Szuperzöld kékség

A Kia Soul EV járt nálam, igyekeztem maximálisan ki is használni a zöld rendszám nyújtotta előnyöket több-kevesebb sikerrel.

Kaptam már máskor is lehetőséget elektromos autót vezetni. Első alkalommal egy BMW i3 volt a tesztalany, igaz csak néhány kilométer megtételéig.
Második alkalommal, hosszabb időre kaptam meg egy Nissan e-NV200-at, de valahogy egyik sem győzött meg az elektromobilitás szépségeiről.
Eddig a pillanatig!

Az elektromos autózás nagyon gyerekcipőben jár még itthon, autókból sincs túl nagy a a választék. Vegyes érzelmekkel vettem át az autót, mert amennyi előnye, legalább annyi hátránya is van az elektromos autózásnak. Mivel nem a fővárosban élek, ezért nekem kevésnek bizonyult a megtehető távolság. Ráadásul minden napom a másnapi kilométermennyiség számolgatásával végződött.

Sosem tetszett a Soul. Kocka, csúnya, kicsi női autónak tartottam, de meglepett. Most sem tetszik a külseje, bár sokat javult az első megjelenése óta, dehát ízlések és pofonok…
Belülről viszont igencsak meglepett. A tágasnak tűnő beltér és a hatalmas szélvédő egyáltalán nem kelt bezártság érzetet még a hátsó ülésen utazóknak sem.

Az ülés annyira kényelmesen puha, hogy hosszútávon már akár kényelmetlen is lehet. A műszerfal is meglepően informatív, a megtehető távolság, az akkumulátor töltöttségi szintje és a haladási sebesség, szinte állandóan a szemünk előtt van. 100%-os töltöttség mellett 126 km megtételét számolta ki az autó, mely városban közlekedve lényegesen több is lehet.

A rossz időre tekintettel a fűtést  >>>