• Egyéb

A Honda Forza 125 erőforrása

by · Published · Updated

  • A négyszelepes erőforrás a Honda által fejlesztett eSP motorkonstrukció szerint épül fel és szériatartozékként jár hozzá az Alapjárat-leállító Rendszer

  • Erős és hatékony – a teljes fordulatszám-tartományban lenyűgöző teljesítmény jellemzi

  • A 2,34 l/100 km-es átlagfogyasztás közel 500 kilométeres hatótávolsággal ruházza fel a modellt

A Forza 125 négyszelepes, folyadékhűtésű, SOHC-vezérlésű motorja 14,96 lóerős csúcsteljesítménnyel (8750 f./percnél) és 12,5 Nm-es legnagyobb forgatónyomatékkal (8250 f./perc) büszkélkedhet. A furat és a löket 52,4, illetve 57,9 milliméter, a sűrítési viszony pedig 11,5:1.

Dinamikus gyorsulásáról árulkodik, hogy álló helyzetből indulva mindössze 13,4 másodperc alatt teszi meg a 200 métert, és rugalmassága is elismerésre méltó, hiszen pont a 40 és 60 km/h közötti tartományban húz leginkább. Mindemellett természetesen nagyobb sebességnél sem jön zavarba: könnyedén tartja a 90 km/órát és akár 108 km/órával is hasíthat.

Az erőforrás hatékonyságáról a Honda által kidolgozott, úgynevezett eSP-technológiák gondoskodnak. Alkalmazásukkal minimálisra csökkent a belső súrlódás, maga a motor pedig elképesztően kompakt lett. Utóbbit olyan elmés megoldásokkal sikerült elérni, mint a forgattyúházba integrált hűtőfolyadék-szivattyú. A hatékony hőleadást is elősegítő, kompakt égéstérbe 4,7 literes levegőszűrőházon, illetve 28 milliméter átmérőjű szívócsatornán át jut be az oxigén, míg az üzemanyagot ultramodern PGM-FI befecskendezőrendszer adagolja.

Mivel a főtengely hosszanti középsíkjához mérten kissé eltolva helyezték el a hengert, jelentősen mérséklődött a dugattyú és a hengerfal közötti súrlódás, egyszersmind hatékonyabbá vált a mozgási energia átadása a főtengelyre. Az apró, külső tüskékkel ellátott, öntöttvas persely nem deformálódik, ezáltal kevésbé feszül a dugattyúgyűrű és persze kisebb a belső súrlódás.

A forgattyúház jobb oldalába integrált, kompakt hűtőradiátor kis méretű és tömegű ventilátort kapott, így tovább csökkent a súrlódásból fakadó veszteség és a légellenállás, valamint gyorsult a hőleadás. Az erőátviteli rendszerben három speciális főcsapágy gondoskodik az alacsony gördülési ellenállásáról, ezeket a rájuk rótt terhelés egyenkénti, lehető legpontosabb meghatározásával tervezték meg. A hajtótárcsán kialakított bordázat révén jelentősen visszaesett a légellenállás, a speciális hajtott tárcsa pedig redukálja a szíjra nehezedő nyomást, így még kisebb az energiaveszteség az erőátvitel során.

Ugyancsak a hatékony működés érdekében döntöttek az elektronikusan vezérelt, szénkefe nélküli, generátorként is szolgáló önindító (ACG) mellett a Honda mérnökei, illetve az is sokat nyomott a latban, hogy mivel a főtengely végén kapott helyet és közvetlenül hajtja a motor, a hagyományos mechanika keltette zaj elmarad az indításoknál.

Ha a vezető három másodpercnél tovább várakozik járó motorral álló helyzetben, a kikapcsolható Alapjárat-leállító Rendszer (start&stop) automatikusan leállítja az erőforrást, majd a gázmarkolat elfordításakor egy szempillantás alatt újraindítja. Az – önműködő dekompresszorral kiegészített – rendszer hihetetlenül kifinomultan működik, leállításkor ugyanis mindig a szívási ütem előtti pozícióban áll meg a dugattyú. Hogy az akkumulátor le ne merüljön, az Alapjárat-leállító Rendszer folyamatosan figyeli a töltöttségi szintet, és kritikus helyzetben automatikusan kikapcsol. Az elektromosságot hosszú életű, YTZ8V kódú akkumulátor biztosítja, ami a start&stop rendszer jelentette többletterheléssel is megbirkózik.

A Forza 125 tervezésekor az volt az egyik legfontosabb szempont, hogy az átlagos felhasználónak hetente csupán egyszer kelljen tankolnia. Nos, a 11,5 literes üzemanyagtartállyal és a már-már valószerűtlenül alacsony, 2,34 l/100 km-es átlagfogyasztással (WMTC szabvány szerint) ezt a célt is elérték a hondások: a hatótávolság kis híján 500 km!

http://egyszermarlattamautot.hu/2018/06/02/forza-125-felszereltseg-es-stilus/