A kategóriateremtő RAV4 rövid története
A fantasztikus négyes
Jövőre lesz 25 éves a Toyota RAV4, a világ első modern szabadidőjárműve. Az örök innovátor ötödik generációjának múlt heti világpremierje alkalmából áttekintjük a dicső elődök történetét.
Amikor a Toyota 1989-ben bemutatta Rav Four névre hallgató tanulmányautóját, az apró négykerekű túlzás nélkül letaglózta a közönséget. Ma már nehéz elképzelni egy olyan világot, amelyben nem léteztek szabadidőjárművek; harminc évvel ezelőtt azonban a személyautók kényelmi felszereltségét és önhordó karosszériáját egy robusztus megjelenésű, magas építésű, összkerékhajtású konstrukcióval kombinálni gyakorlatilag felért egy istenkáromlással. Ma már tudjuk, hogy a Rav Four (illetve a sorozatgyártásra felvett nevén RAV4) egy új egyetemes kategóriát és kvázi világvallást teremtett, a crossover egyházát, amelynek prófétái 2017-re már az újautó-vásárlók egyharmadát megtérítették. A Toyota modellje persze nemcsak útjára indította ezt a mozgalmat, de 25 éve mutatja is az irányt követőinek egyre népesebb tábora számára. Tekintsük hát át a műfajteremtő modell élettörténetét.
Első generáció: az önhordó karosszéria alkalmazása
A Toyota mérnökeiben először 1986-ban kristályosodott ki az önhordó karosszériájú terepjáró – más gyártók számára teljes mértékben elfogadhatatlan – gondolata. Az 1989-es tanulmány kedvező fogadtatása után 1994 tavaszára elkészült a szériamodell. Igazi „Best Of” típusról beszélhettünk: az első generáció padlólemezét a zseniális Corolla, hajtásláncát javarészt a Camry, a felfüggesztést és a sebességváltót pedig – kapaszkodjanak meg! – a Celica GT-Four sportkupé adta. Ezt a receptet később más gyártók is sikerrel alkalmazták.
Az első generációs RAV4 egyszerű, nem túl méretes örömjármű volt. A kétajtós, négyüléses modell 2.0 literes, 16 szelepes motorja inkább pörgős és sportos, mint nagy tartalékokat kínáló nyomatéktenger volt, ami többé-kevésbé feleslegessé tette az állandó összkerékhajtás mellé opcióként kínált központi differenciálzárat. Az már az értékesítés első heteiben nyilvánvalóvá vált, hogy a Toyota alulbecsülte a piac érdeklődését, a forgalmazás megkezdése után mindössze három hónappal a tervezett gyártási darabszámokat villámgyorsan megkettőzték, hogy győzzék a keresletet. Az első generációs RAV4 vezethetőségével és felszereltségével mindenki elégedett volt – túlságosan is: olyanok is beleszerettek, akiknek valójában jóval tágasabb férőhelyre és csomagtartóra lett volna szükségük. A Toyota azonnal reagált a helykínálatot illető kritikákra, és mindössze egy évvel később 1995 tavaszán bemutatta a 40 centivel megnyújtott, négyajtós, ötszemélyes verziót. A RAV4-ből elektromos változat, elsőkerék-hajtású alapmodell és kabrió is készült: az első szériás modell igyekezett minden lehetséges elvárásnak megfelelni.
Viszkokuplung és kopoltyú: bemutatkozik a második generáció
Amikor eljött a modellváltás ideje, az egykor magányos kategóriában csak úgy nyüzsögtek a konkurensek. A RAV4 fejlesztői tisztában voltak az úttörő modell vállát nyomó felelősséggel, és a második generáció megalkotásakor minden korábbinál magasabbra helyezték a lécet. Az autó érezhetően nagyobb lett, ugyanakkor a modernebb gyártási eljárásoknak köszönhetően tömege nem növekedett. Megőrizték az oldalra nyíló csomagtérajtót, rajta a pótkerékkel, a korábbi innen-onnan összeválogatott alkatrészek helyett azonban immár főleg saját jogon fejlesztett komponensekből épült fel az autó. A viszkokuplungos központi differenciálművel szerelt összkerékhajtást azonban például a prémium crossover műfaját létrehozó Lexus RX300-tól vették kölcsön, az európai piacokon pedig megjelentek a dízelmotoros kivitelek, motorházfedelükön a jellegzetes intercooler-kopoltyúval.
