Peugeot Motorsport pillanatok #2
Ari Vatanen Dakar váltságdíj
Ari Vatanen abszolút esélyesként érkezett meg az 1988-as Párizs-Dakar ralira, ám egy hajnalon szőrén-szálán eltűnt a versenyautója… A modern motorsport egyik legbizarrabb fordulata nem csak a finn bajnok, de a Peugeot számításait is keresztülhúzta, de végül mindenki jól jött ki belőle.
Ha az eseményeket a legszélesebb összefüggéseikben vizsgáljuk, minden okkal történik, és semmi nem marad következmények nélkül. Amikor 1988. január 18-án a lehető legrosszabb hírrel ébresztették Ari Vatanent a bamakói szálláson, joggal érezhette úgy a Peugeot sztárpilótája és vele együtt az egész csapat, hogy vége a világnak. Hosszú évek távlatából visszatekintve azonban talán pont ez az arcul csapás segítette hozzá a márkát és a finn versenyzőt hosszú távú sikereikhez.
A történet persze korábban kezdődött, jóval korábban. A Peugeot, amely már a XIX. század végén beírta a nevét a motorsport nagykönyvének lapjaira, az 1960-as évektől kezdve visszatért az autóversenyzés világába. Az 1960-as években a Peugeot 404-ből kifejlesztett versenyautó négyszer is győzni tudott az embert és gépet próbáló kelet-afrikai Safari Rallyn. Hagyományát utóda, az 504-es méltó módon vitte tovább: a hetvenes években két-két alkalommal győzött a Safari-, illetve Marokkó-ralin, ötször pedig az Elefántcsontpart-ralin (1977 előtt Bandana-rali).
A francia márka a korszak egyik legelismertebb sivatagi tereprali-szakértőjévé vált. Amikor pedig a rali világbajnokságban kegyvesztetté váltak a B-csoportos versenyautók, a kétszeres világbajnok Peugeot 205 T16 visszatért a nagy elődök sikereinek a színpadára, és a terepraliban folytatta pályafutását.
Az 1981-es év rali világbajnoka, a terepraliban is kiváló eredményeket elkönyvelő Ari Vatanen ekkor már három éve versenyzett Peugeot-val – pontosabban másfél eredményes évet követően egy iszonyatos balesetet szenvedett, ami után újabb másfél éven át lábadozott. Orvosai már azt is csodának tartották, hogy életben maradt, nem hogy visszatérhet a versenyzéshez. De visszatért, méghozzá a Peugeot 205 első Dakaros bevetésén, 1987-ben, és rögtön meg is nyerte a világhírű versenyt a francia márkának.
Időközben a Peugeot úgy döntött, hogy marketing szempontból szerencsésebb a frissen bemutatott 405-ös szedánt indítania a Dakaron. A 205 T16 hajtásláncát átültették tehát a nagyobb lépcsőshátúba, az újdonsült versenyautót pedig rábízták a finn zsenire. Vatanen hozta is a papírformát, egészen a tizennegyedik szakaszig, amelynek hajnalán egyszerűen ellopták az autóját a zárt és őrzött táborból…
Hogy ez miként történhetett meg, soha nem derült ki. A tolvajok azonban a jelek szerint tisztában voltak azzal, mi került a birtokukba: 25 millió frankot (mai aranyárfolyamra átszámítva mintegy 10 millió eurót) követeltek azért, hogy visszaadják az akkor körülbelül 2-3 millió euróba kerülő versenyautót. A rablók végül nem jelentkeztek többször, az autót pedig megtalálták egy elhagyatott helyen – mivel azonban Vatanen több mint 30 percet késett a rajtról, automatikusan diszkvalifikálták.
A szakaszt ennek ellenére önszorgalomból teljesítette, és a hatalmas késés ellenére nyolcadikként ért célba, tökéletesen demonstrálva, mire volt képes az akkori mezőnyben a Peugeot 405 T16. Vatanent ugyan kizárták a versenyből, a Peugeot mégis pezsgőt bonthatott a végén: honfitársa, Juha Kankkunen az előző évi 205 T16-ossal könnyedén megnyerte élete első Párizs-Dakar raliját.
A kudarc nem hagyta nyugodni Vatanent, aki kapva kapott a lehetőségen, hogy egy teljességgel új műfajban tegye próbára maga és a Peugeot 405 T16 képességeit. A Peugeot módosította a raliautó futóművét, aerodinamikáját és motorhangolását, majd benevezte azt a világ legnevesebb hegyi felfutó versenyére: a Pikes Peak-i futamra. Noha a Dakar két hetes próbatételével szemben itt mindössze tíz perc alatt vége a versenynek, az egymást követő hajtűkanyarok, a feneketlen szakadéktól pár méterre futó út, valamint a rajt és a cél közötti 1140 méteres szintkülönbség félelmetes próbatételt jelent gépnek és embernek egyaránt.
A bizonyítás lázában égő Vatanen és 600 lóerős Peugeot 405 T16 azonban legyőzhetetlen volt, a pilóta új pályacsúcsot futva abszolút győzelmet ért el a Colorado állambeli hegyen; a második helyen pedig Juha Kankkunen végzett, bezárva a kört.
Vatanent minden bizonnyal vigasztalta a hegyi felfutón elért győzelme, az igazi elégtételt azonban az jelentette számára, hogy 1989-ben és 1990-ben ismét meg tudta nyerni a Dakart – természetesen a Peugeot 405 T16-ossal. Így a lehető legfényesebben búcsúztatta a Peugeot-t a világ legismertebb terepralijától, amelyen csak negyed évszázaddal később termett ismét babér a márkának – igaz, akkor egymás után háromszor is (2016-2018).
A sors fintora, hogy a legendás versenyző nem a rali világbajnokságban, és nem is a Párizs-Dakaron elért diadalaival írta be magát örökre a kollektív sportemlékezetbe, hanem a Pikes Peak-en mutatott teljesítményével – pontosabban azzal, ahogyan azt az egész világ megismerhette. A diadalmas futamról ugyanis a francia Jean Louis Mourey filmrendező készített egy ötperces, bensőséges hangvételű rövidfilmet.
A Climb Dance világszerte számos díjat és szakmai elismerést nyert, és a mai napig az egyik legnagyszerűbb motorsport tematikájú dokumentum-etűdnek számít. A film nem jöhetett volna létre Ari Vatanen és a Peugeot 405 T16 tökéletesen összehangolt párosa nélkül, ám felmerül a kérdés, vajon hogyan alakultak volna az események, ha azon az afrikai hajnalon a Peugeot Sport stábja a helyén találja a versenyautót…
