A Bugatti Type 35 maga a tökéletesség az evolúción keresztül
Az egy évszázaddal ezelőtt piacra dobott Bugatti Type 35 nemcsak egyszer döbbentette meg riválisait kiváló dizájnjával és műszaki színvonalával, hanem sokszor a folyamatos fejlesztési programnak köszönhetően.
Exkluzív podcastjaink a Begurulva (spotify + youtube) és a podCARs (spotify + youtube) + videa csatornáinkon!
Hallgass ránk!
Ettore Bugatti olyan ember volt, aki nem félt, hogy nehéz feladat elé állítja magát. A Bugatti Type 35-öt nemcsak a Bugatti kivételes tervezői képességei, hanem az akkori konvencionális mérnöki elvekkel szembeni bátorsága is megalkotta, amely számos területen jelentősen megelőzte riválisait. Ez volt a „Le Patron” hajlandósága is, hogy keményen erőltesse magát és az egész Bugatti csapatot a tökéletesség eléréséért.
A Type 35 1924-es piacra dobása után is a Bugatti a kemény utat választotta. Az egyik első autógyártó volt, aki megértette, milyen kereskedelmi előnyökkel jár a hírverés, amelyet Európa híres motorpályáin és ismertebb közúti pályáin való versenyzés – és a győzelem – nyer.
Ám bár Bugatti rendkívül magabiztos volt új autója képességeiben, nem tudta, hogy a Type 35 minden idők legsikeresebb versenyautójává válik, aktív időszakában 2500 győzelemmel.
Ettore Bugatti biztosan tudta, hogy riválisai nem fognak megállni, és nem tud pihenni. Tovább kell fejlesztenie a Type 35-öt, hogy még nagyobb teljesítményt nyújtson.
Nyolchengeres, 1991 köbcentis motorral szerelt, 1924-ben az első Type 35 90 lóerőt teljesített a versenyen. 1926 elejére a motort 2262 köbcentisre növelték. A 35T típusjelvényt a Targa számára, az ebből eredő teljesítménynövekedés lehetővé tette az új autónak, hogy megnyerje a nagyszerű Targa Florio országúti versenyt Olaszországban, amelyet két kisebb motoros Type 35 testvérautó űzött haza.
Ettore Bugatti a győzelem ellenére tudta, hogy a jövőben még nagyobb teljesítményre lesz szükség. És azt is tudta a szíve mélyén, hogy ezt a teljesítményt nem lehet feloldani pusztán a szívó nyolchengeres motor kapacitásának növelésével.
„Nem titok, hogy Ettore Bugatti elsőként a szívómotorokat részesítette előnyben, és kezdetben nem rajongott a feltöltéshez, mert azok viszonylag nem voltak hatékonyak” – magyarázza Luigi Galli, a Bugatti örökségvédelmi és tanúsítási szakértője. „Ami azonban kevésbé köztudott, az az, hogy annak ellenére, hogy a szívómotorokat részesítette előnyben, Bugatti a jövőbe és a kompresszoros kényszerindukcióba nézett, még azelőtt, hogy a Type 35 1924 augusztusában Lyonban debütált volna a versenyen.
„Valójában a Bugatti 1924. január 22-én az 576.182 számú francia szabadalom iránti kérelmet nyújtotta be a „Compresseur ou pompe à palettes” nevű forgólapátos kialakításra, amely igény szerint extra teljesítményt tud biztosítani, amikor a vezető bekapcsolja, és nyomás alatti levegőt kényszerít a gépbe. karburátor. És egy dolog biztos volt, ha a Bugatti kompresszort fog használni, akkor azt a maga módján fogja csinálni.”
Ennek eredményeként Ettore Bugatti a neves olasz mérnökkel, Edmond Mogliával közösen kifejlesztette saját Roots típusú feltöltőjét, de az akkoriban elterjedtebb kétrotoros kialakítás helyett a háromrotoros konfigurációt választotta. A kompresszort a motor oldalára szerelték fel. Egy nyomáscsökkentő szelepet szereltek fel az elosztócső fölé, és a motorháztetőbe vágott megfelelő lyukon keresztül engedte ki a túlnyomást.
Egy további innovatív lépésben a motor kipufogó szívócsonkját a motor hűtőfolyadéka melegítette fel. Ez azt jelentette, hogy sokkal gyorsabban melegedett fel a nagyobb hatékonyság érdekében, miközben maga a motor nagyobb hűtési kapacitásához is hozzájárult, amely elvet ma is alkalmazzák a motorgyártásban.
Az 1926 végén érkezett Type 35TC, amelyet Targa Compressorról neveztek el, 1927-ben Type 35B-vé fejlődött. A nagyobb radiátor és a nagyobb hűtést lehetővé tevő burkolat képviselte, az úgynevezett „Miramas” kialakítás, és akár 130 LE-s teljesítményt is produkált, ami elegendő. hogy az autót 205 km/h-nál (150 mph) meghaladó végsebességre hajtsa.
Az autó további fejlesztése következett, és 1930 végére a Type 35B olyan fejlődésnek indult, amelyet sokak szerint a végső specifikációnak tartottak, ikerbütykös, hengerenként kétszelepes motorral. Ezenkívül kettős üzemanyagbetöltő-sapkát, továbbfejlesztett felfüggesztést, kerekeket, fékeket és abroncsokat, valamint egy alacsonyabban elhelyezett feltöltőszelepet is kapott. A Bugatti eltökélt szándéka, hogy egyetlen részletet se hagyjon figyelmen kívül a tökéletes teljesítményre törekedve, a motor égési rendszerének minden elemének finomhangolásához vezetett, beleértve a dugattyú- és hengerfejformázást, sőt a 140 lóerős teljesítmény eléréséhez aero-minőségű üzemanyagot is.
Ma Molsheimben, a Bugatti Atelierben minden Bugatti modellt kézzel szerelnek össze, ugyanazzal a könyörtelen precizitással, amelyet Ettore alkalmazott a Type 35 minden részletére. Egy évszázaddal később a Bugatti tervezői és mérnökei még mindig rendkívül keményen igyekeznek a legjobbat kifejleszteni. autók a világon.
