135 évvel ezelőtt a „nagyapa óra” megtanul repülni
- A történelem első motoros repülése 1888. augusztus 10-én a Daimler „nagypapa órájával”
- Gottlieb Daimler víziója a holisztikus mobilitásról szárazföldön, vízen és levegőben
- Könnyű szerkezet és nagy sebességű belsőégésű motor
- Fontos technológiai jármű a modern repülés felé vezető úton
„Close-up” – a Mercedes-Benz Múzeum sorozatának neve mindent elmond. Minden rész egy meglepő, izgalmas vagy a kulisszák mögötti történetet mesél el. Azáltal, hogy reflektorfénybe helyezi egy jármű, egy kiállítás vagy egy építészeti vagy tervezési jellemző részleteit. A reflektorfényben ezúttal: a Wölfert motoros léghajó 1888-ból.
8/2023: Wölfert motoros léghajója 1888-ból
Filigrán: A váz fa lécei vékonynak tűnnek, középen jól láthatóan tornyosul a Daimler egyhengeres motorja. Az ezekhez a lécekhez rögzített zsinórok szinte filigránnak tűnnek. De a design tükrözi a célt. Végül is ez a gondola egy korai repülő gép része – és az 1880-as évek repülési úttörői számára a könnyűszerkezetes konstrukció volt a legfontosabb szempont. A szövetborítású légcsavarok emiatt is kis súlyra lettek optimalizálva.
Bemutató: 135 éve, 1888. augusztus 10-én sikerült a világ első belső égésű motorral hajtott repülése Wölfert motoros léghajójával. Az úttörő bravúr körülbelül négy kilométert tett meg a Daimler cannstatti gyártelepétől, és Kornwestheim felé tartott Aldingenbe (ma Remseck am Neckar önkormányzatához tartozik). A gondola hiteles mása motorral, légcsavarokkal és vezérléssel a Mercedes-Benz Múzeumban, a Legend Room 1: Úttörők – Az autó feltalálása című művében tekinthető meg.
Látnok: A léghajót a lipcsei könyvkereskedő fejlesztette ki, és Dr. Friedrich Hermann Wölfert teológust tanulmányozta. Gottlieb Daimler tökéletes együttműködő partner volt Wölfert számára, hogy meghajtórendszert találjon léghajóihoz, amelyet 1880 óta fejlesztett ki. A repülés úttörőjének nem kellett meggyőznie. Végül is Daimler már régóta meg volt győződve arról, hogy nagy sebességű, négyütemű belső égésű motorja, amelyet Wilhelm Maybach-al közösen terveztek, holisztikus mobilitást tesz lehetővé szárazföldön, vízen és levegőben. A Mercedes-csillag, mint védjegy háromágú formája a mai napig emlékeztet erre a vízióra.
Fejlesztési vonal: A Reitwagen (lovaglókocsi, 1885) és a motoros kocsi és motoros csónak (mindkettő 1886) révén a Daimler megvalósította a merész terv első két pontját. Amikor megtudta, hogy Wölfert motort keres a léghajójához, 1887 késő őszén felajánlotta egyhengeres motorját, amelyet alakja miatt „Nagyapa órának” hívtak. A sokoldalú gép optimális megoldásnak bizonyult.
Motor fordulatszáma: Az 1,5 kW (2 LE) teljesítményű, 603 köbcentiméter lökettérfogatú motort ház nélkül szerelték fel a gondolában egy erős faalapzatra. Feketére festett öntöttvas és csiszolt sárgaréz alkatrészei kellően jól láthatóak voltak, egyértelműen kiemelkedtek a fából, zsinórból és textilből készült gondola alapkonstrukciójából. A motor percenként akár 720 fordulattal működött egy vízszintes és egy függőleges légcsavaron, mindkettő három lapáttal rendelkezett, és fémcsőtengelyre szerelték fel. A gondola alatti vízszintes légcsavart a magasság változtatására használták. A hátul lévő függőleges propeller vette át a meghajtást. A kormányzás elöl szerelt vitorlával történt.
Az óraműtől a „nagyapa órájáig”: Az a tény, hogy a Daimler álló egyhengeres motorját a köznyelvben „nagyapa órának” hívták, beleilleszkedett Wölfert léghajójának fejlesztési történetébe az 1880-as évek végén. 1880-tól ugyanis a technológiai lelkes könyvkereskedő és fejlesztő partnere, Georg Baumgarten különféle meghajtókat tesztelt léghajóik meghajtására és magasságszabályozására. Többek között rugós motort is alkalmaztak, amelyet az órákban való felhasználása miatt „óramű motornak” neveznek. Később Wölfert többek között az elektromos motorokra is rávett szemet. De a motor és az energiatároló rendszer össztömege túl nagy volt. Csak a nagy sebességű négyütemű belső égésű motor biztosította a könnyű súly (84 kilogramm) és a nagy teljesítmény kívánt kombinációját.
Technológiai együttműködés: 1888. augusztus 10-én reggel 9 órakor a léghajó felszállt a Daimler cannstatti gyártelepéről. Dr. Wölfert nem volt az irányításnál, mivel a könyvkereskedő körülbelül két méter magas és 100 kilogramm körül volt. Ez túl sok ballaszt lett volna a repülő gép számára, amelynek hidrogéngázzal töltött emelőteste, amelyre a gondola fel volt függesztve. A technológiai együttműködés legjobb szellemében lépett be a Daimler alkalmazottja, Gotthilf Wirsum, aki körülbelül 30 kilogrammal volt könnyebb, mint a repülő gép feltalálója. Sikeresen Kornwestheim felé kormányozta a léghajót, és leszállt az aldingeni felvonulási térre – ahol az is érdekes volt. csodálkoztak az ott dolgozó tisztek. Két nappal később Wirsum újabb, körülbelül négy kilométeres repülést hajtott végre.
Sikertörténet: Az első motoros repülés 135 évvel ezelőtt egy sikeres történelem kezdete volt. Mind az 1890-ben alapított Daimler, Benz & Cie., mind a Daimler-Motoren-Gesellschaft (DMG), mind az 1926-os egyesülés után az akkori Daimler-Benz AG léghajókhoz és repülőgépekhez épített hajtóműveket. Többek között a Zeppelin gróf léghajóit Daimler-hajtóművek hajtották, az 1900-as LZ 1-től az 1938-as LZ 130-ig. Dr. Friedrich Hermann Wölfert nem élte meg a léghajók diadalmas előretörését. 1888-ban harmadik repülést hajtott végre a Cannstatter Wasenről, és 1889-ben Ulmban bemutatta új, szintén Daimler-motorral hajtott léghajóját. 1897-ben Berlinben lezuhant „Deutschland” léghajójával, és nem élte túl.
A Mercedes-Benz Múzeum keddtől vasárnapig mindennap 9-18 óráig tart nyitva.
A jegypénztár mindig 17 órakor zár.
Jelentkezés, foglalás és legfrissebb információk: hétfőtől szombatig 9-18 óráig. telefonon a +49 (0) 711 17-30 000 számon, e-mailben a classic@mercedes-benz.com címen vagy online a www.mercedes-benz.com/museum címen
