Számos autógyárnak van kultikus, időt álló modellje, némelyeknek több is. Az azonban, hogy egy gyártónak ugyanazon a speciális szakterületen váljék legendává két, egymástól teljesen eltérő karakterű modellje, kevés az esély. Kivéve, ha a gyártót Toyotának hívják, és terepjárókról van szó.

Különböző igények hívták őket életre, egészen más területeken nyújtanak tökéletesen megbízható szolgálatot, gyökereik éppúgy eltérőek, mint műszaki megoldásaik: a Toyota Land Cruiser és a Toyota Hilux az elmúlt fél évszázad legkiválóbb mérnöki vívmányai közé tartoznak, generációtól függetlenül koruk (sőt, minden idők) legjobb terepjárói között tartják számon őket.

Land Cruiser: a kezdetek

Az átlagember a Toyotát leginkább személygépjárműveiről, azon belül is piacvezető hibrid modelljeiről ismeri, pedig a Land Cruiser nélkül talán ma már a Toyota sem létezne: a második világháborút követő évek rendkívül súlyosan érintették az egész japán nehézipart, ám a koreai háború kitörése miatt felmerült az igény a katonai járműgyártás belföldi felfejlesztésére. Ekkor tervezte és építette meg a Toyota – mindössze fél év alatt – azt a prototípust, amely alapján a projekt útnak indítása után egy évvel a japán rendőrség megbízást adott a vállalatnak hivatalos járőrjárművük gyártására.
A szériamodellre az erdőgazdálkodási és földművelésügyi hivatal, majd az energiaszektor is felfigyelt, 1954-ben pedig az addig Jeep BJ típusjelzéssel futó modell elnyerte végső nevét, és megszületett a Land Cruiser. A típus jelentősége túlmutat saját magán: ez volt a legelső, teljes egészében Japánban tervezett és gyártott gépjármű, egyben az első olyan Toyota, amellyel a vállalat túlléphetett a szigetország határain, és megkezdhette globális hódítását. Több mint hatvan éve van tehát velünk a Land Cruiser, ami igazi ritkaságszámba megy az autóiparban.

Hilux: a közös munka legédesebb gyümölcse

Szintén történelmi pillanat kísérte a Hilux születését. A Toyota önálló gyártóból sokoldalú cégcsoporttá válásának első lépéseként 1966-ban együttműködési megállapodást kötött a Hino Motors vállalattal; ennek a fejlesztési és gyártási kooperációnak a gyümölcseként, pontosan fél évszázaddal ezelőtt jött létre a Toyota Hilux, a márka első, kifejezetten könnyű platós haszonjárműnek épített modellje. A típus méltónak bizonyult nevére (amely a „high” és „luxury” szavak összevonásából keletkezett), második generációja kettős keresztlengőkaros első futóművel, személyautós kényelmi és biztonsági megoldásokkal gyarapodott, és fokozatosan kialakult annak a kettős célú, családi autóként és munkaeszközként egyaránt helyt álló járműnek a koncepciója, amelynek ma, 18 millió eladott példánnyal később is ismerjük a Hiluxot.

Közös szálak, eltérő gének: az örökkévalóságnak tervezve

Bár az első összkerékhajtású Hilux 1979-ben az offroad-os körökben mai napig istenként tisztelt Land Cruiser 40-es szériától kölcsönözte komplett hajtásláncát, alapvetően eltérő alapkoncepciók, feladatkörök és műszaki megoldások jellemzik a két modellt. Ami közös: az elpusztíthatatlan technika, az ütőképes terepalkalmasság és a kiváló Toyota minőség. Nem véletlen, hogy mindkét típus magától értetődő (sokszor ténylegesen alternatíva nélküli) választás azokon a tájakon, ahol a megbízható, akadályt nem ismerő automobil szó szerint élet és halál kérdése. Az ausztrál Outback, az afrikai sivatagok, a dél-amerikai hegyvidék vagy a délkelet-ázsiai esőerdők ezért nemcsak természetes élőhelyei, de gyári tesztterepei is ezeknek a típusoknak: a fejlesztés során kilométerek millióit futják kíméletlen környezetben a prototípusok, hogy aztán zökkenőmentesen, akár 20-30 éven át működjenek, esetleg megfelelő és szakszerű karbantartás nélkül is, az előírtnál jóval nagyobb megterhelés mellett.

