Korlátozhatjuk az éghajlatváltozás hatásait – és így is kell tennünk

Milyen konkrét intézkedésekkel felelhet meg környezetvédelmi felelősségének egy olyan vállalat, mint az Audi?

Recknagel: Alapvető fontosságú a teljeskörű gondolkodás. Az elektromos mobilitás meghatározó szerepet játszik számunkra, így 2025-re már 20 tisztán elektromos modellt tervezünk kínálni. Egy autó szén-dioxid-lábnyoma azonban nagyon összetett fogalom és több fázisra oszlik. Ezért vizsgáljuk környezeti hatásaink megállapításakor járműveink teljes életciklusát, a fejlesztésüktől a beszállítói láncolaton át, egészen gyártásukig üzemeinkben. Fontos azonban, hogy a teljes életciklusban a használati szakasz, valamint az erőforrások visszajuttatása, illetve – újrahasznosítás révén – újbóli felhasználása is szerepel. Az autó élettartamának minden szakaszában egyedi megoldásokra van szükség. A gyártás különösen fontos számunkra környezeti hatásaink mérséklésében, mivel saját szakterületünkön nagymértékben alakíthatjuk és saját kezünkbe vehetjük a dolgokat, így érve el eredményeket. Mindemellett bármely tevékenységünk áttételes hatást is kifejt, ha úgy tetszik, egyfajta példa beszállítóink és szolgáltatóink számára gyártási láncolatunk előzetes (upstream) szakaszában.

S hol tart jelenleg az Audi?

Recknagel: Azon kibocsátási értékekkel összevetve, amelyeket fő üzemeink az eddig foganatosított intézkedések nélkül produkálnának, máris jelentős haladást értünk el a gyáraink mérleg szerinti szén-dioxid-semlegessége¹ felé vezető úton. Brüsszelben például – egyebek mellett a tetőfelületekre telepített napelem-rendszereknek köszönhetően – immár 2018 óta mérleg szerint szén-dioxid-semleges¹ a termelés, az Audi győri termelési helyszínén pedig több mint 160 ezer négyzetméteren bő 36 ezer napelemmel Európa egyik legnagyobb tető-napelemrendszere üzemel. Emellett a gyár hőigényének több mint 70 százalékát geotermikus rendszerrel biztosítjuk. Mindezeken túl – például a zöld villamosenergia használatával – az ingolstadti, a neckarsulmi és a San José Chiapa-i (Mexikó) üzemünkben is jelentős előrelépést értünk el, Ingolstadtban pedig már 2012 óta használunk megújuló forrásokból származó elektromos áramot.

Copeland úr, hogyan értékeli az Audi jelenlegi erőfeszítéseit?

Copeland: Feltétlenül jelentős előrelépés egy olyan gyártó, mint az Audi azon bejelentése, hogy 2026-tól már csak elektromos hajtásrendszerű új modellekkel jelenik meg a világpiacon. Úgy gondolom, alapvető fontosságú, hogy a meghatározott követelmények teljesítésén túl saját indíttatásból is a természet igényeihez alakítsuk stratégiáinkat – különben nem jutunk előrébb. Az Audinál minden a fejlesztés körül forog, s a márka a legjobb német hagyományok szellemében kínál magas szintű luxust és technikát, miközben azonban mindvégig a maga útját járja. Úgy gondolom, az Audi meghatározó szerepet játszik majd a további műszaki fejlődésben.

Dr. Recknagel, milyen szerepet tölt be e tekintetben az Ön által irányított Audi Környezetvédelmi Alapítvány?

Recknagel: Az Audi Környezetvédelmi Alapítvány tizenkét évvel ezelőtti megalapítása fontos lépésként a négy karika a környezet védelme iránti elkötelezettségét is bizonyította. Mivel a Környezetvédelmi Alapítvány a hosszú távon fenntartható jövő építésének eszközeként tekint az innovatív technikákra, ezek megalkotásának hajtóerejéül is szolgálunk. Az egyik fő terület, amelyre munkánk során összpontosítunk a természeti erőforrások kíméletes felhasználását szolgáló, úgynevezett „Greenovation” projektek támogatása.

Copeland: Éppen az eszmecsere teszi oly izgalmassá napjaink technikáját. A vállalatoknak érdeklődniük kell a jó és konkrét ötletekkel rendelkező start-up vállalkozások iránt és keresniük kell a párbeszéd lehetőségét, támogatva és integrálva a magas színvonalú fejlesztést. Ugyancsak nagyon fontossá válhat, hogy bizonyos szakterületeken nyílt forráskódú (open-source) technológiákat dolgozzunk ki, ugyanis sürgősen jobban működő, illetve alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátású technológiákra van szükségünk, mégpedig széles körben is elfogadható árszinten. A haladás mindannyiunk érdeke, s ha mindenki kiveszi a részét belőle, mindannyian profitálhatunk is belőle. Ellenkező esetben csak vesztegetjük az időnket, amiért drágán kell majd megfizetnünk.

Sokat használt kifejezés a „hosszú távú fenntarthatóság”, ebben az összefüggésben talán túl sokat is. Hogyan ellensúlyozható a „fenntarthatósági fásultság”, továbbra is aktivitásra ösztönözve az embereket?

