Megjelent a Széchenyi lánchíd, a Széchenyi István tér alatti villamos-közúti aluljáró és a Várhegyi alagút felújítására vonatkozó ajánlattételi felhívás

Magyarország Kormánya és a Fővárosi Önkormányzat együttműködésében, a Budapesti Közlekedési Központ koordinálásával, a kormányhatározatoknak megfelelően folytatódik a Széchenyi lánchíd, a Széchenyi István tér alatti villamos-közúti aluljáró és a Várhegyi alagút rekonstrukciójának és fejlesztésének előkészítése. 2019. július 16-án megjelent a „Széchenyi lánchíd és kapcsolódó kivitelezések” megnevezésű projekt ajánlati felhívása. A Fővárosi Közfejlesztések Tanácsának javaslata alapján a felújításra biztosított fővárosi forrásokat a Kormány 6 milliárd forint támogatással egészíti ki. A Széchenyi lánchíd változatlan járdaszélességgel, a jelenlegi látványát megőrizve újítható fel.

A projekt kialakítása „A Széchenyi lánchíd, a budai Váralagút, valamint a hozzájuk kapcsolódó közterek rekonstrukciójával és fejlesztésével összefüggő intézkedésekről szóló 1447/2018. (IX.18.) Korm. határozat módosításáról szóló 1248/2019. (IV.30.) Korm. határozat”-nak megfelelően történt.

A Széchenyi lánchíd rekonstrukciója

A híd felújításával teljesen elbontják és újjáépítik a meglévő közúti pályalemezt, elvégzik a megmaradó acélszerkezetek javítását és korrózióvédelmét, valamint a gyalogos korlátok műemléki felújítását. Megújulnak a hídtartozékok: a hídsaruk, a dilatációs elemek, a kezelőjárdák, a budai oldali szellőző-felépítmények és a lehorgonyzó kamrák, ez utóbbiak szigetelést kapnak, valamint kiépül a kamrák árvízi védekezési rendszere is. A Duna-meder szükség szerinti rendezése és a hajózási jelzések korszerűsítése (aktív radar kiépítése) mellett átépítik és kiszélesítik a hídfőkben lévő gyalogos aluljárókat, átépítik a hídfők lépcsőit, valamint sor kerül a hídfők helyiségeinek felújítására és lehetőség szerinti hasznosítására (a budai hídfőben nyilvános illemhely létesítése). Megvalósul a kőoroszlánok, a kőcímerek, a kőfeliratok és a kőfelületek szakszerű restaurálása. A II. világháborús újjáépítést követően a pesti oldali kőoroszlánok talapzatán nem állították helyre Széchenyi István gróf és Sina György báró bronz címerét, ezek rekonstruálása a megmaradt budai címerek mintájára történik majd. Műemlékvédelmi egyetértéssel a jelenleg egyágú közvilágítási kandeláberek helyett – korhű képek alapján gondosan rekonstruált – háromágú kandelábereket szerelnek a láncszerkezetekre. Mind a budai, mind a pesti oldalon a lánclefedő dobok visszaépítése is a projekt részét képezi. A mederpillérek körüli külső kezelőjárdák elbontása után az eddig eltakart díszítő elemek láthatóvá válnak majd. A hídon új, gazdaságos és környezetbarát LED technológiás közvilágítás épül ki, a díszvilágítás képes lesz egyedi színek megjelenítésére nemzeti vagy fővárosi ünnepek alkalmával. Felújítják a pesti rakparton lévő zászlótartó bástyákat is. Gyalogos átkelőhely létesül a pesti hídfő északi és déli járdája között. Kiváltják és átcsoportosítják a hídon lévő közműveket. A hídijárdákban lévő közműaknák kisebb méretben újjáépülnek, a hídszerkezethez illeszkedő alakban.

A Széchenyi István tér alatti villamos-közúti aluljáró felújítása

A projekt részeként a Széchenyi István tér alatti villamos-közúti aluljárót elbontják, majd újjáépítik. A támfalak magassága a dunai árvízszinthez igazodik. A szerkezetben előkészítik a majdani közműátvezetés (vízcső) feltételeit, hogy azok pesti alsó rakpartra helyezése az aluljáró szerkezeti bontása nélkül is megtörténhessen. A Széchenyi István téri és az Eötvös téri villamos-megállóhelyek is megújulnak, és akadálymentesek lesznek.

