Tíz évnyi munka egy év alatt

2003 nyarára már elkészült az első prototípus, amelyet Naruse mellett Akio is rendszeresen tesztelt, 2004-ben pedig már a németországi Nürburgringen zajlott a munka. A nagyközönség csak 2005 januárjában szerzett tudomást a készülő autóról, amikor a Lexus az LF-A nevű tanulmánnyal érkezett meg a Detroiti Autószalonra.
Az intenzív érdeklődés ellenére csupán annyit árultak el róla, hogy alumínium karosszériás, öt liternél kisebb V10-es motor hajtja, és nagyjából 200 mérföld/órás (322 km/h-s) végsebességre képes. Két évvel később a detroiti Lexus stand középpontjában ismét egy LF-A tanulmány állt, amely már rendes belső térrel is rendelkezett.

Az csak később derült ki, hogy azért volt tíz centivel hosszabb (4,5 m) az elsőnél, és azért voltak kidolgozottabbak a részletei, mert alapvető változások történtek a festés alatt: a karosszériát már nem alumíniumból, hanem nagyrészt szénszálból (CFRP) készítették el.

Hihetetlen, de öt éve folyt az LFA fejlesztése, amikor 2006-ban, az akkor már termékfejlesztésért felelős Toyota alelnök Akio meggyőzte az igazgatótanácsot, hogy könnyűfém helyett a sokkal drágább karbonból kell a térvázas karosszériát készíteni, mert így nemcsak egy mázsát tudnak lefaragni a tömegből, de a torziós merevségét is fokozhatják. Csak a karosszéria mintegy 35 százaléka, az első-hátsó segédkeretek és nyúlványok maradhattak alumíniumból a könnyű javíthatóság miatt.

Annak ellenére döntöttek így, hogy Tanehasi ellenezte a váltást, ugyanis tudta, hogy a Toyotának semmi tapasztalata nincs ezzel az egzotikus anyaggal (a kölni székhelyű F1-es csapat teljesen más szénszálat használt, mint ami egy utcai autóhoz kell), ezért a fejlesztés el fog húzódni, ráadásul az LFA addigra lényegében készen volt.

A tanácstalan főmérnök végül a témában jártas Subarutól kért segítséget, ahol nem vigasztalták semmi jóval. Azt mondták neki, hogy ha holnap elkezdik, akkor nagyjából 8-10 év egy komplett szénszálas karosszéria kifejlesztése és az ehhez szükséges gyártástechnológia elsajátítása. Ő erre azt felelte, hogy az nem jó, mivel körülbelül egy év alatt kell megoldani a feladatot – amit később meg is valósítottak, egészen döbbenetes mennyiségű munkával.

A további részletekről hamarosan újabb anyagot közlünk!