A tágulástól az alulkormányzottságig – tudjon meg mindent a menetdinamikáról

A jármű hossz-, kereszt- és függőleges tengelye körüli mozgását gördülésnek, dőlésnek és billenésnek nevezzük. Ez a három forgási mozgás a kulcsfontosságú tényező, amely befolyásolja a gépjármű vezetési dinamikáját. Ők állítják elő a gördülési-dőlés-hajlásszöget. Azt is fontos tudni, hogyan viselkedik egy jármű a kanyarokban. Ezt túlkormányzottságnak és alulkormányzottságnak, vagy semleges önkormányzásnak nevezik. Ez utóbbi ideális a menetdinamikában, mert a jármű nagy kanyarsebesség mellett is az ívsugár által előírt pályán marad.

Az önkormányzás a jármű kialakításától függ. A fontos paraméterek közé tartozik különösen a tömegközéppont helyzete, a hajtáslánc koncepciója, a felfüggesztés kialakítása és a gumiabroncsok irányszabályozási jellemzői. Míg a semleges önkormányzás tökéletesen irányíthatóvá teszi az autót, a túl- és alulkormányzottság bizonyos ellenintézkedések megtételére kényszeríti a vezetőt.

Ha a jármű az ív külső pereme felé hajlamos nagyobb mértékben elmozdulni, mint amennyit az első kerekek kormányzási szöge diktálna, ezt alulkormányzott önkormányzási viselkedésnek nevezzük. Ezt a helyzetet a gázpedálról való lelépéssel lehet ellensúlyozni. Ha egy kicsit leveszi a lábát a pedálról, a súly az első kerekekre tolódik, és a jármű ismét jobb úttartást kap. Ha viszont a jármű az ív belső pereme felé hajlik, ezt túlkormányzásnak nevezzük. A vezetőnek ellenkormányoznia kell, hogy megtartsa az irányítást. Összegezve ez azt jelenti, hogy ha a jármű átnyomja az első kerekeket, azt alulkormányzottságnak nevezzük, ha oldalt csúszik és hátul húzódik, akkor ezt túlkormányzásnak nevezzük.

Ahogy a BILSTEIN márkanagykövete, Walter Röhrl grafikusan fogalmazott: „Ha látja azt a fát, aminek nekifut, az alulkormányzott. Ha csak hallja, az túlkormányzott.”