A Mercedes-Benz 600 „Grand Mercedes” (W 100) 1963-ban ünnepelte premierjét
Ikonikus dizájn és páratlan kényelem
A Mercedes-Benz 600 dizájnja Friedrich Geiger vezetésével készült. Paul Bracq főszerepet játszott. Fritz Nallinger professzor technológiai igazgató intenzíven részt vett a Mercedes-Benz új csúcstermékének tervezésében a fejlesztés során. A dizájn egyértelművé tette, hogy a jármű különleges egyéneknek, mint vásárlóknak szól: a külső modern presztízsnyilatkozat volt. Belül a kulturált luxus és a különleges kultúra légkörére számíthattak az utasok, amelyek minden lehetőséget kihasználtak a kényelem fokozására.
Az 1950-es évek végén nem a nagy karosszéria vagy a jó menetteljesítmény volt az egyetlen egyedi értékesítési pont a „Grand Mercedes” számára. Egy Mercedes-Benztől többet vártak. A márka szembeszállt azzal a kihívással, hogy a lehetetlent lehetővé tegye. Werner Breitschwerdt, aki később az igazgatótanács elnöke lett, utólag így nyilatkozott a Type 600-ról az 1980-as évek végén: „Akkoriban olyan autót akartunk építeni, amely mindent megtesz, ami csak lehetséges, és ezt akartuk. hogy minden más autónál többet tudjunk tenni a vezetőért és az utasért.”
A könnyű használhatóság példaértékű volt. Kényelmi osztályú hidraulikus rendszert használtunk a következő funkciókhoz: ajtók zárása (komfort zárás); tolótető hajtás; ablakemelők; válaszfalak üzemeltetése; rendszerindítási művelet; a fűtési és szellőző csappantyúk kinyitása és zárása; első és hátsó ülés beállítása; lengéscsillapító beállítása; rögzítőfék kioldása. Az optimális elérése érdekében a mérnökök összehasonlították a Breitschwerdt által kifejlesztett elektromos rendszert az Ernst Fiala által tervezett hidraulikus rendszerrel. A hidraulika nyert. Breitschwerdt erről: „Nem tudta volna befogadni azt a sok funkciót, amelyet akkoriban az elektromossággal szerettünk volna megvalósítani. Hely- és súlyprobléma volt, mert szükségünk lett volna többek között egy második akkumulátorra is. A kifejlesztett nagynyomású hidraulika nagy nyomásával megvolt az az előnye, hogy kis elemekkel is boldogult. A hidraulika csak kisebb, halkabb és könnyebb volt, mint annak idején az elektromos rendszerek.”
Rudolf Uhlenhaut személygépkocsi-fejlesztési vezetője három fókuszpontot állított ennek a modern, tekintélyes járműnek a saját kategóriájában: a legmagasabb utaskényelem, maximális biztonság és kiemelkedő vezetési teljesítmény. A légrugózás összevonása az első lengőkarokkal és az egycsuklós lengőtengely további leengedett, fékezőnyomaték-tartóval ellátott tolókarokkal, valamint két keresztrugós rugóstaggal és kettős felfüggesztéssel az állítható lengéscsillapítókkal együtt olyan kezelhetőséget eredményezett, amely euforikusan értékelhető. az idő. A mérnökök különös figyelmet szenteltek a fékrendszernek. A 600-as modell elöl és hátul kétkörös tárcsafékekkel rendelkezett. Az első 291 milliméteres tárcsák mindegyikére két-két féknyereg hatott. A 9,00 x 15-ös méretű keresztrétegű abroncsok a Fulda és a Continental speciálisan a presztízslimonba tervezett gumiabroncsai voltak.
A 0,458-as Cd-érték elképesztően jó a szögletes 600-ashoz. Összehasonlításképpen a Mercedes-Benz 230 SL „Pagoda” (W 113) keménytetős Cd = 0,515 és a 190 SL modell (W 121) keménytetővel Cd = 0,461 . A menetteljesítmény magas szinten volt: a presztízslimuzin 9,7 másodperc alatt gyorsult 0-ról 100 km/h-ra. A végsebesség 205 km/h volt.
A vásárlók és a szaksajtó lelkes volt
A Mercedes-Benz 600-at széles körben a világ legjobb autójaként tartották számon. Sok vásárló évekig használta a státuszának megfelelő mobilitás érdekében, akár sofőrrel, akár saját maga a volánnál. A szaksajtó is rendkívül lelkes volt. A „Motor Revue” 3/1965-öt reprezentatív példaként idézzük itt: „Az eredmény egy olyan szintű menetkényelem, amely kétségtelenül az eddig elért optimum az autógyártásban.” És így összegez: „A 600-ast úgy lehet […] vezetni a hegyi hágókon, mint egy sportautót – egy jól vezetett sportautónak aztán nagyon nehéz lépést tartania.”