A második széria a belső tér kialakításában is példamutatónak bizonyult: hátsó ülései nemcsak osztva dönthetők, de hosszirányban eltolhatók is voltak, sőt, ki is lehetett őket szerelni. Talán ez a praktikum is hozzájárult ahhoz, hogy az észak-amerikai piacokon a hölgyek azonnali kedvencévé vált – azóta is egyetlen (divat)modell akadt csupán, amelynél magasabb a női vásárlók aránya, mint a második szériás RAV4-esnél.
A harmadik generáció erősségei: merev utascella és kapcsolható összkerékhajtás
Ettől teljesen függetlenül a harmadik generációs modell radikális átalakuláson esett át. A 2005-ben bevezetett újonc Európába csak ötajtós, rövid tengelytávú kivitelében jutott el – a háromajtós verziót csupán Japánban forgalmazták; a nyújtott tengelytávú, hétszemélyes kivitelre pedig nem lett volna lényegi kereslet az óvilágban, az USA-ban annál inkább.
Az elődje növekedési hajlamát megöröklő, félarasznyival hosszabb modell vadonatúj vázszerkezete jóval merevebb volt, ami a menetzajokat és a biztonságot egyaránt kedvezően érintette. Egy ilyen szilárd vázba már volt értelme különösen igényes futóművet beépíteni: a RAV4 hátul sportautóknak fenntartott, kettős keresztlengőkaros felfüggesztést kapott. További újdonságként elektromosra cserélték a kormányszervót, valamint két kardinális ponton nyúltak hozzá a modellhez: a pótkerék a hátsó ajtóról a csomagtartóba költözött (a kötelező fél idei facelift során), az állandó összkerékhajtást pedig igény szerint kapcsolhatóra cserélték; ennek vezérlése a kipörgésgátló és menetstabilizáló rendszerekkel állt összeköttetésben. Ez a személyautós hajtáslánc újfent forradalmi újításnak számított a SUV-szegmensben, és bár a keményvonalas hívek talán bánkódtak, a vásárlók többsége örült a fogyasztáscsökkentő fejlesztésnek – ahogy a minden korábbinál szélesebb motorválasztéknak is. Ez utóbbinak, valamint a finom, de folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően egészen a modellciklus végéig fenn tudták tartani a típus iránti rendkívüli érdeklődést.
Hibrid hajtás és őrületes rendelésállomány: a negyedik generáció mindent visz
Ha az első három generációnál folyamatosan emelkedett a típus népszerűsége, a negyedik széria iránti érdeklődés minden korábbit felülmúlt. A 2013-es premiert követően tízszer akkora volt a kereslet a modell iránt, mint a húsz évvel korábbi, első széria esetében! Helykínálatában és felszereltségében egyaránt a kategória élére tört a RAV4, 2016-ban pedig eljött egy olyan fejlesztés, amelynek jelentősége a modell eredeti bevezetésével vetekszik: megjelent a palettán a hibrid verzió, mely radikálisan átalakította a RAV4 piacát.
A benzin-elektromos kivitel ma az eladások éllovasa számos piacon, egyedülálló lehetőséget kínálva a dízelmotoroktól elforduló, ugyanakkor takarékos és tiszta üzemű szabadidőjárművet kereső vásárlók számára. Az ennek szellemében megalkotott, frissen bemutatott ötödik generációs modell nagyszerű örökséget ápolhat: a mai napig világszerte több mint hatmillió RAV4 talált gazdára (egynegyedük Európában) – és ami a leginkább lenyűgöző, 90 százalékuk a mai napig üzemképes állapotban van, használtpiaci keresletük és értéktartásuk pedig a legjobbnak számít a kategóriában.
Fotók: Toyota
