Dakar-sztorik A-tól Z-ig (1.)

Szalay Balázs és Bunkoczi László többszázezer versenykilométeren, és jó néhány nagy kalandon van túl – az Opel Dakar Team emlékezetes sztorijaiból szemezgetünk, országokra lebontva.

Dűnék fogságában
ABU-DHABI
„Ott láttam életem legmagasabb dűnéjét, a helyiek mezítláb, egy rozzant motorral felhajtottak rá, miközben a motorversenyzők csak szenvedtek és a felénél visszafordultak. Apró pontnak látszottak az emberek a tetején. Nekünk nem kellett rá felkapaszkodni, viszont azért volt jó néhány magas homokhegy, amellyel meggyűlt a bajunk, gyakran megesett, hogy olyan érzésem volt a meredek hegyen lefelé, hogy megelőz a kocsi hátulja – álló kerekekkel csúsztunk le az aljáig. Igazán kalandos volt az is, amikor lerobbant a kocsink, és egy akkumulátort kellett bejuttatni a dűnék közé, hogy ki tudjunk jönni. Úgyhogy két kilométert sétáltunk az aksival, negyvenöt fokban. Volt, hogy sétáltunk vele, de amikor elfáradtunk, akkor csak húztuk – próbálkoztunk mindenhogy. Azt beszerelve aztán kijutottunk valahogy a dűnék fogságából.”

Sikerélmény Algériában
Algéria
„A kezdet kezdetén jártunk ott, de abból a szempontból emlékezetes, hogy ott volt az első dűnesor, amelyen elakadás nélkül sikerült végigmenni. Nagyon sok kis dűne volt azon a szakaszon, ötméteres kis homokdombok, amelyeken át kellett fűzni magunkat. Nagyon sokan ástak minden irányban, de nekünk valahogy sikerült átjutni. Nem tudatos volt az még akkor, hanem véletlen, de nagyon boldogok voltunk a végén.”