Akio Toyoda: „Csak hosszú távon szabad gondolkodni”

A mértékadó Autonews még a múlt hónapban közölt egy interjút Akio Toyodával, a világ legzöldebb és leginnovatívabb autógyártójának tartott, és a Lexus prémium márkát is jegyző Toyota elnökével. Az interjú ritka betekintést nyújt abba, hogyan gondolkodik és hogy látja a jövőt az autóipart a környezetbarát hibrid technológia révén forradalmasító, és az abszolút zöld hidrogén üzemanyagcellás autók, valamint az elektromos autózást a közeljövőben mindennapok realitásává tevő szilárdtest akkumulátorok fejlesztésében is élen járó autógyártó első embere. Az alábbiakban ez az interjú olvasható.

Az Akio Toyodával készült interjú valóban különlegesnek számít, hisz míg az ’autóipar showmanje’, a csupán rétegmárkának számító, elenyésző piaci részesedéssel bíró Teslát alapító Elon Musk gyakran osztja meg a ránk váró jövővel kapcsolatos vízióit – amelyek egyébiránt nem egyszer valóban termékenyítőleg hatnak az iparágra – addig a világ vezető, és az autózás környezeti lábnyomát hibrid modelljei révén a legnagyobb mértékben csökkentő autógyártója, a Toyota, sokkal ritkábban nyilatkozik ezzel kapcsolatban. Márpedig Akio Toyoda a jövőbe tekint – a távoli, igazán távoli jövőbe – miközben a rohamosan változó járműipari környezetben kormányozza világ legnagyobb autógyártója, a Lexus prémium márkát is jegyző Toyota hajóját. A vállalat elnöke szerint a legnagyobb veszély az, ha úgy gondoljuk, 2050 túl távol van még, így nem is teszünk semmit. Toyoda nem kis személyes büszkeséggel készül az új kor beköszöntére. A vállalatalapító unokájaként és a korábbi elnök fiaként elszántan törekszik arra, hogy a nevét viselő, immár 80 éves járműgyártó vállalkozás működése továbbra is sikertörténet maradjon. De változásokat hozó időkben még egy, a Toyotához hasonló globális óriásnak is új taktikára van szüksége. A Toyota jelentős beruházásokat eszközöl olyan új technológiák terén, mint a mesterséges intelligencia, a robotika és az autók elektromos hajtása (különös tekintettel az elektromos autózást várhatóan forradalmasító és élhetővé tevő szilárdtest akkumulátorokra), vagy épp az abszolút zöld hidrogén üzemanyagcellás technológia. Emellett a világelső autógyártó partnereket is keres – nem csupán a csúcstechnológiás startupok körében, de az olyan klasszikus versenytársak között is, mint a Mazda és a Suzuki. Bár ezek a kiadások csökkentik az aktuális nyereséget, Toyoda szemében mégis ezek alapozzák meg a holnap jólétét.

A 61 éves Toyoda Hans Greimellel, az Asia című lap szerkesztőjével beszélgetett a vállalat áramvonalasításáról, az élvezetes vezetési élmény nyújtó autókról és arról, mivel tartozik családja nevének, az eredeti interjú az Autonewson jelent meg.

Ön már a kilencvenes évek – azaz a Gazoo online használtautó-kereskedés megalapítása – óta többször is tett formabontó lépéseket. Hogyan teszi ezt elnökként?

A Toyotánál mindenki hisz abban, hogy jól végzi a dolgát, de a világ változik. Amikor létrehoztuk a Gazoo-t, még csak részlegvezető voltam. Tettem egy javaslatot arra, hogyan végezhetnénk jobban a munkánkat – és emiatt hatalmas ellenállásba ütköztem. Amikor végiglátogattam a márkaszervizeket, hogy megismerjem a működésüket, sok-sok autót láttam ezeken a telepeken, de csak töredékükön végeztek tényleges munkát. Amikor azt mondtam, hogy ezek a szervizek inkább csak parkolók, nagyon megharagudtak rám. Pusztán azzal, hogy szóba hoztam ezt a témát, már ellenállást váltottam ki. Ezért beszélek erről úgy, mintha egy Jedi-lovag szállt volna szembe a Birodalommal. Immár én vagyok az elnök, de ugyanilyen érzésem van. Még mindig úgy érzem magam, mintha Jedi lennék, éppúgy mint részlegvezető koromban. Azt akartam, hogy a befektetők értsék meg: a Toyota elnöke olyan ember, aki így gondolkodik – vagyis mint egy Jedi.

Tehát még mindig Jedinek érzi magát?

Igen. Hiszek abban, hogy mindig lehet jobban csinálni valamit, még ha nincs is követendő precedens. Remélem, ha azzal a jövőképpel élek, hogy mindig lehet jobban csinálni a dolgokat, a Toyota dolgozóit is arra inspirálom, hogy új kihívásokat keressenek.

Tavaly miért osztotta fel a Toyotát kisebb vállalatokra?

