Kisvasút-mánia (2.)

A kemencei kisvasútról pro és kontra

A Kisvasutak Baráti Köre Egyesület arra figyelmezteti a közvéleményt, hogy egyes környezetvédő szervezetek tévesen értelmezett természetvédelmi szempontokra hivatkozva azzal riogatnak, hogy a Kemencei Erdei Múzeumvasút léte és az egyébként meglévő, csak felújításra szoruló felső szakaszának ismételt üzembe helyezése visszafordíthatatlan károkat okozna a börzsönyi Csarna-völgy természeti kincseiben. (Fotó: Almási Zoltán (2018.04.01.)

Ehhez képest a valóság az, hogy a kisvasút 18 évvel ezelőtti újraindulása a jelenleg már 4 km-es szakaszának döntően önkéntes munkával történt újjáépítése, valamint folyamatos működése semmilyen természeti kárt nem okozott és nem is fog okozni a jövőben sem. A kisvasút hétvégente üzemel márciustól október végéig, és olyan Nyugat-európai trend szerint szervezi a forgalmát, mely szerint a bakancsos turizmus csökkenésével az erdőbe látogató lábával nem érintve a talajt, a kisvasút szerelvényeivel belátogat az erdőbe, majd onnan távozik is a visszafelé jövő vonattal. Az utasok túlnyomó többsége ebbe a kategóriába esik, ennél nincs környezetbarátabb megoldás jelenleg. További jó példa erre hazánkban a hasonlóan kiemelten védett természetvédelmi – több esetben gyalogosan meg sem közelíthető – területen működő Hortobágyi Halastavi Kisvasút, a Gemenci Állami Erdei Vasút vagy a Kaszói Állami Erdei Vasút, illetve Szlovéniában a postojnai cseppkőbarlang kisvasútja. Tekintve, hogy a 115 éve meglévő és felújítandó vasútvonal-rész végpontja csak 3,1 kilométerre fekszik a jelenlegi ideiglenes végállomástól, ezt semmiképpen nem lehet beállítani jelentős, az erdőt, tájképet, sokszáz hektárnyi védett területet veszélyeztető beruházásnak. Tehát nincsen szó új vasútvonal építéséről.

A Csarna-völgy jelenleg is bejárható gyalogosan, a kisvasút több, mint 100 évvel ezelőtt épült és a 1990-es években árvizek által megrongált vonalának helyreállítása a környezeti terhelést nem hogy növeli, hanem éppen csökkenti. A kisvasút soha nem riasztott és riaszt el sem baglyokat, sem hiúzokat, és még sasokat sem – amit visszaköltözésük is bizonyít – továbbá a patak medrében sem közlekedik, hanem a közel 115 éve meglévő töltésen, így a petényi márna és a különféle rákfajok most is jól érzik magukat mellette. A természettel való együttélés ékes példája, hogy az érdeklődők a következő hetekben a kisvasút vonatairól hallgathatják meg a szarvasok őszi koncertjét, anélkül, hogy az állatok bármilyen módon zavartatva éreznék magukat. A kisvasút felső szakaszán a vágányok több helyen a patakmederbe fordulva várják a helyreállítást, amely állapot e szakaszon messze nem tekinthető természetinek és konzerválandónak.

Akinek ennek ellenére kétségei lennének, jöjjön el hozzánk, és győződjön meg minderről saját szemével! Mindenkit szívesen látunk!

A hallgattassék meg a másik fél is elve és gyakorlata alapján szerkesztőségünk lehetőséget kínált a WWF Magyarország Alapítvány számára, hogy kifejtse állásfoglalását. Az Infovilág ezzel a maga részéről lezártnak tekinti az ügy további taglalását. 

(2018. szeptember 13., 12:32) „Tiszteletben tartjuk a Kisvasutak Baráti Köre Egyesület véleményét, ugyanakkor szakmai álláspontunk mellett kitartunk. A kisvasút működő szakasza jelenleg a szóban forgó, fokozottan védett területen kívül, lényegében Kemence település határában halad, részben épített környezetben. Állásfoglalásunk nem erre a működő szakaszra vonatkozik, hanem a Csarna-völgy sűrű erdővel borított szűk völgyére, amely számos, hazánkban ritka faj élőhelye. A kisvasút-fejlesztési tervek közül mindössze ezen fokozottan védett területet érintő rövid szakaszát tartjuk aggályosnak.

A korábbi erdészeti kisvasút a patakmederrel lényegében azonos vonalban haladt, több mint tíz híd segítségével jutott át rajta amellett, hogy részben mesterséges töltésen közlekedett. Pontosan ezért bontotta el végül a patak a pályát; ezért találhatók a roncsok éppen a patakban. A tervezett turisztikai célú kisvasút a főleg erdőgazdasági célokat szolgáló elődjéhez képest ráadásul sokkal nagyobb volumenű tájátalakítással épülne, mivel az új funkció miatt a mai korban érvényes szabványoknak kell megfelelnie. 

A műtárgyak megépítése a vizes élőhelyen várhatóan jelentős károkozással járna, amelyet a szennyező anyagok és a zajhatás is súlyosbítana. A beruházás várható káros hatása a patakra nézve természetvédelmi szempontból nem kérdéses.

Szakmai véleményünk szerint a Csarna-völgy megtekintésére – amelyre gyalogos turizmussal jelenleg is van lehetőség – a kisvasút építésével szemben továbbra is a bakancsos turizmus lenne a leginkább környezetbarát megoldás. Álláspontunkat a nyugat-európai trendek is alátámasztják, mivel a legtöbb védett területen a motorizált közlekedés csak a szélső zónákig engedélyezett, az értékes belső területek bejárása általában gyalogosan történik.”