Van bármi közös egy luxusautóban és egy nyalókában? ÉS EGY NYALÓKÁBAN?

A kérdésre a válasz egyszerűbb, és egyben meglepőbb, mint gondolnánk: a tökéletességre törekvés szellemisége. A luxusautók kedvelői körében közismert, hogy a világ vezető környezetbarát luxusautógyártója, a modelljeinek kézműves, prémium kidolgozottságáról, letisztult formavilágáról és legendás megbízhatóságáról, valamint az iparág legfejlettebb technológiai megoldásairól ismert Lexus modelljeinek kimagasló minősége és egyedülálló kivitelezése felett az úgynevezett takumi mesterek őrködnek, akik több évtizedes tapasztalatuknak, és a tökéletesség iránti elkötelezettségüknek hála szakterületük legelismertebb képviselőinek számítanak. Takumi mesterré azonban nem csak az autógyártás valamely részterületén válhat valaki: a kiválóságra való szüntelen törekvés és a minimum negyed évszázados tapasztalat, valamint a hagyományos kézműves technikák legmagasabb szintű elsajátításának eredményeképp egy séfből, vagy épp cukrászból is takumi mester születhet saját szakterületén.

Shinri Tezuka cukorszobrász Instagram oldalát görgetve olyan békákban, aranyhalakban, teknősökben és más alakzatokban gyönyörködhetünk, hogy azt hihetnénk: egy tehetséges üvegszobrász műveit látjuk. A tehetség dolgában nem is tévedünk – csakhogy ezek az édes apróságok még véletlenül sem üvegből, hanem cukorból készülnek, méghozzá a tradicionális japán amezaiku cukorformázás szabályai szerint. Az Edo-korszakban (1603–1867) népszerű utcai látványosságnak számító művészeti irányzatnak mára alig néhány képviselője maradt Japánban. Ráadásul közülük is kevesen fejlesztették olyan tökélyre ezt a fajta kézművességet, mint Tezuka, akinek nyalókái sokkal inkább emlékeztetnek műalkotásokra, mint gyerekeknek szánt nyalánkságokra. Elég egyetlen pillantás, hogy megelevenedjenek szemünk előtt a szökellő szarvasok, a játékosan fickándozó aranyhalak vagy az ugrándozó békák. És ezek a nyalókák alig néhány perc alatt készülnek el, pedig Tezuka pusztán a kezével és egy ollóval dolgozik. Ezt a művészt ugyanaz a már-már rögeszmés tökéletességre törekvés és odaadás jellemzi, mint a Lexus autóit készítő Takumi mestereket. Műveinek finom cizelláltsága a Lexus LS kézzel megmunkált Kiriko üveg ajtóbetéteit idézi, amelyeket szintén csak egy hihetetlenül tapasztalt mesterember képes elkészíteni a kívánt minőségben.

“Ami igazán megnehezíti ez egész műveletet, az az idő. A cukor alig öt perc alatt teljesen megszilárdul, így a durvább formázásra mindössze ennyi időm van.” – avat be Tezuka.

Az amezaiku abban különbözik az európai cukorszobrászattól, hogy itt semmit sem vágnak le vagy adnak hozzá utólag a formákhoz. Az állatfigurák egy maréknyi forró, 90 fokos cukorból születnek (ezt Tezuka csak tojásnak hívja), amit egy nagy fazéknyi olvadt masszából kanalaz ki. A “cukortojást” egy üvegcsőre tűzi, és máris nekilát megformálni egy halat. Egy agysebész precizitásával két apró bemetszést ejt a cukorgolyón, és kihajt két uszonyt, majd ugyanazzal az ollóval finom vonalakat húz rajtuk. Csupán néhány pillanat, és már formát is ölt egy jellegzetes ‘koi’ ponty.

“A hal három-négy perces megformálása a munka leglátványosabb része.” – mesél a japán cukrászművész. mondja el közben. Miután a keze nyomán megjelennek az uszonyok és a kopoltyúk, Tezuka leteszi az ollót, és felkap egy apró hőlégfúvót. Finoman megolvasztja vele a halfigura oldalát, amitől az addig opálos felület csillogni kezd, mint az üveg. Gyorsan kifaragja a szemeket és a szájat, és már neki is láthat a finomabb díszítésnek. Az éles olló apró, de határozott mozdulatai nyomán lassan kibontakoznak a részletek. A hal egy-egy oldalának megmunkálása körülbelül fél órába telik, mivel Tezuka nagy gondot fordít arra, hogy ne csak a halforma legyen tökéletes, hanem a méretarányok is élethűek legyenek.

Mielőtt erre az útra lépett volna, Tezuka tűzijátékokat készített a Japán-szerte rendezett nyári fesztiválokra. „De ma már a Japánban használt tűzijátékok nagy részét külföldről importálják. Valami igazán japán, kézzel fogható dolgot akartam csinálni, és az jutott eszembe, hogy az amezaiku éppen ilyesmi.” – árulja el Tezuka, aki már kicsi kora óta szeret alkotni, így a kézművesség szinte természetes választás volt számára. A cukorszobrászat elsajátítása nem volt könnyű, mivel senkit sem talált, aki üvegszerűen áttetsző, kristálytiszta szobrokat tudott készíteni, ezért saját módszert kellett kidolgoznia. 2010 óta él ebből a hivatásból, és 2013-ban nyitotta meg első üzletét és stúdióját Tokióban, az Asakusa nevű negyedben, nemrégiben pedig új műhelyt és boltot nyitott a Tokyo Sky Tree Tower közelében. A gyönyörű koi ponty megformálása is kifaragása után Tezuka előveszi ételfesték-gyűjteményét, kiválaszt egy színt, és nekilát kifesteni az alkotását. Többféle árnyalatot is használ, emellett pedig ezüsttel és arannyal emeli ki a finom részleteket, és a végeredmény lenyűgözően hasonlít egy valódi halhoz. Az ember tudja, hogy ez igazából egy nyalóka – de valahogy az egész túl szép ahhoz, hogy egyszerűen csak megegyük, nem?