A szalvéta, melyből 500 pontos lista lett
1989-ben már megmutatták, hogy képesek a semmiből létrehozni egy olyan luxusautót, ami a legjobb európai limuzinokkal is felveszi a versenyt, és új sztenderdeket állít fel a minőség és a megbízhatóság terén, ez volt az LS. De a Lexus egyik mérnöke még az eladási és szakmai sikerek ellenére is úgy érezte az ezredforduló tájékán, hogy szükség lenne egy vérbeli, csúcskategóriás sportautóra is ahhoz, hogy a japán prémiummárka végképp megszilárdítsa helyét az autógyártók elit klubjában.
Bár az LFA szülőatyjának sokan a cégalapító Kiicsiró Toyoda unokáját, a Toyota 2009-ben megválasztott elnökét, Akió Toyodát tartják, az ötlet valójában a Lexus terméktervezési főmérnökének, Tanahasi Haruikónak a fejéből pattant ki, amikor 2000 januárjában a gyári Sibecu tesztpályán dolgozott Hokkaidóban. Itt a világ összes jellemző útfelületét szimulálni tudták, de maga a létesítmény is páratlan volt a maga nemében.
Tanahasit – aki a Carlos Sainzot 1990-ben egyéni rali-világbajnoki címhez segítő versenyautó alapjának, az utcai Toyota Celica GT-Four ST165-nak volt a főtervezője – elbűvölte a versenypályával, valamint nagy sebességű döntött körpályával is rendelkező létesítmény; azt gondolta, akár egy szupersportautó kifejlesztésére is alkalmas lenne a hely.
Ötletét megosztotta pár kollégájával egy esti bárlátogatás alkalmával, és az első skicceket az autóról rögtön le is rajzolták az asztalra kitett szalvétákra, ám az ötletet nem követte tett. Tanahasi csak egy évvel később, titokban mutatta meg a 680-as kódjelű terveket a mára már legendává vált Naruse Hiromunak, a Toyota első számú gyári tesztpilótájának, aki lelkesen reagált, és pár hét alatt – teljes titokban – közösen össze is állítottak egy 500 pontból álló listát, amely pontosan definiálta, hogy milyennek kellene lennie a kocsinak.
A további részletekről hamarosan újabb anyagot közlünk!
