Egy Peugeot, amely képtelen megöregedni
A Peugeot eredetileg átlagos sorsot szánt az 1987-ben bemutatott középkategóriás típusának. A 405-ös azonban túl jónak bizonyult ahhoz, hogy nyugdíjba vonuljon, így tíz év után egy gyors felfrissülést követően folytatta pályafutását – aztán ezt megismételte, majd újra, és újra…
Amikor 2019 februárjában egy iráni-azerbajdzsáni vegyesvállalat, az AzerMash Bakuban ünnepélyesen megnyitotta új autógyártó üzemét, azzal egy látszólag végtelen történet új fejezetét kezdték írni. A vállalat első terméke, a Khazar ugyanis meglehetősen messzire és annál is régebbre vezetheti vissza családfáját – egészen 1987-ig, Franciaországig…
Az autóipar történetében számtalan olyan típus van, amelyet tíz évnél is tovább gyártottak. A huszadik születésnapját már jóval kevesebb modell élte meg, olyanról pedig, amely három évtizednél tovább gyártásban marad, csupán néhányról tudunk. Ezek egyike a Peugeot 405-ös, amely harmincöt évvel ezelőtt látta meg a napvilágot. Két sikeres típust kellett egyszerre helyettesítenie: a tíz év után nyugdíjazott 305-öst és a nyolc év után visszavonuló, impozáns 505-öst. Hogy készen állt a feladatra, jól mutatta az 1988-as Év Európai Autója cím, amelyet minden addiginál nagyobb fölénnyel nyert el.
A konstrukció igazolta a megelőlegezett bizalmat: a Peugeot 405 korának egyik legkeresettebb típusává vált, amelyet Zimbabwétól Thaiföldig, Argentínától Lengyelországig, Egyiptomtól Tajvanig gyártottak. Olyan robusztus, megbízható szerkezet volt, amelyet nem elavultsága, hanem a gyorsan változó fogyasztói elvárások diktálta kényszer miatt kellett tíz év után leváltani.
A Peugeot nem először követte el azt a „hibát”, hogy sokkal jobb autót épített, mint amit a piaci realitások szükségessé tettek volna. Ezúttal azonban nem engedték veszendőbe menni a konstrukciót: megállapodást kötöttek az észak-afrikai, közel-keleti régió legnagyobb autógyártójával, az Iran Khodro (IKCO) vállalattal, és átköltöztették Teheránba a gyártósort.
A Peugeot 405 hirtelen újra a figyelem középpontjában találta magát. Az 1962-ben alapított IKCO hirtelen egy ízig-vérig modern megjelenésű, elsőkerék-hajtású típusra tett szert – ez valóságos űrtechnológiának számított az 1967 óta gyakorlatilag változatlan formában gyártott, hátsókerék-hajtású Paykan után.
Amellett tehát, hogy változatlan formában folytatták a Peugeot 405-ös gyártását, lázas fejlesztésbe fogtak. Első körben levetkőztették a Peugeot-t, és csinos karosszérialemezeit – a szükséges módosításokat elvégezve – felszerelték a Paykan vázára. Így született meg a Peugeot RD, egy alapvetően elavult, de annál tetszetősebb autó.
Az ezredforduló után Peugeot ROA néven, tovább finomított külsővel folytatta pályafutását a Paykan-Peugeot, ám ekkor is maradt még puskapora a gyártónak. 2015-ben pickupot konstruáltak az alvázas, hátsókerék-hajtású öszvérmodellből, Arisun néven.
Mivel a Peugeot a 405-ösből hivatalosan már nem épített platós kisteherjárművet, az Arisun igazi különlegesség – még ha Peugeot-sága látszólagos is.
Ennél értékesebb volt a viszonylag korán, 2001-ben bevezetett Samand, amely az ekkor már szűk tizenöt éves technikát burkolta új, valamivel gömbölydedebb formába. Az autó szinte teljes egészében helyi gyártású alkatrészekből épült fel, hiszen a Peugeot-val folytatott együttműködés keretében az IKCO a komponensek gyártását is átvette.
Érdekesség, hogy a Peugeot 405 konstrukciójának huszadik születésnapján, 2007-ben az iráni gyár alaposan felvarrta a Samand ráncait (így született meg a Samand Soren), a technikához ugyanakkor jóformán hozzá sem nyúltak.
Nem a Samand volt ugyanakkor az egyetlen átöltöztetett Peugeot 405-ös. Az IKCO az ezredfordulón vadonatúj karosszérialemezek alá bújtatta a modellt, és átkeresztelte azt Peugeot Pars-nak.
A dizájnerek a lehető leglogikusabb helyről merítettek ihletet: arról a Peugeot 406-osról mintázták az autó orrát és farát, amely pár évvel korábban a 405-öst nyugdíjazta a világpiacokon – micsoda elégtétel tehát, hogy míg a Peugeot 406-os a szokásos tíz éves pályafutás után átadta a stafétát a 407-esnek, a Peugeot Pars a mai napig gyártásban van – immár krisztusi korú mechanikával felvértezve.
Éppen ez az a modell, amelyet 2019-ben Azerbajdzsánba költöztetett az IKCO. A Peugeot Pars név persze ott meglehetősen visszás lett volna (a Pars név a modell szülőföldjére, Perzsiára utal,) ezért Bakuban új nevet kapott a típus: érdekes lazasággal Peugeot 406 néven gyártják, noha semmi köze nincs ahhoz a modellhez.
A minőség minden bizonnyal gyengébb, mint az eredeti modellé, ám ez nem akadályozza meg az AzerMash vállalatot, hogy évente közel 80 ezer példányban értékesítse a modernizált veteránt.
Noha az Iran Khodro és a Peugeot kapcsolata a 405-össel indult, és máig arról a leginkább ismert, az évtizedek során számos további típust is felvett palettájára a régió sok országában termelő gyár. Az IKCO összeszerelő üzemeiből került már ki 407-es, 206-os és 207-es, sőt, legutóbbi a 301-es is, amelyet azonban az akkoriban Iránt sújtó nemzetközi szankciók miatt a Peugeot-tól teljesen függetlenül, 100%-ban helyi gyártású alkatrészekből készített a vállalat.
Ami a jelent illeti, a Peugeot és az Iran Khodro között ismét teljes az egyetértés és az együttműködés. A 2016-ban létrehozott Iran Khodro Automobiles Peugeot (IKAP) vegyes vállalat az IKCO piaci kapcsolatait és gyártási kompetenciáit kiaknázva olyan modern típusokat készít a térségi piacokra, a Közel-Kelettől egészen Nyugat-Ázsiáig, mint a Peugeot 2008 / 208 páros, a már említett Peugeot 301 vagy a Peugeot 508.
Az ínyencek számára azonban mindez csak mellékszál, a túlélés szükségszerű eszköze. Az ő szemükben az Iran Khodro örök erénye, hogy életben tartotta a Peugeot 405 legendáját, sőt, izgalmas jövőt is biztosított a modell számára – még ha ezt a jövőt európai szemmel nézve nehéz is értelmezni.
