Ezt, nézd csak!

Toyota modellek, amelyekről még soha nem hallottunk

A gyerekeknek minden vicc új – tartja a mondás. Ha azonban japán belpiacos autómodellekről van szó, akár a magukat jól tájékozottnak tekintő felnőtteket is érheti meglepetés.

JDM, azaz Japanese domestic market – egy autózás iránt érdeklődő ember számára kevés egzotikusabb dolog létezik a kifejezetten és kizárólag a japán piac számára gyártott automobiloknál. A helyi autóipar és a szigetországban uralkodó sajátos közlekedési, társadalmi, gazdasági és esztétikai elvek és szabályok együttállása európai ember számára szokatlan, de a maguk értelmezhetetlen módján mégis érdekfeszítő autókat eredményezett. Ha pedig ezt a halmazt összevetjük a japán autóipar legrégebb óta fennálló autógyártójának történelmi palettájával, bebizonyosodik, hogy akár még egy sokat látott és hallott rajongónak is lehet újat mutatni.

Nem állítjuk, hogy az alábbi felsorolás mindegyik tagja érdemes volt a fogyasztók bizalmára, vagy hogy alkotóikat nem rendelték be esetleg soron kívüli igazgatósági meghallgatásra. Csakhogy kockázat nélkül nincs előrejutás, elkövetett hibáinkat pedig szerencsésebb emelt fővel felvállalni, mint szégyenteljesen letagadni – ki tudja, ha egyik-másik zsákutcába nem téved bele a Toyota az évek során, vajon mára eljutott volna-e oda, ahol tart.

Toyota Su-Ki

A kedvesen csengő név egy megjelenésében és küldetésében egyaránt sötét gondolatokat ébresztő teherautót takar: a Su-ki a nem kevésbé ismeretlen To-Ki teherautó alvázára fejlesztett kétéltű katonai jármű, amelyet a japán hadsereg Csendes-óceáni térségben állomásozó csapatai használtak. A mindössze 198 példányban gyártott, kéttonnás teherbírású jármű hathengeres benzinmotorjának 65 lóereje kapcsolható összkerékhajtáson át jutott a kerekekre, a végsebesség így 65 km/h volt.

Toyota Origin

Japánban nagy divat régi arcot maszkírozni modern autókra, és ebbe a bűnbe a Toyota is beleesett. A 2000-ben bemutatott Origin egy mifelénk szintén ismeretlen, kompakt luxusmodell, a 4,5 méteres Progrès alapjait hasznosította, hűtőmaszkja és lámpái, valamint hátrafelé nyíló hátsó oldalajtajai az 1955-ben bevezetett, privát autóként és taxiként egyaránt rendkívüli népszerűségre szert tett, a japán automobilizmus egyik mérföldkövének tekintett Toyopet Crown előtt tisztelegtek. Az autó motorja minden idők egyik legkiválóbb soros hathengerese, a kultikus 2JZ-GE volt. Valamivel több, mint ezer darab készült belőle.

Toyota Classic

Ha az Origin dátumozása problémát okoz, mit szóljunk a Classichoz, amely a Toyota legelső személyautójának, az 1936-os AA szedánnak az eltorzított vonásait viseli magán. A jubileumi évben, 1996-ban bevezetett, mindössze száz példányban gyártott ritkaság utastere teljes mértékben modern volt, a kontrasztot valódi fa és finom bőr bőséges alkalmazásával igyekeztek enyhíteni az alkotók. Egy kisebb vagyont kértek el az autóért, amelynek műszaki alapját sosem találná ki honnan kapta a modell. Ez annyira nehéz kérdés, hogy bármely műveltségi vetélkedőn ez lehetne az egymillió dolláros feladvány. Nos, az autót minden idők egyik legrobusztusabb technikájára, a korabeli (ötödik generációs) Toyota Hilux platós kisteherautó alvázára építették fel – illetve le, hiszen a hosszú rugóutakat ültetett futómű, a komoly teherbírást kényelemre hangolt rugózás, a terepalkalmasságot pedig a luxuslimuzin műfajához jobban illő hátsókerék-hajtás váltotta fel.

A Classicból mára mindössze negyven darab maradt fenn, ennek következményeként ára csillagászati magasságokba emelkedett.

Toyota Lexcen

Íme, egy kakukktojás a kakukktojások között: a Lexcen nem japán belpiacra fejlesztett Toyota, sőt, valójában nem is Toyota. Az autógyártók a nyolcvanas években világszerte bizarr együttműködési kísérletekbe fogtak; egy ilyen próbálkozás eredményeként született meg Ausztráliában a Lexcen, a General Motors kötelékébe tartozó Holden márka legnagyobb modelljének, a Commodore-nak a japán megfelelője.

Toyota Sprinter Trueno Convertible

A Toyota Sprinter Trueno és a Toyota Corolla Levin gyakorlatilag ugyanaz a modell volt, némileg eltérő dizájnnal és motorválasztékkal – párhuzamos létezésüket a sajátos japán autóforgalmazási szokások indokolták (az egyiket a Toyota Corolla Store, a másikat a Toyota Auto Store kereskedőhálózat szalonjai forgalmazták.) Mindkettő a népes Corolla család tagja volt, ötödik generációs, AE86-os kódnéven ismert szériájuk ihlette napjaink Toyota GT86 kupéját. Az ötlet, hogy a keményvonalas, harcias kis sportkupét megfosszák a lételemét adó karosszériamerevségtől, és vászontetőt eszkábáljanak rá, meghaladta az ügyfélkör tűréshatárát, ezért a kabrió pályafutása rövid és dicstelen volt.

Toyota Camp Mate

Japánban soha nem volt divat komolyan venni, vagy tiszteletben tartani a kategóriák határait. Így született meg a Lite Ace könnyű haszonjármű prémium lakóautó változata, a Camp Mate, az Origami művészetének autóipari megfelelője. A parányi járművet leparkolva elég volt néhány mozdulat, hogy az oldalfalat messze kihúzva csaknem megkétszerezzük az egyébként eredendően kicsi belső teret, amelyben zuhanyzó és konyha is helyet kapott. Kétliteres dízelmotorjának erejét állandó összkerékhajtás és felező (!) vitte át az útra, az ötfokozatú kéziváltót a kormányoszlopon helyezték el – egykori Wartburg-tulajdonosok előnyben!

Fotók: Toyota UK, carthrottle.com, wikimedia.org