Kolléga, aki berregve jött a világra
Kocsis Imre saját bevallása szerint „berregve jött a világra”, hiszen gyermekkora óta a motorok, az autók szerelmese. Azon szerencsés emberek közé tartozik, akiknek a munkája és a hobbija szinte teljesen összefonódik, ugyanis főállásban az AUDI HUNGARIA Zrt. technikusa, míg szabadidejében rally autóversenyző. Szerencsés abból a szempontból is, hogy mindkét területen felfelé ível pályája, mert munkahelyén egyre összetettebb feladatokat oldhat meg, a sportágában pedig egyre magasabb osztályokban állja meg a helyét.
– Hogyan kezdődött a pályafutása az Audi Hungariánál?
– Tíz éve dolgozom a világ legnagyobb motorgyárában, és elmondhatom, életem legjobb döntése volt, hogy az Audihoz jöttem dolgozni. Mióta a céghez beléptem, sokat tanultam, sokat fejlődtem, miközben azzal foglalkozom, amit a legjobban szeretek.
Kezdetekben szereldei munkatársként V8-as és V10-es motorokkal dolgoztam. Fél év elteltével már utómunkás pozícióba kerültem, ami egy kissé összetettebb feladatot jelentett, hiszen a gyártási folyamat során felmerülő problémák egy részének megoldásában is közreműködtem.
– Milyen út vezetett a szereldéből a kísérleti motorgyártáshoz?
– Autószerelő végzettségem van, melyet a vállalatnál szervezett képzések, tanfolyamok segítségével sikerült magasabb szintre fejlesztenem. A megszerzett tapasztalatok és új ismeretek birtokában 2014 márciusában jelentkeztem a Kísérleti Motorgyártó Központ-ba (MAC), mert úgy éreztem az ott folyó tevékenység nagyobb szakmai kihívást jelentene, és ebben nem is tévedtem. Az első években a tartós tesztekről visszaérkező motorok analízisével foglalkoztam. Ez a motorgyártás egyik igazán különleges területe, hiszen azt vizsgáltuk, hogy az egyes erőforrások, hogyan reagálnak az extrém körülményekre, a fokozott igénybevételekre.
Bár a szívemhez most is közel állnak a benzinmotorok, az elektromos meghajtás egyértelműen a jövő technológiája, és nagyon örülök, hogy részt vehetek ennek az új területnek a fejlesztésében, megteremtésében.
A jó közérzethez az érdekes munka, a szakmai kihívások mellett a kiváló kollektíva is hozzájárul. Az Audi Hungaria teljes létszámához képest nem vagyunk sokan, de összetartó, egymást segítő csapat alakult ki, a munkában és a munkán kívül is odafigyelünk egymásra.
– De ön a munkán kívül sem tud elszakadni a járművektől a motoroktól…
– Ez bizony így van, nálam a szabadidő eltöltése, a kikapcsolódás is az autók körül forog. A családban azt szoktuk mondani, „berregve jöttem a világra”. Gyermekkorom óta autók, autóversenyek közelében vagyok. Édesapám navigátor volt, a ’70-es ’80-as években már vitt magával a hazai és külföldi versenyekre. Ezek után nem csoda, hogy 10-12 éves koromban már beültem a volán mögé, és mihelyt lehetett, jogosítványt szereztem. Sőt, minden kategóriában levizsgáztam, ami azért is hasznos, mert így ma már trélerrel magam tudom szállítani a saját versenyautómat.
– Mikor kezdődött rallyversenyzői pályafutása?
– Az első megmérettetésen 2006-ban egy körlámpás Zsigulival indultam, aztán 2007-től már jóval komolyabb szinten űztem ezt a sportot, navigátortársammal a Tamási Motorsport Egyesület színeiben róttuk a kilométereket, és 2011-ig szép eredményeket tudtunk felmutatni. Többször szereztünk kategóriánkban bajnoki címet, valamint Suzuki-kupát is nyertünk. Aztán következett hét év szünet. Ez idő alatt a családalapítás került inkább előtérbe, 2016-ban pedig kislányom is megszületett.
– De akit a benzin gőze egyszer megcsapott…
– Hát, igen… 2018-ban ismét vettem egy autót, azzal rally-crossban versenyeztem. Belekóstoltam ebbe is, végigcsináltam néhány futamot, de végül visszatértem a gyökerekhez. 2020-ban navigátortársammal és néhány segítővel új autót építettünk és visszatértünk a klasszikus rallyversenyekhez, nem is eredménytelenül, a Rally3 kategóriában kétszer szereztünk bajnoki második helyezést.
– Kik a segítői?
– Ebben a sportban nagyon fontos társ a navigátor. A pályán gyakorlatilag vakon vezetek, neki méterre és másodpercre pontos információkat kell közölnie, hogy eredményesek legyünk, és a futamokat be tudjuk fejezni. Ehhez száz százalékban meg kell bíznunk egymásban. Természetesen édesapámra is számíthatok, ő a szervizmunkát végzi, illetve koordinálja. Kis csapattal dolgozunk, a különleges feladatok, javítások elvégzésében külső specialisták segítenek.
És persze nagyon fontosak azok, akik drukkolnak nekünk, szorítanak értünk. Látom a versenyeken, a pálya szélén és a közösségi médiában is, hogy sokan köveik a versenyeinket, ez komoly motivációt ad nekünk.
– A családban apáról fiúra szállt az autóversenyzés hagyománya. Szállhat apáról lányra is?
– A kislányom még nincs abban a korban, hogy autóba üljön. De ha később úgy döntene, hogy érdekli az autóversenyzés, én biztosan támogatnám a céljai elérésben.
Audi Hungaria