A Várhegyi alagút felújítása

A felújítással a meglévő leromlott állapotú mozaikburkolatot és téglaboltozatot részlegesen visszabontják, új vízelvezető réteg és teherbíró vasbeton falazat, valamint új látszóbeton felület épül. Teljesen új, ventilátoros légcserélő rendszert építenek ki. A közvilágítás LED technológiás rendszerű lesz. A keleti kapuzat északi földszinti és első emeleti helyiségeibe költözik át a híd- és alagútmesteri szolgálat, és itt kap helyet a Széchenyi lánchíd és a Várhegyi alagút gépészeti vezérlése is. A keleti kapuzat felszabaduló üzemi helyiségeit szerkezetileg felújítják, csakúgy, mint a nyugati kapuzatban a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában lévő helyiségeket. Megújul az Ellypse és a Manna terasz burkolata és szigetelése, illetve a teraszhoz csatlakozó támfalak. A Várhegyi alagúton belüli közlekedési pályaszerkezet a megtervezett új forgalmi rendnek megfelelően épül át. A projekt keretében kiváltják a közműveket, és egy takarítógépet is üzembe helyeznek, mely az alagútszerkezet teljes belső felületén használható lesz.

Kapcsolódó projektek

Mindemellett elkezdődött a Széchenyi lánchídhoz kapcsolódó közterek, a Clark Ádám tér és a Széchenyi István tér egységes koncepció szerinti felújításához szükséges tervezési munka előkészítése is, amelyre a – Fővárosi Közfejlesztések Tanácsának javaslata alapján, a Kormány és a Főváros együttműködésében – a Kormány biztosítja a felújítás tervezési és előkészítési feladatainak elvégzéséhez szükséges támogatást. A Lánchíd környéki közterek megújításának tervezési feladatairól szóló közbeszerzési eljárás ajánlattételi felhívása 2019. július 5-én jelent meg.

A beruházás ütemezése, forgalomtechnika

A „Széchenyi lánchíd és kapcsolódó kivitelezések” megjelent ajánlati felhívása alapján a közbeszerzési eljárás sikeres lezárását követően, a kivitelezési munkák tervezetten 2019 őszén kezdődnek, és 30 hónapig tartanak.

A felújítás idején 18 hónapra lezárják a közúti forgalom elől a Széchenyi lánchidat és a Várhegyi alagutat. Ehhez kapcsolódva zajlanak a közúti-villamos aluljáró – a 2-es villamos korlátozásával járó – munkálatai is.

A közösségi közlekedés átszervezéséről a kivitelezés megindulása előtt részletes tájékoztatást ad a BKK.

Történeti áttekintés

A Lánchíd 1839 és 1849 között William Tierney Clark tervei szerint épült, amely korának kiemelkedő mérnöki és építészeti alkotása. Átadásakor a világ legnagyobb fesztávolságú lánchídja, a Regensburg alatti 2400 km hosszú Duna-szakasz első és sokáig egyetlen állandó átkelője volt. 1849. november 20-án adták át, azonban a növekvő forgalom miatt jelentkező szerkezeti károsodások és egyre növekvő kilengések miatt a nehéz járműveket az 1876-ban megépült Margit hídra kellett átterelni. A híd átadásának 50.  évfordulóján, 1899-ben a „Legnagyobb Magyar” után a Széchenyi lánchíd nevet kapta.

A századfordulón döntöttek a híd szerkezetének megerősítéséről, átépítéséről, amelyet Kherndl Antal vizsgálatai és statikai számításai alapján, Beke József és Gállik István tervei szerint hajtottak végre 1913 és 1915 között. Az átépítés során nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a szükséges teherbírás-növelés mellett a látványos hídszerkezet megmaradjon. A láncok hossza megkétszereződött, ezáltal a függesztő rudak darabszáma megfeleződött. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem központi épületében mind az angol gyártmányú 1846-os, mind a diósgyőri gyártmányú 1914-es láncelemből megtekinthető egy-egy kiállított darab. A korábban fa merevítő tartó helyett, korszerű acél merevítőtartót építettek be, amely képes volt felvenni a nemkívánatos hídrezgéseket. A fa korlátok helyett, ahhoz hasonló megjelenésű, fémöntvény korlátok készültek, a hídjárdák szélesebbek lettek. A láncerők növekedése miatt mind a pesti, mind a budai lehorgonyzó tömböt egy-egy 5000 m3-es tömb hozzáépítésével biztosították, terepszint alatti építéssel, hogy a hídfők architektúrája ne változzon meg.

A hidat 1945. január 18-án felrobbantották, majd 1947 és 1949 között újjáépítették a híd 1915-ös szerkezeti rendszerével és méreteivel. A pilonok kapuzatát forgalomtechnikai okokból minimális mértékben módosították, a látvány megőrzése mellett. Az újjáépített, akkor már 100 éves, 380 m hosszú Széchenyi lánchidat 1949. november 20-án adták át a forgalomnak.

Az átadást követően nem végeztek a híd megjelenését, szerkezetét, geometriáját érintő beavatkozást a hídon, utolsó rekonstrukciójára 1986 és 1988 között került sor, így alaposan megérett a közlekedési, kulturális, történeti szempontból is jelentős örökséget megtestesítő, szimbolikus híd a felújításra.