A vadon (hívó)szava
Szalay Balázs egyik kedvenc országa Alaszka, ezúttal azonban nem csupán azért utazott oda, hogy az ország téli szépségeiben gyönyörködjön (bár amikor kedvenc madara, a fehér fejű sas olyan közel szállt le mellé, hogy szinte meg is érinthette volna, egy pillanatra megfeledkezett mindenről), hanem azért, hogy megnézze a világ leghíresebb kutyaszánhúzó versenyének rajtját.
Az Iditarod szombaton elrajtolt, ám ekkor még mindössze 11 mérföldet tettek meg a hajtók – afféle bemelegítés-gyanánt, másrészt pedig karitatív jellege is volt ennek a rövid szakasznak, hiszen a szánokban meg lehetett venni a helyet (ötezer dollárért), s befolyt összeget jótékony célokra fordítják majd.
A világ leghidegebb viadalán az ünnepélyes rajt után már a versenyé a főszerep, amely legalább akkora kihívás elé állítja a mezőnyt, mint a Dakar Szalayékat. Így azután az Opel Dakar Team pilótája számára nem idegen a közeg.
„A bemelegítő szakaszt még csak tizenkét kutyával teljesítette a mezőny, az éles versenyben azonban már tizenhat kutyával vesznek részt az indulók – mesélte Szalay Balázs. – Az ünnepélyes rajtceremóniára elkísérték a hajtókat a barátok, a család, és persze Anchorage szinte teljes lakossága ott tolongott az utcákon, hiszen minden évben az Iditarod itt a fő esemény. Beszélgettem a tavalyi győztes Mitch Seavey-vel, kérdeztem, mire számít. Azt válaszolta, hogy semmire. Nem tervezget, csak végig akar menni. Fia, aki korábban szintén megnyerte a viadalt, új szánt fejlesztett, amelybe be lehet ültetni a pihentetni kívánt kutyákat, s most az édesapja is ugyanilyet használ. A verseny azonban hosszú, az improvizációra épül, pont úgy, mint a maratoni tereprali, úgyhogy jósolgatni teljesen felesleges.”
A 83 hajtó tehát nekivág az 1700 kilométeres versenytávnak (amely 20 szakaszból épül majd fel), Szalay Balázs pedig a gyönyörű televíziós műsorvezető, Várkonyi Andrea, és persze egy operatőr társaságában (hiszen az izgalmas versenyt rögzíteni kell) szintén elindul a vadonba. Hómobilokat béreltek, azokkal erednek a mezőny nyomába.
„Irány a vadon! – lelkesedett Szalay, akinek gyerekként Jack London, A vadon szava című könyve volt a kedvence. – Óriási kaland lesz, az én nagy, erősebb szánomhoz tartozik egy utánfutó, abba pakoltuk a cuccainkat és a tengerészgyalogos kaját, amit csak forró vízbe kell tenni, és már meg is ehetjük. Vettünk gázmelegítőt is, hogy legyen mivel vizet forralni, hiszen most négy napig a vadonban leszünk, nemigen számíthatunk másra, csak magunkra.”
