A faros évtizedek
Ezt a Škodát igen kevesen látták élőben, pedig az ütős tanulmánymodell egy évvel a 110R kupé után született. Az 1971-ben bemutatott sportkocsi, a 110 Super Sport a 105 lóerős négyhengeres motorja révén már elérte a 211 kilométeres sebességet. Kár, hogy sosem került sorozatgyártásra, de ez is mutatta, hogy a márka szakemberei mire lettek volna képesek.
De menjünk csak vissza a még korábbi múltba!
A Škoda több évtizedig építette a klasszikus, orrmotor/hátsókerékhajtású kocsikat, aztán elkövetkezett 1964, amikor megjelent az 1000 MB, amiből az 1100 köbcentis változattal együtt öt év alatt közel 441 ezer készült, míg a kétajtós MBX-ből 2500 hagyta el a gyárat.
Az MB annyiban volt korszerű, hogy az volt az első önhordó karosszériás Škoda. A motorblokk szabadalmaztatott magasnyomású alumíniumöntési eljárással készült, viszont az orrmotoros, fronthajtású Favorit 1987-es megjelenéséig a Škodák arról voltak ismertek, hogy nyáron nem bírták a hosszú emelkedőket. Túlhevültek, emiatt hamar öregedett a motorolaj, és bár az 1980-as években készült modellek olajhűtőjét kivitték az orrára, az sem volt tökéletes megoldás.
Az 1970-es években aztán az MB sorozat helyett jöttek a simább vonalú S100, illetve az S110-es modellek. Az S110L például az Egyesült Királyságban Checkmate néven került forgalomba.
A sportos kupéváltozat, az 110R vonalvezetése messze kiemelkedett a KGST autóiparának terméséből. Az idén 50 éves modellből 1970 és 1980 között 57 ezer készült, és olyan legendás raliautók alapja volt, mint a Škoda 180 RS, a 200 RS és a Škoda 130 RS.
A 415 centiméter hosszú, 162 széles és 134 centi magas, mindössze 880 kilogrammos kocsi 1,1 literes motorja 52 lóerős volt, amely a türelmes tulajdonost előbb-utóbb eljuttatta a 145 kilométeres végsebesség kiélvezéséig.
dasblog
