360 ezer kemény kilométer után ilyen a Lexus V8-as sportmotorja

Egy amerikai tulajdonos tapasztalata szerint sem a teljesítménynövelő tuning, sem a rendszeres pályahasználat nem tudott kárt tenni a Lexus legendás 2UR-GSE szívómotorjában.

Minél kiélezettebb a teljesítmény, annál nagyobb az igénybevétel, és annál rövidebb az élettartam. Ez az autózásban annyira nyilvánvaló, mint a tény, hogy holnap is felkel a nap. Ezt a kompromisszumot tehát mindenkinek el kell fogadnia, aki közúti sportautó vásárlására adja a fejét. Ha ráadásul nemcsak közúton (ahol elvileg nem is volna szabad) teszi próbára autója képességeit, hanem rendeltetése szerint, versenypályán használja azt, hatványozottan gyors elhasználódással kell számolnia minden tulajdonosnak.

Ez alól is vannak persze kivételek. Ott van például a Toyota 2JZ motorcsaládja, az autógépészet történelmének egyik legkiválóbb konstrukciója, amely alapkivitelében elpusztíthatatlan, tuning-alapként szinte mindent kibír, és eredeti teljesítményének két-háromszorosára hangolva sincs panasz a megbízhatóságára.

Ugyanez a helyzet a cégcsoport egy másik kiélezett alkotásával, az ötliteres, V8-as 2UR-GSE szívómotorral, amely 2007-ben a Lexus IS F fedélzetén indult világhódító útjára, mostanra pedig nemcsak sportmotorként (Lexus RC F), hanem a piac egyik legharmonikusabb túrakupéjának, a Lexus LC500-asnak a kifinomult, mégis lehengerlő erőforrásaként is szolgál.

Hogy milyen kiváló konstrukció a blokk, jól mutatja, hogy >>>