Erőforrás

A 2018-as CRF250R DOHC-vezérlésű motorja teljesen új konstrukció, minden egyes porcikáját a nagyobb teljesítmény, a dinamikusabb gyorsulás és a szélesebb fordulatszám-tartomány érdekében fejlesztették ki a hondások. Lelkiismeretes munkájuk gyümölcseként a csúcsteljesítmény 9 %-kal nőtt, és 2000-rel szélesebb fordulatszám-tartományban aknázható ki, míg a maximális fordulatszámot 900-zal fokozták, amiről a dynopadon rögzített teljesítmény- és nyomatékgörbék tanúskodnak.

A 249,4 cm³ erőforrás 8500-as percenkénti főtengelyfordulatnál szabályosan megtáltosodik elődjéhez viszonyítva, és folyamatosan növekvő teljesítménnyel, illetve forgatónyomatékkal nyűgözi le pilótáját. A nagyobb teljesítmény záloga, hogy a lökethossznál nagyobb furat, ez ugyanis rendkívül hatékony gázcserét biztosít. Bárhogy is, az elődnél 76,8 mm-es furat, 53,8 mm-es löket és 4 mm-es hengereltolás volt mérhető, ezek az értékek a 2018-as modellváltozatnál 79×50,9 mm, illetve 4,5 mm-re módosultak.

Az optimális működést szem előtt tartva a szelepeket is lecserélték a fejlesztők, ami annyit tesz, hogy a szívóoldalon 33 mm átmérőjű titánszelepek jutottak szerephez, a kipufogóoldalon pedig 26 mm-es tányérok zárják a csatornákat (korábban 30,5 mm, illetve 25 mm volt mérhető). Érdekesség, hogy a kisebb szívási ellenállás érdekében módosították a szívószelepek nyakrészét és a szelepemelés mértéke is változott azaz a szívóoldalon 10,5 mm, a kipufogón 9,5 milliméter lett (korábban 9,2 és 8,4 mm volt), valamint 21,5 fokról 20,5 fokra csökkent a szelepszög. Említést érdemel még a szénbevonatú, tartósabb, jobb kenésű szelephimbasor (Diamond Like Carbon – gyémántszerű szén) és az új, ovális szeleprugó-garnitúra.

Természetesen nem mehetünk el szó nélkül a PGM-FI elektronikus üzemanyag-befecskendező, valamint 46 mm-es fojtószelephez társított, egyenes szívócső mellett sem, amit a magas fordulatszám érdekében még rövidebbre vettek a fejlesztők.

Az új erőforrás két kipufogócsatornán, illetve leömlőn át szabadul meg az égésterméktől. Ezek a lehető legfinomabban íveltek, hogy semmi ne akadályozza a gázáramlást, a kipufogódobokat pedig 24 mm-rel beljebb helyezték, hogy még közelebb legyenek a motor tömegközéppontjához.

A technikai ismertetés fontos eleme, hogy a sűrítési viszony 13,8:1-ről 13,9:1-re változott és – a Honda motorkerékpárok történetében először – Bridge Box kialakítású dugattyú került a hengerbe. Ez merevségéből fakadóan az égésből származó energia nagyobb hányadát képes hajtóerővé alakítani és mivel nincs szükség a furat növelésére, mindez súlynövekedés nélkül valósítható meg.

Hogy a dugattyú kenése és hűtése mindig biztosított legyen, kettő helyett négy olajbefecskendező-furat kapott helyet a hengerfalon, ezt spékelték meg a H-szelvényből formázott, elődjénél 350 g-mal könnyebb főtengellyel, ami kisebb tehetetlenségi nyomatékkal, valamint nagyobb merevséggel és élettartammal járul hozzá a modell és a pilóták sikereihez.

A kisebb méretű motor érdekében a főtengely és a kiegyensúlyozó-tengely között 0,5 mm, a főtengely és a primer fogaskerekek között 1 mm-re mérsékelték a távolságot, ugyanakkor a vezérműlánc átkerült a jobb oldalra. Kisebb lett a váltakozó áramú generátor (ACG – Alternating Current Generator) és a főtengely közötti távolság is, sőt a generátor tömegéből is sikerült faragnia a Honda munkatársainak.

Az i-re a pontot az elektromos önindítóval tették fel – így vált teljessé a CRF250R koncepciója.

A berúgókart kiváltó villanymotor „egyirányú” tengelykapcsolót és nyomatékhatárolós áttételt kapott, a működéséhez szükséges energiát 0,65 kg tömegű lítium-ion akkumulátor biztosítja. A szerkezet csupán 1 kg-mal növelte a motor súlyát, ezt sem igazán érezni, ugyanis a lehető legközelebb került a tömegközépponthoz.

Az öblítőszivattyús kenési rendszer mérsékeli a súrlódást és a pumpálási veszteséget nagy fordulatszámnál, és az olaj, illetve a levegő eltávolításával csökkenti a kartergőz okozta negatív nyomást. Bárhogy is, a kenőanyag a tengelykapcsolóban és a váltóban is kering, ennek ellenére mégis elegendő belőle 1,25 liternyi, szemben az elődmodell-lel, ahol a váltó (750 ml) és a motor (850 ml) kenéséhez szükséges olaj mennyisége 1,6 liter volt.

A kenőanyag-szivattyú áttétele, valamint az olajszűrő és -csatorna a motor jobb oldalára „költözött”, ezáltal leegyszerűsítették, illetve lerövidítették az olaj útját az öntvényeken belül. Ennek dacára az olajozás a vezérműtengelyeknél és a himbáknál is igen hatékony, különösképpen, hogy a bütykök és a himbák felületei közvetlenül kapják az olajat.

