A Peugeot, amely teljesen más ligában játszott

Alig több mint ezer darabot gyártottak belőle, de nem ritkasága, hanem páratlan képességei teszik minden idők egyik legkívánatosabb Peugeot modelljévé a 405 T16-ost.

A Peugeot 405 gyártásának hatodik évében, 1993-ban teljes körű modellfrissítésen esett át. A feszesebb külső vonalak, a modernebb vezetői környezet ígérete mellett rossz hírek is vártak a rajongókra: tudni lehetett, hogy az 1989-ben bevezetett, zseniális 405 Mi16 sportszedánnak meg vannak számlálva a napjai.

A motorsportból származó alapokra épülő szívómotorral gyártott, kezdetben első-, majd összkerékhajtással szerelt limuzint a szaksajtó a presztízsmárkák sportszedánjaival emlegette egy napon, ám ekkorra a pörgős motor teljesítménye megsínylette a frissen kötelezővé tett katalizátor bevezetését. A Peugeot a motorsportban keresett és talált megoldást a problémára.

A 405 Turbo 16 (avagy T16 GR) az 1980-as évek végétől fogva a világ egyik legjobb versenyautójának számított, amely a sivatagoktól a magas hegyekig mindenütt legyőzhetetlennek bizonyult (ld. keretes írásunkat !) Amikor tehát az Mi16-ost nyugdíjazták, egy turbómotoros modellt: a 405 T16-ost állították a helyébe.

Ennek hengerenként négyszelepes, kétliteres motorjából 197 lóerőt préselt ki a Garrett turbófeltöltő, a töltőnyomás átmeneti megnövelésével (túltöltés) azonban akár 220 lóerőt is tudott az erőforrás – igaz, csupán 45 másodpercig. A turbó vízhűtéses intercoolerével és változó geometriájú turbinájával kifejezetten modernnek számított a maga korában; az összkerékhajtású (fix 53:47 arányú nyomatékmegosztással) T16 hét másodperc alatt gyorsult 100 km/órára, végsebessége pedig elérte a 235 km/órát – az Mi16 azonos adatai a modell fénykorában 158 LE, 8,2 másodperc és 220 km/óra voltak.

A márka nem szerette volna agresszívan sportos megjelenéssel eltorzítani a Pininfarina által megrajzolt, elegáns karosszériát, ezért a jelentős teljesítmény-többlet ellenére megmaradtak az Mi16-nál bevált optikai elemeknél. A kerékíveket nem szélesítették ki, a szériakivitelű 15 helyett 16 colos kerekeket szereltek fel, a diszkrét küszöbtoldat mellett egyedi lökhárítók, valamint a csomagtartó peremére illesztett, jelzés értékű szárny segített megkülönböztetni az autót hétköznapi fivéreitől. Annyi sok hasonló sportos csúcsmodellel ellentétben a 405 T16 megőrizte az alapmodell menetkomfortját, így nem csak vezetése nyújtott kivételes élményt, de nagy sebességű utazóautóként is megállta a helyét.

Régi dilemma, hogy a stílust megteremtő 405 Mi16 vagy az azt tökéletesítő 405 T16 számít-e nagyobb legendának. A maguk nemében mindketten különlegesek voltak, ám ami a gyűjtői értéket illeti, a T16 egyértelmű előnyben van: míg ugyanis az Mi16-osból kis híján 48 ezer darabot gyártott a Peugeot, a 405 T16 a maga alig több mint ezer darabos szériájával valódi különlegességnek számít.

A modell végül utód nélkül szűnt meg; a márka hívei több mint két évtizeden át hiába reménykedtek a sportos szedán visszatérésében. Tavaly azonban kedvező híreket kaptak: színre lép a Peugeot 508 PSE (Peugeot Sport Engineered), a középkategóriás modell 360 lóerős plug-in hibrid hajtáslánccal szerelt sportváltozata. A 0-100 km/órára 5,2 másodperc alatt gyorsuló modell piaci bevezetése az idei ősz folyamán vette kezdetét Európa országaiban, és extrém motorteljesítménye mellett olyasvalamit ígér a vásárlóknak, amelyet legendás elődeitől sosem kaphattak meg a rajongók: a lépcsőshátú mellett kombi kivitelben is megvásárolható lesz.

Peugeot 405 T16 műszaki adatok

Illusztrációk: Peugeot, autoblog.com