Copeland: Azt hiszem, a „regeneráció” kifejezés hatásosabb, mint a fenntarthatóság, mivel utóbbi már igencsak elcsépeltté vált, emellett pedig a fenntarthatóság önmagában nem is elegendő. Itt már nem elég nullára csökkenteni a kibocsátást, sokkal inkább szén-dioxid-negatívvá kell válnunk. Vagyis több oxigént kell előállítanunk és több szén-dioxidot kell megkötnünk, nem csupán kiegyenlítenünk a kettő arányát. Immár a nulla kibocsátást meghaladó cél szükséges a továbblépéshez. A folyamatos adatszolgáltatás a média felé szintén jó stratégia a fenntarthatósággal szembeni fásultság ellen, mivel a számok drámaiak, mi pedig még mindig nem vagyunk elég hatékonyak a széles nyilvánosság tudományos művelésében.

Recknagel: Való igaz, hogy igencsak elkoptatták napjainkra a „hosszú távú fenntarthatóság” kifejezést. Feltétlen meg kell jegyeznünk azonban, hogy a fenntarthatóság nemcsak a környezet védelmét, hanem annak gazdasági és társadalmi összetevőit is magában foglalja. Természetesen nagyrészt az iparnak kell viselnie a globális felmelegedés elleni intézkedések terheit, s a szén-dioxid-mentesítés kétségkívül a világ előtt álló egyik legnagyobb kihívás az elkövetkező néhány évtized során, azonban azt is észrevettem, hogy egyre többen éreznek késztetést az együttműködésre a környezet védelmében, illetve igyekeznek megóvni személyes kereteik között. Ez pedig nagyon jó hír! Szerintem az emberek hosszú távú elkötelezettsége szolgálatában először is rá kell venni őket, hogy gondolják át tetteik és életmódjuk hatásait. A következő lépésben már arra ösztönözhetjük őket, hogy változtassanak is valamin, végül különböző környezetvédelmi projektek támogatására is bátoríthatjuk őket. Meggyőződésem, hogy a maga módján mindenki hozzá tud járulni – és hozzá is kell járulnia – mindehhez.

A környezet iránti puszta lelkesedés azonban önmagában még nem hoz elég gyors változásokat…

Recknagel: Természetesen a jogszabályi előírások szolgálnak minden alapjául, mint például az Európai Unió Zöld Megállapodása. A jogszabályok betartásának biztosítása környezetvédelmi munkám fontos része, ám aligha becsülhető túl az Audi Környezetvédelmi Alapítvány hozzájárulása az emberek motiválásához. Egyedül senki sem mentheti meg a világot, de még egy olyan vállalat, mint az Audi is csupán a teljes kép kis részlete. A fontos, hogy mindenki tegyen valamit, helyes döntéseket hozzon és járuljon hozzá valami módon a közös munkához.

Ha már helyes döntésekről van szó, hol tartunk Önök szerint társadalmi szinten?

Recknagel: Azt hiszem, elég későn indultunk útnak, ám örök optimistaként meggyőződésem, hogy végül sikerrel korlátozhatjuk majd az éghajlatváltozás hatásait – s egyszerűen így is kell tennünk. Míg bizonyos károk már nem tehetők jóvá, még mindig annyi minden megmenthető. Küldetésemnek tekintem, hogy küzdjek ezért, és biztos vagyok benne, jók az esélyeink a változtatásra.

Copeland: Feltartóztathatjuk egyáltalán a klímaváltozást? Vagy már késő? Nos, csak akkor, ha semmit sem teszünk. A valódi változáshoz sohasem késő. Azonban, mint elhangzott, többet kell tennünk a törvényi előírások puszta betartásánál. Nagyratörő célokat kell kitűznünk és fokoznunk kell erőfeszítéseinket.

Tehát fejlődésre van szükség, de hosszú távon fenntartható módon. Mit jelent ez az Ön számára?

Recknagel: Olyan technológiákat kell alkalmaznunk, amelyek nem terhelik tovább, hanem ideális esetben még tehermentesítik is a környezetet. Nem elegendő pusztán csökkenteni szén-dioxid-kibocsátásunkat és szén-dioxid-semlegessé¹ válnunk, hanem el is kell távolítanunk a légkörből az elmúlt évtizedek során kibocsátott szén-dioxid-többletet. A műszaki megoldások mellett minden korosztályban érzékennyé kell tennünk az embereket a környezet védelmének témája iránt. Például bátoríthatjuk a munkatársakat és önkéntes környezetvédelmi projektek indítására ösztönözhetjük őket, ami ideális esetben társadalmi környezetüket is aktivizálhatja – és hosszú távon is bővülhet a társadalmi hozzájárulás.

Ezzel el is érkeztünk az Audi mottójához: „A jövő hozzáállás kérdése”

Copeland: Pontosan. Valóban a hozzáállás számít, ha sikeresen akarjuk kezelni az klímaválságot. A felkészülés a jövőre azt is jelenti, hogy nem félelmeink határozzák meg cselekedeteinket, hanem inkább kihívást látunk bennük. Bátorságra van szükség, és aktív részvételre, elkötelezettségre és beruházásokra – illetve a jövőbe vetett bizalomra és reményre. Mindezek együttesen szolgálhatnak a változások hajtóerejeként egy új jövő felé vezető úton, nyitottan az újra, s bátran szakítva a múlttal.