Milyen állat az elektromos roller?

Avagy: a nagy KRESZ, KÖHÉM, VÁM és egyéb jogszabálymódosítgatás

Hirtelen ránktámadt egy farkasfalka, hát szelidítsük meg. Végülis hasznos állat, meg cuki is.  🙂
Egyetlen bökkenő, hogy a túlszabályzott rendszerünkbe hova tudjuk besorolni, bekategórizálni a háziasított farkast, és hol van a határ a házi farkas és a vadállat között?
Arra most nincs idő, hogy az összes eddigi folyamatainkat a nulláról újrafogalmazzuk, úgyhogy próbáljuk beleerőltetni valamelyik már meglévő rendszerünkbe, hogy minél kevesebb kárt, és sérülést okozzunk vele.
Mi legyen a házifarkas neve, és melyik meglévő kategóriába tegyük bele?
A fő tisztázandó kérdés a „házifarkassal” kapcsolatban, hogy a baromfiudvarba a juhakolba vagy az istálóba lehetne besorolni.

Az egyre kisebb és olcsóbb akkumulátorok és az elektromos motorok technikai fejlődése megnyitotta az utat az úgynevezett „mikromobilitási” eszközök térhódítása előtt. Az eleinte játék, majd később sport tevékenységre tervezett és gyártott elektromos meghajtású szerkezetek szépen lassan elkezdtek beszivárogni a közlekedésünkbe is. Eleinte zárt ipartelepeken, sport- és versenypályákon, zárt magánterületeken kezdték el használni az új elektromos meghajtású eszközöket, majd ezek elkezdtek kiszökni a közforgalomba is. A hatósági és rendőrségi ellenörzések elmaradásának köszönhetően nem volt gátja az elterjedésüknek. Jellemzően a sűrűn lakott városok közösségi közlekedésben csalódott rétege, és a járművezetői engedélyt valamilyen okból megszerezni nem tudó, vagy jogosítványt átmenetileg vagy véglegesen elveszítő, esetleg vezetéstöl eltiltás alatt lévő réteg számára lett vonzó, főleg az elektromos rollerek, és különböző önegyensúlyozó eszközök használata. Az elektromos rollerek gyors terjedésének a következményeitől egész európa szenved. Azokban a tagállamokban, ahol az elektromos rollerekkel elkövetett szabálytalanságokat nem büntették, ott a többi közlekedési formát használók jogai sérültek. Azok az országok, ahol a kezdetektől fogva betartatták a hatályos jogszabályokat, ott meg a kereskedők és rollertulajdonosok árasztották vélt- vagy valós panaszaikat. Hollandia volt talán az első ország, aki nyitott az új eszközök irányába, és most talán ott szervezik a legtöbb tüntetést és felvonulást a balesetek, és közlekedési káosz miatti szigorítások ellen. Szintén voltak országok, ahol nagyon szigorú szabályzás és műszaki ellenőrzések mellett engedték a regisztrált és rendszámmal ellátott rollereket közlekedni. Ugyanis úniós célkitűzés, hogy Európa úthálozatán jelöletlen jármű ne vehessen részt a közforgalomban. Magyarországon a segédmotoros kerékpárok (mopedek) rendszámozása, és a biciklik egyedi azonosítóval való ellátása több mint 20 éve megoldatlan. Új eszközök közúti forgalom számára történő legalizálásával a jelöletlen járművek aránya nőne, ami ellentétes az úniós tagságunkkal vállalt kötelezettségeinkkel.

*(Megjegyzem nem is lenne korrekt azzal a több mint egymillió segédmotoros kerékpárt használóval szemben, akik évtizedek óta várják a robogók rendszámozását, hogy a többi európai tagállam polgárával azonos jogosultságot szerezzenek. Tudniillik a 27%-os világrekorder ÁFA következtében a magyar állampolgár fizeti a legmagasabb árat egy segédmotoros kerékpárért, és a magyarok kapják a legalacsonyabb jogosultságot a pénzükért. Ezzel sérül az uniós alapjogunk, ugyanis a rendszámozás hiányában a magyar állampolgár csak nemzeti használati jogosultsághoz jut, míg az összes többi tagállam lakója szinte az egész világon használhatja a robogóját az európai rendszámjával. Emiatt a magyar ingázók nem tudnak átmenni a határon, a magyar kamionos nem tudja magával vinni, hogy a parkolóból bemehessen a városba bevásárolni, és ne a kamionnal tegye, de itt akár említhetném a magyar kempingezőket, akik nem vihetik el a külföldi kempingekbe szeretett kismotorjukat, vagy a magyar lakókocsis, lakóautós nyaralok sem robogózhatnak külföldön, mint a többi oszág polgára.)

Nézzük meg, hogy a többször módosított, hatályos jogszabályok >>>