Klasszikussá nemesedett VW-modellek
Közismert, hogy a veterán autók gyűjtői már régóta kiemelt figyelmet szentelnek a különféle Porsche típusoknak. A Hagerty, a piaci tendenciákat követő, klasszikus autókat biztosító cég ugyanakkor egy elemzésében rámutatott, hogy a korai Volkswagen Bogár mellett újabban egyre kelendőbbek a márka olyan rétegmodelljei, mint a VW Karmann Ghia, a hetvenes évek bulimobilja, a Type 181 Thing, vagy az 1974-1981 közt gyártott első generációs Scirocco.
A brit Classic & Sports Car magazin által a befektetői céllal vásároló gyűjtők számára összeállított listán pedig megjelent a Golf I GTI is. A This is Money brit üzleti portál be is mutatott márciusban egy 1979-es, mindössze 27 ezer kilométert futott, annak idején 5100 angol fontba került Golf GTI-t, amely ma a szakértői becslések szerint 42 ezer fontot ér.
Ez az összeg azonban meg sem közelíti a világ legnagyobb veterán aukcióján, a januári arizonai aukciós hét alkalmával gazdát cserélt Porschék értékét. A klasszikus járművek adásvételének egyik legfontosabb eseménye a Scottsdale-ben megrendezett Arizona Auction Week, amelyre idén hét aukciós ház vitte el kínálatát.
A legdrágábban elkelt Porsche-modellek
Arizona Auction Week, 2020. január
1970 Porsche 914/6 GT Targa 995 ezer
2005 Porsche Carrera GT Coupe 786 ezer
1997 Porsche 911 Turbo S Coupe 341 ezer
1956 Porsche 356A Speedster 258 ezer
(Az összegek dollárban értendők.)
Miért lehet ekkora különbség a nagynevű veteránmodellek között? Ebben az esetben a legkézenfekvőbb ok a minőség.
Mire ügyeljen a kezdő gyűjtő?
Ha egy 50 éves autónak minden alkatrésze eredeti, de az alkatrészek kopottak, elhasználódottak, a piac nyilván nem értékeli annyira, mint egy olyan autót, amely úgy néz ki, mintha most hagyta volna el a gyárat. Ezt nevezik múzeumi minőségnek, és a minőségnek bizony ára van. A múzeumi szintet meghatározza a helyreállítás milyensége is.
Nem csoda, hogy a múzeumi minőségű ritkaságok értéke jobban szárnyal, mint bármilyen blue-chip részvényé. Ráadásul az értéknövekedés mellett megvan az a jó tulajdonságuk, hogy lehet bennük gyönyörködni, mint egy szép műtárgyban, az pedig a tulajdonos számára maga a mennyország, amikor az öreg jószággal végigvonul egy bemutatón, vagy csak a maga örömére járatja meg az országúton.
Értéknövelő tényezők
A gyűjtői példányok ára számos tényezőtől függ. A legfontosabb, hogy hány darab készült az adott modellből, azonban ez nem minden esetben meghatározó kritérium. Az első generációs Porsche 356 modellek például azért ritkák manapság, mert annak idején sok tulajdonos versenyzett velük, és a versenyek során nagy részük össze is tört.
Értéknövelő tényező továbbá az esetleges versenyzési múlt, vagy egy korábbi neves tulajdonos. Szintén sokat számít az autóhoz tartozó dokumentáció: a karbantartási nyilvántartások, a restauráció fotódokumentációja, illetve a bíráló szervezetektől származó hitelesítés vagy egy rangos kiállítási trófea.
Az értéket a gyártási darabszám és a minőség mellett az autó története határozza meg. Ha egy hírességé volt korábban, az sokat nyom a latban. Így például a szakértők szerint bármi, amit Steve McQueen birtokolt, vagy csak megérintett, nagyon vonzó a gyűjtők körében. Az 1968-as Bullit című filmben általa vezetett zöld Ford Mustang Fastback nettó 3,4 millió dollárért kelt el a floridai Mecum januári aukcióján. Soha ennyit nem fizettek egy Mustangért sem.
dasblog