A súlycsökkentés jegyében a korábbi, 4 mm-es falvastagságú hűtőfolyadék-csövek helyett 3 mm-eseket alkalmaztak, s átszerkesztették a kuplungkosarat is. A hosszabb élettartamot szolgálják a tartósabb súrlódóréteggel bevont külső tárcsák, míg a kuplungkar új, könnyebb, egyszerűbb konzolját a súlycsökkentés okán választották a gyáriak. Az ötfokozatú, nagy szakítószilárdságú acélból készülő váltó 200 g-mal könnyebb lett, egyszersmind rövidebbé vált az első és második fokozat áttétele, továbbá 49 helyett 48 fogas lett a hátsó lánckerék.

A motorüzemmód-kapcsoló (EMSB – Engine Mode Select Button) egy kis házban kapott helyet a kormány bal oldalán, és három beállítást kínál fel a pilótának:

• Mode 1 – alap

• Mode 2 – kifinomult

• Mode 3 – agresszív

Az aktuális üzemmódról apró visszajelzőlámpa tájékoztatja a vezetőt, ami a kormány jobb oldalán, az indítógomb mellett kapott helyet. A gázmarkolat csúszkája bekerült a bowdenházba, ezáltal csökkent a mozgatáshoz szükséges erő, a recés anya pedig szabad beállítást tesz lehetővé.

Váz és futómű

A 2018-as CRF250R ugyanarra a vázra és futóműre épült, mint a jelenleg forgalmazott CRF450R, így tapadás, visszajelzés és kezelhetőség terén is a legmagasabb színvonalat képviseli, s mivel súlypontja rendkívül alacsony, a gyors irányváltásoknál is brillírozik.

Az előző nemzedéknél 340 g-mal könnyebb, hetedik vázgeneráció alumínium nyúlványokból áll össze, melyeket úgy alakítottak, hogy merevség és hajlékonyság tekintetében egyaránt ideálisak legyenek, egyszersmind stabillá tegyék a motort és pontos visszajelzést biztosítsanak.

A vázgeometria jelentősen eltér a kifutó CRF250R-étől, a tengelytáv 3 mm-rel rövidebbé (1486 mm) vált, a hátsó lengővilla bekötési pontja és a hátsó tengely között pedig 15 mm-rel lett kisebb a távolság (573 mm). A villaszög 27,5°, az utánfutás 116 mm, így 1,4 mm-rel alacsonyabbra került a tömegközéppont. Az alumíniumból sajtolt segédváz 20 %-kal könnyebb az előző szériánál, ami nemcsak a súlycsökkentés miatt fontos, hanem a tömeg-középpontosítás okán is. Az ülésmagasság 6 mm-rel nőtt 957 mm-re, a szabad hasmagasság pedig 5 mm-rel gyarapodott 327 milliméterre.

Az ultramodern műszaki megoldások révén a modell üzemanyag nélkül mért nedves tömege mindössze 103,3 kg, és megtankolva is csak 108,1 kg.

A korábbi, levegős Showa SFF-TAC-Air első villát 49 mm-es belsőcső-átmérőjű, tekercsrugós Showa USD teleszkóppár váltotta. Ez teljesen új fejlesztés, a korábbi, 48 mm-es villa továbbfejlesztett változata – elsőként tavaly, a CRF450R-ben találkozhattak vele a vásárlók. A konstrukció fejlettségéről sokat elárul, hogy ezt a futóművet használják a japán motokrossz-bajnokság hondás pilótái is.

A henger átmérője 25 mm, a rúdé 14 mm, míg a dugattyú 39 mm-es. Miként az egy versenyszintű felfüggesztéstől elvárható, rendkívül kifinomultan viselkedik, mindig kordában tartható és természetesen minden paraméterében állítható. A teleszkóp befogatási pontja 39 milliméterrel alacsonyabbra, a tömegközépponttal egy vonalba került, a szintén minden paraméterében állítható Showa hátsó rugóstaghoz pedig a korábbinál 220 g-mal könnyebb, alumínium lengővilla kapcsolódik, méghozzá Pro-Link himbarendszer beiktatásával.

Az első kerékre 260 mm-es, kétdugattyús Nissin féknyereggel társított, hullámos peremű tárcsa került, míg hátul 240 mm-es, hullámos tárcsa és egydugattyús nyereg emészti fel a mozgási energiát. A kis tömegű, alumíniumból gyártott, 21×1,6 col, illetve 19×1,85 col méretű kerékráfokhoz közvetlenül kapcsolódnak a küllők, így kisebb a rugózatlan tömeg. A tapadásról 80/100 R21 méretű első és 100/90 R19 méretű hátsó abroncs gondoskodik, a legdurvább terepen is biztos előrejutás garantálva a motorosnak.

Az új CRF250R a CRF450R 6,3 literes titántankját kapta meg, ami csupán 1039 g-ot nyom, azaz 513 g-mal könnyebb a műanyag kivitelnél. Ez nem tűnik soknak, menet közben mégis sokkal könnyebbnek érződik a modell, és ergonómiailag is javult, hiszen a sík tanksapka és az elnyújtott, alacsony üzemanyagtartály szabad mozgást enged a pilótának. Ennek okán lett vékonyabb az idomzat az első részen, míg az átformált első sárvédő a menetszelet igyekszik minél nagyobb arányban a hűtőradiátorra terelni.

Végül, de korántsem utolsó sorban elmondható, hogy az idomok minden eddiginél tartósabbak, csak úgy, mint a karcálló, esztétikailag is elismerésre méltó grafikák.