Bugatti Type 35
A Type 35-öt úgy tervezték és alakították ki, mint senki mást, és világelsők voltak, hogy páratlan dinamikát, mozgékonyságot és teljesítményt biztosítsanak. E benne rejlő tulajdonságok ellenére a minden idők legsikeresebb versenyautójává váló autó az 1924-es Lyon-Givors-i Nagydíjon nem a legjobban kezdte jeles karrierjét.
Ettore Bugatti azzal a jellegzetes látásmóddal és érzékkel, amely minden olyan projektet fémjelzett, amelyhez fordult, biztosította, hogy Type 35-je igazi telivér versenyautó legyen. A sofőrök és a nézők számára csak egy gyönyörködtető pillantás kellett a szép arányú nyolchengeres gépre, hogy lássa, ez a forma meghatározó funkció megtestesítője.
A Type 35-nek azonban – amely több mint 2500 győzelmet és dobogós helyezést érhetett el több mint 10 éves karrierje során – nem mindig volt minden a maga módján. Valójában a versenyen való debütálása tele volt kihívásokkal. Öt Type 35-öt neveztek be az 1924-es lyoni Grand Prix-re, az Automobile Club de France által rendezett versenyre, amely egy 23,1 km-es országúti körön 35 körön keresztül zajlott. A hatodik – az eredeti prototípus – tartalékban maradt.
Az autókat Molsheimből Lyonba hajtották anélkül, hogy a legkisebb probléma is lett volna. A gyakorlat során a hűtő előtt kővédőket és a vezető előtti burkolatot, valamint a hűtősapkába hőmérőt szereltek fel, de semmi probléma vagy aggály nem merült fel. Így aztán, amikor a verseny már zajlott, Jean Chassagne, Pierre de Vizcaya, Leonico Garnier, Ernest Friderich és Bartolomeo „Meo” Costantini pilóták nem tudták előre látni a nehézségeket, amelyekkel szembe kell nézniük.
De nem maga az autó volt az első probléma a pályán: a Type 35-höz készült speciális abroncsok gondot okoznak, az első meghibásodás már az első körben, de Vizcaya autóján történt. A harmadik körben még rosszabb volt, amikor egy futófelület vált el az oldalfaltól, precedenst teremtve a drámára, amely az útvonalon 100 000 néző előtt bontakozik ki.
További kudarcok is előfordultak, amelyek néha puszta balszerencsével párosultak. A Chassagne abroncsairól leszakadt futófelület-szakaszok belegabalyodtak a kormányműbe, míg Costantini – akinek szintén hűtési problémái voltak a hűtő túlfolyócsövében lévő forrasztott csatlakozás miatt – a szerencsétlenséget szenvedte el, hogy a váltókar köré egy futófelület-darab tekeredt. . Ez elgörbítette a kart, és azt is jelentette, hogy Costantini nem tudta a 2. vagy a 4. fokozatot választani, aminek következtében megsérült a sebességváltó, és végül visszavonult a versenytől. A jutalmát legalább a leggyorsabb körrel jutalmazták, ami nemcsak bátorságát, elszántságát és ügyességét bizonyítja, hanem a Type 35-ben rejlő tulajdonságait is.
De további balszerencse várta a Bugatti csapatát. A verseny előrehaladtával több másik pilótának is ki kellett állnia, közülük a legmagasabb helyen álló Chassagne a hetedik helyen végzett. A verseny utáni vizsgálatok során kiderült, hogy a gumiproblémákat gyártási hibák okozták. Nem voltak megfelelően vulkanizálva – ez a folyamat, amelynek során felmelegítik őket, hogy a kész gumiabroncs kívánt tulajdonságait megkapja. Ennek eredményeként nem tudták ellenállni a versenyzés okozta stressznek.
Bár Ettore Bugatti nem olyan tesztre vágyott, amelyet valaha is szeretett volna, a hibák bizonyították a Type 35 innovatív, könnyű öntött alumínium kerekeinek erejét. A lyoni futamot követően a „Grand Prix tanulságairól” beszámolva a The Motor megjegyezte, hogy: „A várakozásokkal ellentétben ezek nem csak bírták a versenyt, de semmi jelét nem mutatták annak a szörnyű ütésnek, amelyet sok versenyen át kellett kapniuk. a felnire fut, amit a gumik szétrepedése okoz.”
A specifikáció- és beszállítóváltást követően Ettore Bugatti levélben azt írta, hogy 520 km-t tett meg Strasbourgból Párizsba egy Type 35-össel, amelyet az új gumikkal szereltek fel – közel 100 km/órás átlagsebességgel. Meggyőződve az autó alapvető épségéről, és arról, hogy a siker minden bizonnyal követni fogja, így folytatta: „Ebből az autóból tízet gyártottak. Szinte mindegyiket eladják a vásárlóknak. Néhányat már szállítottak, és örömet okoznak tulajdonosaiknak. Az ember olyan könnyen használhatja őket a városban, mint bármely versenyen. Remélem, hogy a következő alkalommal jobban bemutatom az építkezésem minőségét.”
Ez a lehetőség a San Sebastian-i Nagydíjon adódott. Ez sokkal sikeresebbnek bizonyult, Costantini ismét a leggyorsabb kört futotta, és a második helyen végzett. A 35-ös típus gyorsan páratlan versenygyőztessé nőtte ki magát. A Bugattit most nem lehetett megállítani.
A pályán elért siker csak egy része az ikonikus autó teljesítményének: kereskedelmileg is sikeres volt, lehetővé téve a Bugatti számára, hogy a versenygyőztes hétvégék után eladhassa a 35-ös típust az ügyfeleknek. Ahogy legendája nőtt, továbbfejlesztették egy sor fejlesztés révén, ami erősebbé, mozgékonyabbá és még versenyképesebbé tette. A terepet minden idők legsikeresebb versenyautójának előkészítették.
„Az autóversenyzés sikere nem csak a verseny hevében kovácsolódik: gyakran a korai kudarcok olvasztótégelyéből születik. Ettore Bugatti ismerte a Type 35-ben rejlő lehetőségeket, könnyű és agilis megközelítést alkalmazott abban az időben, amikor sok gyártó nagy és nehézkes versenyautóval versenyzett hatalmas motorokkal. De ritkán születik valami tökéletesnek; a tökéletesség a kudarc felismerésének és javításának eredménye. És az 1924. augusztusi versenynapi debütálás során levont döntő tanulságok levonásával a Type 35 páratlan versenyautónak bizonyul.”
LUIGI GALLI, ÖRÖKSÉG ÉS TANÚSÍTVÁNY SZAKEMBER
