendához hozzá tartozik, hogy ez az LM804-es alvázszámú autó volt az egyetlen a valaha épített hét darab TS020-as közül, amely 1998-ban és 1999-ben is rajthoz állt. Nekik állít emléket a piros fényezésű GT86-os.
TS050 Hybrid
Soha nem állt olyan közel a Le Mans-i győzelemhez a Toyota, mint 2016-ban. A 2012-ben bevezetett TS30, majd a 2014-ben világbajnoki címet szerzett TS040 utódja közvetlen elődeivel ellentétben nem szívó-, hanem egy 2.4 literes V6-os turbómotort kapott. Ennek 500 lóerős teljesítményéhez ugyanennyit tett még hozzá a tengelyenként beépített egy-egy villanymotor, így a rendszerteljesítmény elérte az 1000 lóerőt.
A papírforma a futamon is érvényesülni látszott. A két Toyota gyorsan elfoglalta helyét a mezőny élén, és ahogy a huszonnegyedik óra a végéhez közeledett, már mindenki biztosra vette a márka első, rég megérdemelt győzelmét Le Mans-ban. Egy versenynek azonban csak akkor van vége, amikor leintették: az élen haladó Toyota egyszer csak lassulni kezdett, és mindössze három perccel (!) a futam vége előtt, a legutolsó kör első méterein Anthony Davidson, Sébastien Buemi és Kazuki Nakajima autója megállt. A másik TS050 (Stéphane Sarrazin, Mike Conway, Kamui Kobayashi) a második helyen zárta a versenyt, megszerezve a márka harmadik Le Mans-i ezüstérmét. A harmadik GT86-os piros-fekete-fehér matricázását mégsem az ő rajtszámuk díszíti: a kupé a verseny erkölcsi győztesei, a futamot végül értékelés nélkül záró 5-ös autó legénységének teljesítménye előtt tiszteleg.
Fotók: Toyota, Toyota GAZOO Racing