Laurin & Klement LW-tricikli

A fiatal cég első autója, a Voiturette A mellett ugyancsak 1905-ben született meg a kompaktabb kialakítású LW-tricikli is a Mladá Boleslav-i Laurin & Klement műhelyében. 3,7 kW (5 LE) teljesítményű, vízhűtésű, egyhengeres motorja akár 40 kilométer/órás tempóig is gyorsíthatta a csupán 160 kilogrammos, igen praktikus szállítójárművet. Vezetője a hátsó kerék feletti motorkerékpár-nyergen foglalt helyet, s utasai, vagy az akár 200 kilogrammal is terhelhető felépítmény felett tekinthetett előre.

A világ egyik legrégebbi, ma is termelő autómárkájaként a ŠKODA immár 125 esztendős történetre tekint vissza az idén. Václav Laurin szerelő és Václav Klement könyveskereskedő személyében két fiatal vállalkozó 1895-ben kerékpárjavító műhely formájában indított önálló vállalkozást Mladá Boleslavban. Mindössze egy évvel később SLAVIA név alatt már saját kerékpárjaikat kínálták, 1899-ben pedig első saját tervezésű motorkerékpár-modelljeikkel is megjelentek a piacon. Hajtásukról az ugyancsak a Laurin & Klement gyártotta egyhengeres motorok gondoskodtak, amelyek hamarosan különféle termékek széles palettáját tették lehetővé. A CC modell kéthengeres, V-elrendezésű erőforrása 1903-ban a világ első sorozatgyártású motorjai közé tartozott, s Germania márkanéven már 1904-ben megkezdődött németországi licenc-gyártása.

CCCC konstrukciójával a fiatal cseh vállalat még ugyanebben az évben bemutatta első soros négyhengeres aggregátját, emellett vízhűtésű motorokkal bővítette kétkerekűi palettáját – például az egyhengeres LW-modellel. Utóbbi a legnépszerűbb L-modell műszaki alapjaira épült, s akárcsak a többi vízhűtésű erőforrás, „W” („Water”) betűt viselt típusjelzésében. 600 köbcentiméter lökettérfogatával az LW figyelemreméltó, 70 kilométer/óra csúcssebességet érhetett el, 1903 és 1905 között azonban mindössze tíz vevőre sikerült találnia. Hengeres hűtőjével, amelynek bordái egészen a kormányagy-csapágy magasságáig fogták körül a vázat, talán túl bonyolultnak találták akkoriban az ügyfelek. Összehasonlításképpen, a léghűtéses alapmodellt ugyanebben az időszakban 965 vásárló választotta.

Csupán az LW-motorkerékpáron alapuló triciklikkel – amelyek a kétkerekűekkel ellentétben lánchajtású hátsó kerekük előtt hordozták motorjukat – érvényesülhettek igazán a vízhűtés előnyei, a háromkerekűek elrendezésében ugyanis az első tengely felett az utasok ülőhelye vagy épp a raktér akadályozta a hűtőlevegő beáramlását. További megoldandó problémát jelentett a motorkerékpártól a tricikli felé vezető úton, hogy – a még betolással életre keltett erőforrások idejében – az akár 0,8 literes lökettérfogattal a motor indítási ellenállása is jelentősen megnőtt. Először a dekompressziós kar könnyítette a körülményes eljárást, amely a kipufogószelepet nyitva tartva csökkentette a henger ellennyomását, s így segített a jármű betolásakor lendületet venni. A kart visszaengedve, a motor ismét a szükséges sűrítéssel forgott és beindult. Ugyancsak a dekompressziós karral lehetett az erőforrást leállítani, egy középső állásában pedig a kar a fordulatszám átmeneti, a karburátor leszabályzása nélküli csökkentését is lehetővé tette.

Az oldalkocsival, utánfutóval vagy előre felszerelt utasülésekkel ellátott, nagyobb és nehezebb motorkerékpárok mozgatásához azonban már nem volt elegendő a dekompressziós kar, Václav Laurin és konstruktőrcsapata ezért szabadonfutó kerékagyat és egy tengelykapcsolót is tervezett, valamint kétfokozatú sebességváltót épített be, a motor így már álló járművön is indíthatóvá vált.

