Mi az a chip-válság?
A krízis tavaly tavaszra vezethető vissza, amikor a távolságtartás jegyében világszerte gyártóüzemek százezrei függesztették fel a munkát, átmeneti hiányt okozva ezzel az általuk készített termékek piacán. Ezzel párhuzamosan megváltoztak a vásárlási szokások: bizonyos termékekből jóval kevesebbet, másokból jóval többet rendeltek a fogyasztók. A kínálat és a kereslet között talán sehol nem mutatkozott olyan markáns eltérés, mint a számítástechnikai termékek piacán. Minden korábbinál több számítógépet, táblaszámítógépet, okostelefont, játékkonzolt, televíziót vásároltak a nyugati világban.
Minden olyan eszköz keresetté vált, ami lehetővé teszi egyrészt a távoli kapcsolattartást munkatársainkkal, szeretteinkkel, tanárainkkal és diákjainkkal, másrészt a vesztegzárban töltött idő tartalmas eltöltését. Ez a fokozott kereslet már akkor jelentkezett, amikor a modern elektronikus termékek agyát, az integrált áramköröket gyártó vállalatok még kényszerpihenőjüket töltötték.
Ez önmagában is elegendő lett volna arra, hogy kimerítse az iparág termelőkapacitását. A helyzetet azonban tovább súlyosbította egy tűzvész, amely részben megrongálta a japán Renesas félvezetőket gyártó üzemét; az Egyesült Államok déli részét sújtó ítéletidő következtében kimaradt áramellátás; az USA és Kína közötti kereskedelmi háború, ami megnehezítette a modern chipgyártó berendezések exportját; valamint az, hogy a beszállítók üzleti modellt váltottak.
Míg ugyanis korábban a fejlesztők egyben gyártották is az integrált áramköröket, a két folyamat mostanra külön vált: a gyártást hatalmas üzemekbe szervezték ki, ami költséghatékonnyá, de egyszersmind rugalmatlanná is tette a chipek előállítását, ez pedig komolyan érinti az autóipari szereplőket is.
