Hernádi László, az Audi minőségbiztosítással foglalkozó mérnöke extrém távokat teljesít
Öt-tíz kilométert sokan lefutnak, akiknek fontos a mozgás. A félmaraton már igazi kihívás az amatőr sportolók számára, a maratoni táv teljesítése pedig már komoly felkészülést igénylő sportteljesítmény. De aki képes egyfolytában, megállás nélkül majd’ harminc órát és több mint kétszáz kilométert futni, az már igazi csodabogárnak számít, és egy nagyon szűk elit tagjának vallhatja magát. Hernádi László, az AUDI HUNGARIA Zrt. mérnöke munkaidejében azon dolgozik, hogy a prémiummárka vásárlói számára minél kényelmesebb autóülések kerüljenek a cég modelljeibe, míg szabadidejében messze elkerülve minden ülőalkalmatosságot napi rendszerességgel hosszú órákon keresztül rója a kilométereket.
Hogyan indult a pályafutása az Audinál?
Először csak egy rövid ideig tartó periódusban dolgoztam a vállalatnál 1997-ben, akkor a vezérműtengely-megmunkáló soron. Ez kissé távol állt elektronikai műszerész végzettségemtől, így körülnéztem még a munkaerőpiacon és egészen 2010-ig különböző autóipari cégek alkalmazásában tevékenykedtem. Kerestem a további fejlődési lehetőséget, amit itt, az Audinál találtam meg, ahová 2010-ben visszatértem. A motorgyárban a beszállított motoralkatrészek minőségbiztosítása volt a feladatom, majd 2017-ben egy belső álláspályázatot elnyerve átkerültem a járműgyártásba. Itt is maradtam a minőségbiztosítási területnél, ahol 2020 elejétől vettem át az autókba épülő ülések előszériás minőségbiztosításának felügyeletét.
Miből áll a jelenlegi munkája?
A mi részlegünk a járművek enteriőrjével, belső kialakításával foglalkozik, ezen belül én a beszállítóktól vásárolt ülések előszériás minőségbiztosításával és változásmenedzsmentjével kapcsolatos feladatokat látom el.
Az autóülések esetében milyen paraméterekre kell figyelni?
Az ülések esetében egyik legmeghatározóbb tényező az üléshuzat anyagának minősége. Az üléshuzat lehet szövet, bőr vagy műbőr illetve ezek kombinációja. A megjelenés lényeges része természetesen a szín, a forma, a kidolgozás, de fontosak a különböző komforttulajdonságok is. Az ülések minden, a komfortot befolyásoló tulajdonsága mérhető, és a mi feladatunk annak biztosítása, hogy ez valamennyi, a beszállítóktól megkapott darab esetében az előírásoknak megfelelő legyen. Ügyelünk arra, hogy a százezredik ülés is pontosan és igazolhatóan ugyanolyan anyagminőségű, színű és komforttényezőjű legyen, mint a legelső. Az autókba kerülő ülés ma már lehet egészen összetett szerkezet, hiszen hozzátartozik a fűtés, az állítható deréktámasz, az összes irányba való elektromotoros állíthatóság és akár a nyakfűtés is.
Ha valaki egész nap kényelmes ülésekkel foglalkozik, kézenfekvő, hogy a szabadidejét inkább mozgással töltené?
Kétségtelen, hogy az ülőmunka jó kiegészítése a futás. De ez a mára igazi szenvedéllyé vált. Ahogy sokaknál, nálam is úgy kezdődött, hogy fogyni szerettem volna. 2005-ben még 110 kiló volt a testsúlyom, kifulladtam, ha felmentem egy lépcsősoron és úgy éreztem, ezen változtatnom kell. Eszembe jutott a „láb mindig kéznél van” szlogen, előkerestem a régi edzőcipőmet, és elkezdtem futni. Kezdetben jó, ha kétszáz métert le tudtam futni egyszerre, utána száz métert sétáltam. Aztán megint futás, megint séta. Annak, hogy ez változzon, egy titka van: másnap is meg kell ugyanezt csinálni.
Mikor kezdett el versenyeken is szerepelni?
Kezdetben csak a magam kedvéért teljesítettem a különböző távokat, 2014-ben indultam első alkalommal versenyen. Megfogott az ott tapasztalt hangulat, a közösségi élmény, így azt követően már rendszeres indulóvá váltam. A következő mérföldkő a maratoni táv teljesítése volt 2015-ben.
De nem elégedett meg ennyivel…
Ismerősöktől hallottam, hogy vannak, akik számára nem ez a csúcs távolság. Az első gondolatom az volt, hogy nekem ez valószínűleg úgy sem menne, de izgatta a fantáziámat a kihívás. Így aztán próbálgattam magam, többször futottam a Balaton körül ötvenöt kilométert, majd 75 kilométert, így haladtam szépen egyre nagyobb távok felé. 2018-tól jöttek a komolyabb versenyek, 2019-ben teljesítettem először egyéniben az Ultrabalatont: ez akkor kétszázhuszonkét kilométeres kört jelentett, amit valamivel több, mint huszonkilenc óra alatt tettem meg. Azóta négyszer futottam le egyéniben az Ultrabalatont.
Ha megállás, pihenés nélkül fut, hogyan lehet pótolni a felhasznált energiát egy ilyen, kívülálló számára szinte felfoghatatlan hosszúságú versenyen?
Meg kell oldani, hogy futás közben vegyünk magunkhoz italt, ételt. Ezt vagy magunkkal visszük egy hátizsákban, amikor egyedül futunk, vagy erre vannak a frissítőpontok a versenyeken. Géleket, izotóniás italokat használok, de van úgy, hogy egyszerűen menet közben bekanalazok egy tányér tésztát.
Nem csak a kilométerekkel kell megküzdeni egy több mint egynapos versenyen, hanem más tényezőkkel, az esetleges emésztési nehézségekkel, az időjárással, a fájdalommal is. Azt szoktam mondani a hosszú távú futásra, hogy ez egy szellemi sport, amihez jó állóképesség szükséges.
Van még tovább, lehet még új kihívás?
A következő célom a Spartathlon teljesítése. Ez egy 246 kilométeres ultramaraton Görögországban, Athén és Spárta között, nehezítve egy ezer méternél magasabb hágóval. A világ egyik legnehezebben teljesíthető versenye, összesen harminchat óra alatt kell célba érni.
Gondolom, sokan feltették már a kérdést: mi a jó a futásban?
A futás nem való mindenkinek, nem is kell mindenkinek csinálni, a legfontosabb, hogy ki-ki megtalálja azt a mozgásformát, ami számára örömet okoz. Az ultratávú futás szerintem nem annyira a fiatalok, mint inkább az érett emberek sportja. Felszabadít különböző hormonokat, vegyületeket, emeli az adrenalin és az endorfin szintet, kialakul egy hosszú távú állóképesség. Egyszerűen hozzáad az életminőséghez.