Ezen innovatív megoldásai a kisvállalkozások, az állami postahivatalok számára különösen vonzóvá tették az L&K praktikus és fordulékony járműveit. A kínálatban teher-oldalkocsis motorkerékpárok és triciklik szerepeltek, amelyek az LW-modell jól bevált komponenseiből épültek fel. Rövidesen a bécsi postások már a cseh járműveket használták a küldemények kézbesítésére, s példájukat hamarosan budapesti és prágai kollégáik is követték. Jól érzékelteti egy figyelemreméltó egykori feljegyzés, mennyire megkönnyítették az L&K haszongépjárművei a postások mindennapi munkáját: 1906. június 20-án Kundert kézbesítőnek 58 perc alatt sikerült 37 prágai postaládát kiürítenie – ugyanez a feladat gyalogosan bő két és fél órát igényelt volna.

E sikereik után rövidesen más exportpiacokon is keresetté váltak az L&K termékei, 1908-ban például néhány Laurin & Klement LW-triciklit és teher-oldalkocsis motorkerékpárt egészen Mexikóig szállítottak ki. Egyhengeres motorjuk 780 köbcentiméter lökettérfogatával és 3,7 kW (5 LE) teljesítményével tért el azonos típusjelű elődjétől. A háromkerekű Laurin & Klement LW vázaként szilárd csőkonstrukció, az 1150 milliméter nyomtávú első tengely felfüggesztéseiként pedig két félelliptikus rugó szolgált. A tengelytáv 1650 milliméter volt, s a hajtott hátsó kerék rugózatlan kivitelben készült. A szalagfék eleinte csak a hátsó kerékre hatott, később azonban már mindhárom kereket fékezte.

A motor előtt elrendezett vízhűtő két sűrűn bordázott, oldalra kihelyezett blokkból állt, a hűtőkör pedig a termoszifon-elv szerint működött. A forróvíz felül áramlott a hűtőbe, ahol hőmérséklete csökkenésével megnövekvő sűrűsége következtében egyre lejjebb süllyedt, majd alulról ismét visszavezették a motor felé. Minél jobban felmelegedett a motor, annál intenzívebben érvényesült e hatás.

Konstrukciójából adódóan az úgynevezett párologtatófelületű karburátor működése is erősen függött a hőmérséklettől. Mivel az üzemanyag-levegő keverék a benzin egy kis tartályban megoldott, szabad elpárologtatásával jött létre, a konstrukció nem igényelt fúvókát, viszont nyáron lényegesen jobban működött, mint hidegben. A karburátor éppúgy az L&K saját fejlesztéseként született, mint az elektromágneses kisfeszültségű induktorral, valamint megszakítóval működő gyújtásrendszer. A motor kenéséről kéziszivattyúval eleinte maga a vezető gondoskodott, az állítható teljesítményű, automatikus rendszer csak később jelent meg. A kenőolaj nyomócsöveken jutott el a megfelelő helyekre.

Az LW-tricikli terheletlen saját tömege 160 kilogrammra adódott, hasznos teherbírása pedig 200 kilogrammot tett ki. Ennek megfelelően akár két utas is helyet foglalhatott bőrbevonatú dupla ülésén, akiket lemezpadlózat védett a felfröccsenő víztől és a portól. A teherváltozat a hűtő előtt zárt felépítményt hordozott, amelynek csővázas fedelére igény szerint további csomagokat is rögzíthettek.

Háromkerekű LW-modellje 1905 és 1911 között szerepelt a Laurin & Klement kínálatában, s mára valószínűleg mindössze három példánya, valamint egyetlen motorja maradt meg. Az egyik jármű – kölcsönben a Prágai Nemzeti Múzeumtól – a Mladá Boleslav-i ŠKODA Múzeum kiállításán tekinthető meg.

A Laurin & Klement és a ŠKODA kevésbé ismert modelljeiről szóló sorozat következő részeinek témái:

•              Laurin & Klement E „Černá Hora/Montenegro” (1908-1909)

•              ŠKODA Sagitta (1936-1938)

•              ŠKODA 998 „Agromobil” (1962)

•              ŠKODA 990 „Hajaja” (1963)

•              ŠKODA BUGGY 736 (1974-1976)

•              ŠKODA FELICIA Fun (1996-2000)

Az egyes szövegek egymást követően a ŠKODA Storyboard oldalán is megjelennek.