Az Opel iparvágányának évszázados jubileuma

Isten éltesse a logisztikát zökkenőmentesen és hatékonyan, száz éve szolgáló sínpárt

Századik születésnapját ünnepli az Opel iparvágánya. A koromfekete gőzlokomotívok, amelyek az 1920-as években ziháltak erre, rég feledésbe merültek. A jelenlegi vasutasok ragyogó sárga, különleges mozdonyai sokkal tisztábbak, és akárcsak egykor, fontos szerepet játszanak a vállalat logisztikájában.

Jól megválasztott hely

A cégalapító Adam Opel 1868-ban közvetlenül a rüsselsheimi vasútállomás mellett választott helyet új gyárépületének. A varrógépek, kerékpárok és automobilok gyártásának ötven sikeres éve után, fiai előtt is nyilvánvalóvá vált, mennyire előnyös egy vasúti kapcsolat – a nyersanyagok és összetevők beszállítása szempontjából éppúgy, mint a késztermékek sima útnak indításában. Ezért vette fel Carl von Opel 1918-ban a kapcsolatot a mainzi „Királyi Porosz és Nagyhercegi Hesseni Vasútigazgatással“, és alkudott ki saját csatlakozást az üzeméhez. Igényét pártfogásba vették, és már két év múlva munkába állt az első gyári tulajdonú tolatómozdony – és ettől kezdve teljes gőzzel működött az Opel iparvágánya.

Összeköttetés egész Európával

Az első vasparipák még gőzösök voltak. A legöregebb megmaradt gép, a Düsseldorfi Hohenzollern Mozdonygyár „Oberkassel“ típusú tolatómozdonya, 1914-ben készült, és használtan vették át 1920 körül a Dormagen cukorgyártól. Akárcsak az összes többi az Opel-üzemből, ez is normál, 1.435 milliméter nyomtávú – mindmáig ez a standard Európában, Észak-Afrikában, Észak-Amerikában és Kínában. Rüsselsheim vágányai tehát kezdettől kompatibilisak a nemzetközi vasúti hálózattal.

Tolópados rendező vasútállomás

1929 elején tettek a rüsselsheimi üzemben egy fontos lépést a modern logisztika felé: üzembe állították az Opel hétezer négyzetméteres, hatvágányos kiszállító vasútállomását. Három vágányt tolópadok kötöttek össze, eggyel-eggyel háromszáz autót lehetett vagonokra rakni, nyolcórás műszak alatt. Darabáruk mozgatásához öt tonna teherbírású mennyezeti mozgódarut alkalmaztak. A csarnok felváltotta a Birodalmi Vasút területén álló faépületet, és hamarosan a további sikeres növekedés kulcstényezőjének bizonyult.

Gőz helyett dízel

Az Opelnél nem sokáig tartott a gőzkorszak. Már 1927-ben két vadonatúj dízelmozdony egészítette ki a járműállományt. Az oberurseli motorgyárban előállított kéthengeres, kétütemű Deutz PMZ 203 R 55 lóerőt adott le. 1928-ban egy 83 lóerős PMD 230 R állt be mellé, 1942-ben pedig egy hathengeres, gázüzemű Deutz GA6M 420 R. Az 1935-ben megnyitott üzem, Brandenburg an der Havelben, szintén kapott iparvágányt és saját Deutz dízelmozdonyt.

1948-ban kimustrálták és eladták az Opel összes gőzlokomotívját – a Német Vasút 1977-ig várt ezzel a modernizálási lépéssel, sőt az NDK 1988-ig. Az Opelnél kizárólag korszerű gépekkel kezdtek mindent újra a háború után. Elsőnek, 1946-ban egy Gmeinder N 130, jött, 1952 és 1961 között öt vadonatúj Deutz követte. 1965/66-ban továbbiak érkeztek, ezúttal Orenstein & Koppel gyártmányok.

A rüsselsheimeri üzem állandó növekedésével lépést tartott az iparvasút következetes kiépítése is. Az állomást a korszerű K100 vagonrakodó épület váltotta fel. 1973-ban 25,3 kilométeres volt a belső sínhálózat, 126 váltóval és kereszteződéssel, 50 rámpával.

Just in time

Két dolog jellemezte mindig is az Opel iparvasútját. Egyikük az a különlegesség, hogy az Opel mozdonyai a DB állami vasút vágányain veszik és adják át a vagonokat. Ez nagyfokú áttekintést és koordinációt kíván. A másik, hogy nem egyszerű a gyár területén mozogni, mert a vágányok felét utakba süllyesztették – autók, biciklisták és gyalogosok mozognak egyenjogúan egymás mellett. Állandóan koncentrálhat az Opel üzemi vasútjának vezetője, Ulrich Knissel.

Az utóbbi években további követelmény vált egyre fontosabbá: a Just-in-Time szállítás. A gyártási folyamatok feszes időzítése nagyfokú pontosságot követelnek az üzemi vasúttól. A fődarabokat továbbra is vasút szállítja az egyes üzemek között – különösen a kaiserslauterni gyárral fontos a zökkenőmentes együttműködés.

Gondozott flotta

Az Opel mozdonyait saját műhely tartja gondosan karban, szigorú szabályok és előírások szerint. Az Opel-iparvasút századik esztendejében öt lokomotív dolgozik. A rikító sárga flotta tagjai két hatalmas Henschel DHG 500 C, két MaK G 321 B és egy O&K MB 10 N. Kaiserslauternben három további O&K dolgozik.