A világ első turbómotoros versenyautója (1970)
A motorsportot rendszerint az autóipar laboratóriumának tekintjük: itt tökéletesítik azokat a megoldásokat, amelyek később a tömeggyártásban is megjelennek. A turbófeltöltő esetében azonban pont fordítva működött a dolog.
Az Oldsmobile már 1962-ben bemutatta a világ első turbómotoros személyautóját, ám az végtelenül megbízhatatlannak bizonyult. Az évtized hátralévő részében meglehetősen óvatosan közelítettek a technológiához a nagy gyártók, mígnem a Toyota a hatvanas évek utolsó hónapjaiban a Yamahával együttműködésben megkezdte a 91E versenymotor fejlesztését.
A mérnökök megoldották a turbinakerék kenését, illetve kiküszöbölték a hőtágulásból adódó megszorulást. Az 5.0 literes V8-as erőforrást két Garrett turbóval szerelték fel, a prototípussal elért 850 lóerős csúcsteljesítményt később 800-ra vették vissza. A maximális forgatónyomaték 726 Nm volt – és mindezt egy 620 kilogrammos versenyautóban, a Toyota 7 Turbóban vetették be 1970 nyarán.
Az első eredmények több mint ígéretesek voltak, ám két hónappal később a csapat egyik pilótája, Minoru Kawai életét veszítette egy versenybalesetben, a Toyota pedig visszavonult a pályaversenyzéstől. A Toyota 7 Turbo soha nem mutathatta meg, mire is képes valójában, a turbófeltöltő koncepciója viszont elfogadottá vált a motorsportban.
