Íme az évtized imádnivaló tanulmányautói

Legszívesebben magunkhoz ölelnénk őket, és masnit kötnénk nem létező hajukba: ezek a négykerekű cukiságok a szomorú szemű kiskutyákat ábrázoló internetes fényképek autóipari megfelelői.

Régen mintha több szeretet lett volna az autóipari formatervezők szívében. Persze egyáltalán nem biztos, hogy a gyermeki kreativitás hibádzik, talán csak az autógyártók nem mernek játékosnak, komolytalannak, esetlennek mutatkozni. Még az is elképzelhető, hogy bennünk, fogyasztókban van a hiba: a mosolygás a gyengeség jele, világunkat az erő és az agresszió viszi előre. Akárhogy is, a Fiat Ecobasic (1999), a Toyota P.O.D. (2001) vagy a Peugeot BB1 (2009) hátterében munkálkodó szellemiség lángja kialudni látszik.

Korai volna azért még feladni a reményt, hiszen időről időre manapság is születnek olyan szerethetően esetlen, maflaképű, kortalan tanulmányautók, amelyekből az embernek kedve támadna plüssfigurát gyártani. Biztosan van annak oka, hogy ebben elsősorban a japán gyártók járnak élen, de ahogy látni fogjuk, Európa sem reménytelen.

Összeállításunkban kizárólag eredeti tanulmányok szerepelnek, nem pedig létező modellek átalakításai. Egyes műfajokból (a doboz-autócskákból, a háromkerekű űrkompokból) tucatszámra hozhattunk volna példát, ehelyett igyekeztünk minél sokszínűbbé tenni a válogatást.

Citroën Lacoste (2010)

A „mindig többet akarok!” filozófiája helyett lényegre törő, minimalista autót képzeltek el a tervezők – de nem puritánt! Ajtó nincs, ahogy oldalablakok sem, sőt, a szélvédő is eltüntethető. Tető helyett egy kosár fülére emlékeztető hosszanti borda húzódik az utasok feje fölött; ha szükséges, ebből fúvódik fel (!) a kabrió vászontető.

Daihatsu DN Compagno (2017)

A hatvanas évekbe repít vissza békét sugárzó vonalaival a Compagno tanulmány. Nem véletlenül, hiszen azoknak tervezték, akik eredetileg akkoriban ismerkedtek az autóvezetéssel. Az aktív nyugdíjasok prioritásait szem előtt tartva a tanulmány legfontosabb erénye, hogy első ülései hallatlanul kényelmesek – hátra meg amúgy is a kisunokák ülnek majd be.

Kia Pop (2010)

Hárombetűs vezeték- és keresztnév, három ajtó, három ülés, háromszögletű sziluett, és olyan oldalablakok, mintha sebtapaszt ragasztottak volna a tervezők az oldalfalra. A kormánykerék tojásdad, a tervezett célcsoportot a modern, merész és magabiztos lila-ezüst színkombináció alapján nem nehéz beazonosítani.

Nissan Townpod (2010)

Ha létezik emberi arcvonásokkal felvértezett autó, az a Nissan Townpod. A rajzfilmbe illő jármű mókás megjelenése ugyanakkor komoly ergonómiai elképzeléseket rejt: az utasok és a csomagok előtt szekrényajtóként nyílnak meg az ajtópárok, a csomagtér fölötti tetőelem szétnyitható, ha esetleg állólámpát vagy szobapálmát szállítanánk, a hátsó ülés pedig teljesen eltüntethető.

Suzuki Regina (2011)

Nemo kapitány szárazföldi járműveként pont helyt állna a Suzuki három és fél méteres teknősbékája. Egyike azon kevés tanulmányoknak, amelyek nem villanymotort kaptak, cserébe a karosszériát a szokásosnál nagyobb, egybefüggő darabokból gyártották; ez kisebb tömeg mellett fokozott merevséget eredményez. A padlószőnyeg helyén patchwork takaró díszeleg.

Toyota Camatte koncepció-család (2012-2017)

Ha beteg ötletekről van szó, a Toyota nem megy a szomszédba, nem véletlen, hogy összeállításunkban több korábbi Toyota tanulmánymodell is szerepel, de ami mindent a visz az a Camatte. A név japánul annyit tesz, gondoskodni, az ötlet pedig rendkívül egyszerű volt: a gyerekekkel egy nagyra nőtt játékautón keresztül megszerettetni a vezetés kultúráját. A karosszériapaneleket a szülőkkel közösen, családi programként szerelhetik fel a helyükre a srácok, akik felnőtt felügyelet alatt akár maguk is vezethetik a járművet.

Toyota ME.WE (2013)

Túl sokat ígérünk a fogyasztóknak, a valóság viszont nem tudja támogatni az elvárásaikat. Ez a kettősség irreális elvárásokat és abból fakadó, elkerülhetetlen frusztrációt szül. Ebből a felismerésből született meg az európai tervezésű ME.WE, amelynek fenntartható, természetes anyagokból készült karosszériája igény szerint alakítható kabrióvá vagy kisteherautóvá.

Toyota Urban Utility (2014)

Miért mindig csak a személyautóknak jusson ki az ötletekből? A városi furgontanulmány teljesen eltüntethető tetőt és hátfalat, felfelé nyitható oldalablakokat, rámpaként szolgáló raktérajtót, valamint teljesen átalakítható belső berendezést kínál, a kiszerelhető első utasüléstől a rakomány rögzítésére szolgáló rúdrendszereig.

Toyota Concept-i (2017)

Mintha egy ügyes kisiskolás rajzolta volna meg a Concept-i idomait. A folyami kavicsot idéző forma békét és nyugalmat sugall, és hogy valóban így legyen, arról az autonóm közlekedést lehetővé tevő, fejlett mesterséges intelligencia gondoskodik. Utóbbi kivetítés formájában még testet is ölt a minden porcikájából sejtelmes fényeket kibocsátó autó utasterében.

Volkswagen Sedric (2017)

Azon sem csodálkoznánk, ha a Volkswagen önjáró közösségi közlekedésre tervezett járgánya barátságos csaholással köszöntené utasait, és visszahozná az eldobott faágat. Egyetlen kezelőszerve egy hangvezérlő felület, a közlekedést, a parkolást önállóan végzi. Kicsit olyan, mint egy miniatűr metrókocsi, amivel azt erősíti: nem egy család tulajdonaként, hanem igény szerint használatba vehető járműként segíti a közlekedést.