Háztáji ökoautó avagy Peugeot 106 másképpen
Két holland fiatalember pár száz euróból kivételesen takarékos autót épített. A sikerből persze az alapanyag: azaz a Peugeot 106 is kivette a részét.
Elég volt némi acél és alumínium, hogy idős Peugeot-juk üzemanyag-fogyasztását a gyári érték kevesebb mint felére csökkentsék: Jesse Kraal újságíró és Ritsert Mans alkotóművész eredetileg csak saját maguknak szerették volna bebizonyítani, hogy képesek megismételni a nagy elődök munkásságát, a két éven át húzódó projekt azonban ennél sokkal többet tanított nekik, és mindannyiunknak.
Az aerodinamika – azaz az áramlástan gázokkal foglalkozó ága – viszonylag fiatal tudományág. Az ókori görögök érintőlegesen tanulmányozták ugyan, de az első tudományos elméletekre, illetve azzal párhuzamosan a jelenségek gyakorlati hasznosítását támogató kutatásokra a XVIII. századig kellett várnia az emberiségnek.
A XIX. századtól fogva egyetlen iparág sem vonhatta ki magát az aerodinamika hatása alól, különösen azt követően, hogy az emberiség az új tudományágat szolgálatába állítva megvalósította legősibb álmát: a levegőnél nehezebb szerkezettel történő repülést.
Innentől fogva az autóipar komoly erőfeszítéseket tett a légellenállás és a felhajtóerő csökkentésére, később pedig a leszorítóerő növelésére.
Ebben az új mozgalomban kiemelt szerepet vállalt a Peugeot is, amely a Wright-fivérek motoros repülőgépének 1903-as felszállásakor már több évtizedes tapasztalattal bírt az autóépítésben, és nagyhatalomnak számított az első lépéseit megtevő motorsport világában.
Az 1914-ben bemutatott Peugeot L45 nem csak forradalmian (illetve a kor konzervatív mérnökei szerint botrányosan) újszerű motorkonstrukciója, hanem az Ernest Henry által tervezett különleges, aerodinamikailag optimalizált burkolata miatt is mérföldkőnek számít nem csak a Peugeot, de az egész autóipar történetében.
Az autógyártó korai vívmányát később számos további kísérlet követte, amelyek részben a végsebesség maximalizálására, részben az esztétikai érték emelésére szolgáltak – a kettő pedig soha nem zárta ki egymás.
A második világháborút megelőző utolsó években megépített Peugeot 402 Andreau a karosszériáról leváló örvények semlegesítésével, a harminc évvel később bemutatott Peugeot 404 Diesel sebességrekorder autó a homlokfelület csökkentésével optimalizálta az aerodinamikát. Az extrém kísérletek során szerzett tapasztalatokat aztán az elkövetkező évtizedek során jócskán megszelídített formában alkalmazták a Peugeot modellpalettájának egymást követő típusain. Időről időre új koncepciókat is kipróbáltak, mint az 1981-es VERA tanulmányautó, amely viszonylag konvencionális megjelenése dacára 0,22-es közegellenállási együtthatót (Cw) ért el.
A több mint egy évszázad alatt felhalmozott tudásnak köszönhetően még az olyan egyszerű, megfizethető autók is áramvonalas kialakítást kaphattak, mint az 1991-ben bemutatott, akkoriban bámulatosan jónak számító 0,32-es Cw-értékkel rendelkező Peugeot 106. Részben ezért döntött a típus egy tisztességben megőszült példánya mellett a holland alkotópáros, hogy megépítendő ökoautójuk alapját adja, részben pedig azért, mert a mindössze 130 ezer kilométert futott kisautó személyében rendkívül olcsón jutottak megbízható műszaki alaphoz.
Az átalakítást a tömeg és a homlokfelület csökkentésével kezdték: a futóművet leültették, a nem létfontosságú szerelvényeket pedig eltávolították az autóról. Ezt követően jöhettek az acélból és alumíniumból megformált borítóelemek, amelyekkel a régi aerodinamikai alaptételt szem előtt tartva a vízcsepp formájához igyekeztek közelíteni a Peugeot 106 Ecomod alakját.
A kézzel készített idomok helyett több idő és még több pénz ráfordításával nyilvánvalóan készíthettek volna még könnyebb, még áramvonalasabb burkolatokat, ám a projekt nem az abszolút tökéletességet, hanem a gazdaságosan megvalósítható, kézműves módszerekkel elérhető legjobb eredményt tűzte ki céljául.
A 2019 derekán elindított projekt gyorsan haladt, a tervezéssel és az építéssel már 2020 tavaszára készen volt a páros, ám az Európát is sújtó koronavírus-járvány miatt nem tudták idejében levizsgáztatni az autót, így a tesztek is elmaradtak. Ismerősök segítségével végül 2020 őszére sikerült ismét forgalomba helyezni az autót, méghozzá jelentős módosítások nélkül.
A hatóságok véleménye szerint ugyanis az átalakítások a határokon belül maradtak, egyetlen kivétellel: az alumíniumból készített farokkúp éles peremeit egy tekercsnyi gumitömítéssel és némi pillanatragasztóval kellett gyalogosbaráttá varázsolniuk, ám ezt követően minden akadály elhárult a hipertakarékosnak remélt kisautó közúti tesztelése és további fejlesztése elől…
Alig kétszáz kilométerrel később kis híján a teljes kétségbeesés lett úrrá a fiatalokon: az autó majdhogynem többet fogyasztott, mint az aerodinamikai kiegészítők felszerelése előtt.
Mivel nem ez volt az első takarékossági projektjük (Ritsert Mans néhány évvel korábban favázas ökomotorkerékpárt épített, amelyet algából készített bioüzemanyag hajtott), tudták, hogy hol keressék a megoldást.
Az áramvonalas burkolat miatt országúti sebességnél a motorteljesítmény töredékére volt csupán szükség, ezért az eredeti erőforrás kedvezőtlen üzemi tartományban működött. A megoldás kézenfekvő volt, a megvalósítás már kevésbé, ám végül sikerült megoldaniuk azt, amelyet a nagy autógyárak is csak mostanában kezdenek bevezetni: részterhelésen a motor félgőzzel, azaz mindössze két hengerrel működött. Így, hogy a motor teljesítménye már nem nagyobb egy fűnyíró traktorénál, a kicsi Peugeot félelmetesen takarékosan működik.
75-80 km/órával haladva, országúton 2,65 liter/100 km átlagos üzemanyag-fogyasztást mértek, ami nagyságrendekkel kedvezőbb, mint a kis benzinmotor hatliteres gyári fogyasztása.
A projektet ezen a ponton alighanem eléri a hasonló kísérletek sorsa: az eredeti célkitűzés megvalósítását követően az alkotók érzékeny búcsút vesznek az újjászületett Peugeot-tól, és új kihívás után néznek.
Mindenestre abban bízunk, hogy a Peugeot 106 Ecomod nem egy roncstelepen végzi, és nem is alakítják vissza eredeti formájára: műszaki oktatási intézmények szemléltető eszközeként éppúgy fényes jövőt jósolunk neki, mint egyszerű, de dicsőséges kiállítási tárgyként a Peugeot központi múzeumában. Ha fény derül a kisautó sorsára, beszámolunk róla olvasóinknak.
ILLUSZTRÁCIÓK: PEUGEOT, JESSE KRAAL, RITSERT MANS
