Agyagpiramis, bárzongora, ünnepélyes rajt

Az utolsó nyugodt nap. Legalábbis egy ideig. A Dakar-mezőny nagy része – az, amelyik már az előző napon átesett a kötelező adminisztratív és technikai ellenőrzésen –, szabadnapot kapott vasárnapra, csak délután (magyar idő szerint késő este/éjszaka) az ünnepélyes rajtceremónián kellett tiszteletét tennie. A dobogót az óceánparton, a nyüzsgő Dakar-faluban jelölték ki, ahová kora délutántól már szinte lehetetlen volt bejutni. Nem ártott, ha az ember versenyautóval, motorral vagy kamionnal van…

A tizennegyedik Dakar raliján induló Szalay Balázs vasárnap délelőtt úgy döntött, Lima újabb részeit fedezi fel magának: ezúttal a Huaca Pucllanát, az időszámításunk után 200 és 700 között agyagból épült piramist látogatta meg – ez a belvárosban álló építmény annak idején szent hely volt, így Szalay talán némi felsőbb segítségben is reménykedhet az előtte álló tizenegy napban. Szüksége is lesz rá, hiszen az idei Dakar sem ígérkezik könnyebbnek, mint a többi, sőt… Mivel száz százalékban homokon zajlik a verseny, a sivatagi tapasztalat aranyat ér majd. „Jó néhány versenyzővel beszélgettem az elmúlt napokban, és kivétel nélkül mindenki az utóbbi évek egyik legnehezebb megméretésére számít, mert bármennyire is tapasztalt az ember, az itteni dűnék mindig nagy kihívást jelentenek – mondta Szalay. – Elég csak a tavalyi versenyre gondolni, amikor úgy leestünk itt egy dűnéről, hogy alaposan összetörtük az autónkat. Bízom benne, hogy idén elkerül minket a balszerencse.”

Ezután Barrancót, vagyis a művész negyedet vette célba Szalay, ahol a hangulatos kis bárokból és éttermekből beszélgetés hangja szűrődött ki. A Csendes-óceánig vezető sétányon hömpölyögtek az emberek, a járda két szélén idősebb asszonyok kézzel készített karkötőket és egyéb csecsebecséket árultak, a Tulipán macska névre hallgató kávézó nyitott ajtaján bárzongora hangja szűrődött ki – tisztára olyan volt a hangulat, mint egy Rejtő-regényben. Bár az Opel Dakar Team pilótája meglehetősen babonás, ezúttal nem vett semmiféle kabalát, viszont megkóstolta a helyi ételkülönlegességet, a chevichét, ezt a lime-ban és chiliben pácolt nyers halat, amelyet a helyi tradíciónak megfelelően kukoricával és édesburgonyával tálaltak. „Jól jött ez a kis lazítás a rajt előtt, mostantól azonban csak a versenyre koncentrálunk – mondta Szalay. – Az autónk jó, és mi is nagyon várjuk már, hogy végre tényleg elkezdődjön a verseny.”