Amikor az értékesítésünk már közel járt a 10 milliós darabszámhoz, kezdtem úgy érezni, immár gyengít minket, hogy túl nagyra nőtt a Toyota. Ezt mindenképpen erősséggé kell változtatnunk. Az egyes régiókban mások a vásárlók, más a kínálatunk és más a megközelítésünk. Azt akarom, hogy az adott régiót vagy területet legjobban ismerő és iránta leginkább elkötelezett személyek hozzák meg a helyi döntéseket. Jelenleg komoly erőfeszítéseket teszünk azért, hogy a legalkalmasabb személyek kerüljenek olyan beosztásba, ami előhozza belőlük a legjobbat. Például a Gazoo Racing sportkocsi-részlegünk izgalmas gépekkel foglalkozik, de van haszongépjárműveket gyártó vállalkozásunk is, sőt a következő generációs környezetbarát járművek számára is van egy fejlett K+F vállalkozásunk. Az indulást követően észrevettük, hogy bizonyos dolgok hiányoznak. Nem volt még cégünk az elektromos járművek, vagy a feltörekvő piacok számára, tehát ilyeneket is létrehoztunk. Immár elég jól lefedtünk mindent a világon.

Mi a legnagyobb veszély, amivel a Toyotának szembe kell néznie a következő 30 év során?

A legnagyobb veszély az, ha úgy gondoljuk, hogy 2030 vagy 2050 még túl távol van, és nem teszünk semmit. Pedig sok dolgunk van. Tényleg sok. A világ változik. Változnak az autók is, és ha megelégszünk azzal, amilyenek most, akkor úgy gondolom, meg fog állni a Toyota növekedése.

Hogyan tud ennyire előre tervezni a Toyota?

A vállalat alapítói, például a nagyapám valójában nem élvezhették erőfeszítéseik gyümölcseit még a saját életükben. De a „Gyerünk, csináljuk meg” hozzáállással ők tették a Toyota-csoportot globális járműgyártóvá – és ez hatalmas átalakulást jelentett. Mi, akik jelenleg a Toyotánál dolgozunk, az ő erőfeszítéseiknek köszönhetjük mindazt a jót, amiben részünk van. Tehát hogyan értékelnek majd minket évtizedek múlva a jövő nemzedékei? Ez azokon a kihívásokon múlik, melyeket most vállalunk. Vajon azt szeretném, ha azt mondanák majd rólunk, hogy akik előttük dolgoztak a Toyotánál, elpocsékolták az összes erőforrásukat? Vagy azt szeretném, ha azt mondanák majd rólunk, hogy a mi szorgos munkánk gyümölcseit élvezik? Vannak a Toyotánál olyanok, akik még 2050-ben is itt lehetnek. És biztos vagyok benne, hogy ők is szeretnék garantálni a fenntartható növekedést.

Amikor ön lett az elnök 2009-ben, szinte soha nem beszélt a családjáról. Mostanában sokkal többet beszél a családról és arról, milyen felelősséget jelent ezt a nevet viselni. Miért?

A családnevem olyasmi, amit életem nagyobb részében igyekeztem titkolni. Aztán elkezdtem az egyéniségem kifejezéseként használni a családnevet. Számos tapasztalat játszott közre ebben.

Például a kongresszusi meghallgatások is, amikor azt mondtam, hogy az összes autónkon rajta van a nevem. Ezt azért mondtam, mert úgy gondoltam, hogy az emberek odafigyelnek arra, mit mond a vállalat feje, de azt is akartam, hogy tudják, ki az, aki a megjegyzéseket teszi. Majd találkoztam a paraolimpiai mozgalom vezetőivel is. Rendkívül optimista emberek, és nagyszerű küzdők. Személyes erősséget kovácsoltak a fogyatékosságukból. Ezt látva kezdtem felismerni, hogy ideje az egyéniségem kifejezéseként használnom a saját nevemet.

Vannak dolgok, amiket csak azért tud megvalósítani elnökként, mert a Toyoda nevet viseli?

Igen, vannak dolgok, amiket azért tehetek meg, mert ez a nevem. Gondoljon például a Tokiói Autószalonra, ahol az első sajtótájékoztatót Didier Leroy ügyvezető alelnök tartotta. Sokan csodálkoztak azon, hogy az elnök miért nem jelent meg az otthonában rendezett Tokiói Autószalonon. De úgy gondoltam, hogy ha az első napi nyitóelőadást külföldi előadóként Leroy úr tartja, azzal jobban képviseli mindazt, amit ma jelent a Toyota: a sokszínűséget.

Egyre többet visz bele saját személyiségéből a vállalatba és az autóiba. Ez része valamilyen, az autók tömegcikké válása elleni stratégiának?

Így van. Manapság rengeteg a versenytárs, legyen szó akár önvezetésről, akár elektromos járművekről; egyre újabb gyártók bukkannak fel, különösen a feltörekvő országokban. Még a Dyson is bejelentette, hogy elektromos járművet akar gyártani – és persze ott van az Apple és a Google is. Tehát ha valakinek komoly múltja van a járműiparban, annak az olyan járművekre kell koncentrálnia, amelyek nem csupán megfelelnek az újfajta mobilitás kihívásainak, hanem közben tulajdonosuk szívét is elnyerik.

Hogyan néznek majd ki az autók 2030-ban vagy 2050-ben?

Nem tudom. Szeretném, ha ott lehetnék 2030-ban vagy 2050-ben. De lehet, hogy az autóknak nem lesz kerekük vagy kormányuk. Sok mindent el tudunk képzelni. Japánban az autónkat „szeretett autónknak” nevezzük. Nagyon remélem, hogy a jármű és az autós közti kapcsolat 2050-ben is ugyanilyen baráti jellegű lesz.