Osztályelső futómű némi extrával

A Land Cruiser elsősorban luxuskivitelű személygépkocsi, elképesztő 4×4-es adottságokkal, míg a Hilux haszonjármű létére magas szintű kényelmi szolgáltatásokat és személyautós vezethetőséget kínál. Előbbi állandó összkerékhajtási rendszert alkalmaz, részleges önzáró központi Torsen (nyomaték-érzékelő) differenciálművel, amely a teljes hajtóerőt az alapértelmezett 50:50 helyett akár 30:70 arányban képes megosztani az első és hátsó tengelyek között; a hátsó differenciálmű zárható. A Land Cruiser vezetőjét emellett aktív kipörgésgátló (A-TRC), öt fokozatban állítható, automatikus kúszóprogram, a hajtáslánc és a fékrendszer működtetését talajtípustól függően módosító Multi-Terrain Select programválasztó és persze a zseniális KDSS felfüggesztés segíti; utóbbi automatikusan zárja, illetve nyitja a kanyarstabilizátorokat, ami aszfalton személyautósan stabil kanyarvételt tesz lehetővé, terepen ellenben kiemelkedő artikulációs képességgel ruházza fel a futóművet. Ha ehhez hozzávesszük az automata szintszabályozós hátsó légrugózást, olyan járművet kapunk, amely fényűzésben és problémamegoldásban egyaránt az élen jár.

Elpusztíthatatlan technika

Nem kevésbé ütőképes, de az eltérő követelmények miatt még robusztusabb a Hilux technikája. Felezővel szerelt összkerékhajtása menet közben kapcsolható, középen és hátul részlegesen önzáró differenciálműveket találunk, a Toyota fél évszázados offroad-tapasztalatának köszönhetően pedig olyan apróságok emelik kategóriája abszolút csúcsára a modellt, mint az első differenciálmű olajhőmérséklet-érzékelője, amely megakadályozza a túlmelegedést és az ebből eredő meghibásodást, a szolenoid szeleppel működtetett, elektromágneses differenciálzár vagy a nagy terhelésnek kitett alkatrészek különleges hőkezelése, illetve bevonata. Nem véletlen, hogy még a legendás Top Gear műsorvezetői sem tudták mozgásképtelenné tenni a modellt, pedig Jeremy Clarkson vezetésével mindent megtettek; fának mentek vele, tengervízben áztatták, daruról ejtették le, felgyújtották, majd végül felrobbantották egy épülettel együtt, de ezután is mozgásképes maradt, motorja indítható volt, mitöbb saját lábán gurult a stúdióba!
Természetesen vannak olyan technológiák, amelyeket mindkét modell számára optimálisnak talált a Toyota: ilyen például a Super ECT automata sebességváltó, amely a motorterhelés és a fojtószelep állása függvényében dönti el, hogy nagy sebességnél az ötödik vagy a legfelső, hatodik fokozatot alkalmazza-e, a motorfékezést optimalizált visszakapcsolásokkal támogatja, illetve hirtelen gázelvételnél intelligens váltásszabályozással segíti a zökkenőmentes, ösztönös vezetést.
A két modell, amelyek neve a világ aszfaltozott utakban szűkölködő tájain egyet jelent a megbízható mobilitással, és amelyek az Északi-sarktól a déli pólusig az egész Földet meghódították már, civilizált körülmények között is rendkívül magabiztosan szerepel. Akár magánvásárlókról van szó, akár céges flottákról, ideális megoldást nyújtanak azoknak, akiket munkájuk vagy hobbijuk gyakran szólít nehezen járható környezetbe, ugyanakkor igényelik a személyautós biztonsági és kényelmi funkciókat, a gazdag felszereltséget. Ennek a sokoldalúságnak köszönhetik, hogy Európában is kiemelkedő népszerűség övezi őket: a Hilux Magyarország legkeresettebb platós kisteherautója, a Land Cruiserből pedig idén már több mint 20 000 darabot értékesítettek az öreg kontinensen.
Legyen szó terepről vagy országútról, a Land Cruiser és a Hilux az akadályokat nem ismerő autózás jinje és jangja: személyiségük és karakterük teljesen más, ugyanakkor ahol az egyik véget ér, ott kezdődik a másik. Ketten együtt alkotnak tökéletes egészet, megtestesítve a Toyotát az autóiparba bevezető Kiichiro Toyoda álmát, hogy olyan gépkocsit tervezzenek és állítsanak elő, amelyet az egész világon elismernek.
Fotók: carscoops.com, jcnews.ru, motortrend, Toyota