Celicából raliautót?
Minden további nélkül!
Egy arizonai férfi harminc évet utazott vissza a múltba, hogy ráleljen ideális autójára – és ha már megtalálta, meg is építette magának.
A Toyota Celica Twincam Turbo, vagy ahogy jobban ismerjük, a B-csoportos Celica korának egyik legfélelmetesebb Toyotája volt. Az 1982-ben bemutatott, és egészen 1986-ig szolgálatban tartott raliautó orrában egy kétliteres, 326 lóerős turbómotor üvöltött. Habár hátsókerék-hajtásával hátrányból indult a 4WD hajtásképletű vetélytársakkal szemben, futamgyőzelemmel indította WRC pályafutását, majd a következő négy évben igazi Afrika-specialistának bizonyult, amivel kiérdemelte az „Afrika királya” címet. A legendás versenyautó ma gyakorlatilag beszerezhetetlen – vagy ha mégis, csillagászati áron cserél gazdát a gyűjtők között –, ám ez nem tántorította el az amerikai Jon Roodot attól, hogy megvalósítsa álmát.
A férfi véletlenül szeretett bele a tereprali műfajába, és önkéntes segítőként, éles eszű műszaki tanácsadóként hamar az arizonai off-road közösség megbecsült tagjává vált. Aztán versenyautókat kezdett építeni, ám három év próbálkozás után be kellett látnia, hogy sem ideje, sem pénze nincs a versenyzésre. Ugyanakkor mégsem szeretett volna teljesen hátat fordítani a rali világának, így ambiciózus projektbe fogott.
Fillérekért vásárolt egy 1984-es Toyota Celicát, és hozzálátott a teljes körű átalakításhoz. Tisztában volt vele, hogy az alapmodell szabad hasmagassága kevés lesz a buckák és sziklák leküzdéséhez, ám tapasztalatból azt is tudta, hogy egy szimpla emeléssel teljesen vezethetetlenné tenné az autót. Ezért alapjaitól újratervezte a teljes futómű-geometriát (amihez például a hátsó ülésektől is meg kellett szabadulnia), így viszont a nélkül kapott elöl 216, hátul 254 milliméter rugóutat, hogy ki kellett volna cserélnie az eredeti lengőkarokat és kerekeket, vagy ki kellett volna vágnia a kerékdobot.
Ezután már csak az üzemanyagtartályt (és annak töltőnyílását) kellett magasabbra költöztetnie, és elvileg készen is állt a B-csoportos hangulatú hobbiautó – természetesen a félelmetes 4T-GTE turbómotor nélkül. Rood azonban nem akart félmunkát végezni, így a bukólámpás, ferde hűtőmaszkos utcai Celica orrát átszabta a versenyautó fazonjára: fix lámpákat épített be, méretre vágott egy pickupról leemelt hűtőrácsot, és meghegesztette azt a finom rajzolatú gallytörőrácsot, amely meghatározta a versenyautók fizimiskáját.
Amióta elkészült, mintegy 16 ezer kilométert futott a Celica. Rood és felesége rendszeresen jár hétvégi tereptúrákra a majdnem-versenyautóval, és továbbra is rendszeresen vesz részt önkéntes segítőként a környékbeli ralikon. Alapvetően elégedett az alkotásával, egy apróságon azonban még lehetne változtatni. Annak idején hirtelen csak ferdehátú karosszériát talált, míg a Toyota versenyautóját a klasszikus, lépcsőshátú kupéból építették meg. Ahhoz, persze, hogy ezt a hiányosságot orvosolja, a nulláról kellene elölről kezdenie az építést – gyanítjuk azonban, hogy ez sem fog gátat szabni maximalizmusának.
A Celica átalakított terepváltozatáról és tulajdonosáról az alábbi videóban többet is megtudhat:
