Hajó a Mercedes-Benz Múzeumban
- 135 éve: 1888-ban megkezdődik a Daimler motorcsónakok sorozatgyártása
- Otto von Bismarck német kancellár „Marie” hajója
- A Neckar-i próbaüzemek 1886-ban kezdődnek
- Átfogó vízió a mobilitásról szárazföldön, vízen és levegőben
„Close-up” – a Mercedes-Benz Múzeum sorozatának neve mindent elmond. Minden egyes rész egy meglepő, izgalmas vagy kulisszák mögötti történetet mesél el azáltal, hogy reflektorfénybe helyezi egy jármű, egy kiállítás vagy egy építészeti vagy dizájn részleteit. A reflektorfényben ezúttal az Otto von Bismarck tulajdonában lévő „Marie” motorcsónak 1888-ból.
7/2023: Daimler „Marie” motorcsónak 1888-ból
Luxus: A kis hajó egy elegáns nyári körutazáshoz készült. A fehérre festett padülés elegáns ívben fészkelődik a csónak törzsébe; felette fényes sárgarézrudakkal alátámasztott lombkorona a napvédelem érdekében. Most már csak egy ünnepi öltözetű társaság hiányzik, akik az új vízi járművön élvezik az utazást egy csillogó tavon. A piros-fehér-kék hajótestű, arany díszekkel díszített, elegáns motorcsónak utasai akkoriban a társadalom csúcsai közé tartoztak. Végül is a „Marie” tulajdonosa Otto von Bismarck volt, 1871 és 1890 között német kancellár. A hajót 135 évvel ezelőtt Gottlieb Daimler építette Cannstattban. Ma a Mercedes-Benz Múzeumban, a Legend Room 1: Pioneers – The Invention of the Automobile címmel tekinthető meg.
Családi ügy: A „Marie” név arany betűkkel van díszítve piros alapon az íjban. Marie von Bismarck (1848-1926) Otto von Bismarck (1815-1898) elsőszülött gyermeke volt. 1888-ban a politikus lánya nevére keresztelte a hajót, és vízre bocsátotta a Hamburgtól keletre fekvő Friedrichsruh-i vidéki birtokának tavoján. Az a tény, hogy Bismarck nagyra értékelte a számára Cannstattban épített motorcsónakot, igazi puccs volt a mobilitás úttörője, Gottlieb Daimler számára. Mert eddig a pontig a belsőégésű motoros meghajtású hajói megbízhatóságuk és teljesítményük ellenére is inkább technikai trükknek és érdekességnek számítottak, mint modern vízi járműnek.
Álcázott prototípus: Gottlieb Daimler 1882 óta dolgozik Wilhelm Maybach-al Cannstattban a nagy sebességű belső égésű motoron, amely a szárazföldön, vízen és levegőben való mobilitást szolgálja. A hajtásrendszer 1885-ben debütált a kétkerekű „Riding Car”-ban („Reitwagen”).A Daimler már 1886 augusztusában szerelte fel motorjával a történelem első négykerekű autóját.Ez a dátum – és a szabadalom Carl Benz mannheimi pályázata az autóra – 1886 legyen az autó születési éve. Szintén 1886 augusztusában debütált a Daimler első motorcsónakja, a „Neckar” is, amelyet az azonos nevű folyón végzett próbaüzemek során. Állítólag a Daimler úgy álcázta az innovatív hajtásrendszert, hogy a motorházat szigetelőkkel és vezetékekkel takarta be, így azt a benyomást keltve, mintha villanymotor lenne a törzsben, így a „Neckar” igazi álcázott prototípus lenne.
Titok: Az akkor még rejtőzködő újítás két fehérre festett fémlemezből készült ajtó mögött található, amelyek a hajó hátuljában, egy karcsú, magas doboz oldalán helyezkednek el. Bárki, aki kinyitja, felfedezi az úttörő hajtásrendszert: ez Gottlieb Daimler egyhengeres motorja, a „nagyapa óra” („Standuhr”). A tápegységet teljesen bezárja a filigrán megjelenésű ház. Tetején dróthálóból ívelő kupola, melyen arany gomb csillog. Csak a fojtószelep fogantyúja és az indítókar nyúlik ki diszkréten a burkolat aljából. Szárazföldről a belső égésű motorral felszerelt kis hajó vizuálisan valóban szinte megkülönböztethetetlen lett volna egy elektromos csónaktól.
Csavarhajtás: 1886-ban összesen három hajót építettek a belsőégésű motor tesztelésére. A másik kettőt „Rems”-nek és „Schwaben”-nek hívták. Méretében és felszereltségében a „Neckar” a két évvel később épített „Marie”-ra hasonlít. Az 1886-os Daimler-hajó azonban nélkülözte bismarcki utódjának pompás díszítését. Ami viszont ugyanaz, az a hajtásrendszer: a motor egy tengelyre hat, amely a farban lévő merev légcsavart hajtja. Kormánnyal van kormányozva. Ma egy ekkora csónakot általában külső motor hajt.
Portfólió: A motorcsónakok sorozatgyártása a Daimlernél kezdődött 1888-ban. A hajótesteket hajógyárak szállították, a hajtóműveket pedig Cannstattban gyártották. A von Bismarck család „Marie”-ja ebből a korai időszakból származik. A Daimlernek már nem kellett elrejteni sikeres motorját. Ennek ellenére a gép rejtve maradt a burkolata alatt, ahogy később az autó motorja is a motorháztető alatt maradt. Így a hajón utazók nagyrészt zavartalanul élvezhették a vízi partit a belsőégésű motor működési zajaitól és melegétől.
Hagyomány: Az egyhengeres motor hajóhajtásként való sikeres bevezetése után a Daimler és a Maybach következetesen továbbfejlesztette az alkalmazást. A Daimler már 1890-ben szállította az első négyhengeres motorokat hajóhajtásként. Egészen a 20. századig. A Daimler, a Daimler-Motoren-Gesellschaft és 1926-tól a Daimler-Benz AG hajómotorokat gyártott. Többek között a „Hohenzollern” birodalmi jacht gumicsónakja kapott Daimler motort. A nagy teljesítményű tengeri dízelek mellett nagy sebességű hajtásokat is gyártottak a vízi motorsporthoz. Az 1950-es években a Daimler-Benz korábbi főrészvényesének, Herbert Quandtnak a tulajdonában lévő két rekorder hajót még a 300 SL sportautó (W 198) hathengeres motorjával is felszerelték. Így az 1954-es ikonikus „Gullwing” Coupé és az 1957-es névadó Roadster technológiája rendkívül ambiciózus vízisportokat inspirált.
