Sokoldalú sikermodell

A Mercedes-Benz C-osztály történelme

A Mercedes-Benz 1982-es premierje kétszeresen is sikeres jövőt jelölt ki a márkának: ezzel a lépéssel kezdődött meg a gyártó legnépszerűbb modelljének történelme. A C-osztály, pontosabban közvetlen elődje bemutatkozásával pedig a Mercedes-Benz valóságos modelloffenzívát indított, amivel a hagyományosan felsőkategóriás gyártó modern prémiummárkává vált, és szélesebb, fiatalabb közönség számára tette elérhetővé világelső innovációit. A C-osztály szerepe pedig azóta is változatlan maradt: technológiai úttörőként addig még sosem látott megoldásokat hoz el a középkategóriába, időközben szedán mellett kombi, kupé, kabrió, valamint a GLC személyében SUV, az EQC személyében pedig teljesen elektromos formában is.

A történet közel 40 évvel ezelőtt kezdődött: a Mercedes-Benz 1982-ben nyitott az akkori kompakt kategória felé a W 201-es típussal, amelyet a nagyközönség 190 és 190 E néven ismerhetett meg. Az újdonság az S-osztály és a későbbi E-osztály alá besorolva kompaktabb szedánként érkezett meg, az alaprecept pedig a későbbiekben C-osztály néven érkező utódok esetén sem változott.

A kompakt megoldásokra való törekvés egészen a márka gyökereiéig visszavezethető. Carl Benz már nyolc évvel az első automobil feltalálása után megtervezte az 1894-ben bemutatkozott Velót. A könnyű és kompakt kocsi az autóipar történelmének első nagyszériás autójává vált. A Benz 8/18 PS és a Mercedes 8/18 PS sikerei az 1910-es években megágyaztak a megfizethető automobilok iránti keresletnek, amely az 1920-as években a DMG-től érkező 6/25 PS személyében talált válaszra.

Az 1926-ban létrejött Daimler-Benz AG már a Mercedes-Benz márkanév alatt alkotott járműveket; kompakt viszonylatban az 1931-es 170-es típus, majd a később érkező 170 V különösen fontos mérföldkőnek számít. A második világháború után a W 118 és W 119 jelölte ki azt az utat, amely a 190-es néven ismert W 201-es 1982-es piaci premierjéhez vezetett.

Már a W 201-es is kompakt méretben tette elérhetővé a Mercedes-Benz aktuális csúcstechnológiáját – később az utódok is ezt a hagyományt folytatták. A 190-es friss és dinamikus formatervével és letisztult kialakításával új réteg felé nyitott sikeresen.

A ‘Baby Benz’ (ahogy az USA-ban hívták) saját fejlesztésű, térlengőkaros hátsó futóművet kapott, amely a korábbi megoldásoknál sokkal jobban kezelte az oldalirányú erőhatásokat. A 190, a 190 E és a dízelmotoros 190 D premierjét a sportos 190 E 2.3-16 debütálása követte, amely 16 szelepes sportmotorjával sokak szívébe belopta magát. Az abszolút csúcsmodell az 1988-as modellfrissítésnél érkezett meg: a 190 E 2.5-16 a 195 lóerős motorjával szoros szellemi rokonságban állt a sikert sikerre halmozó DTM versenyautóval. A W 201 gyártása egy utolsó 1991-es modellfrissítés után végül 1993 augusztusában ért véget – összesen 1.879.630 elkészült jármű után.

Örököse immár C-osztály néven folytatta a sikereket, az új nomenklatúra pedig rögtön a „C” után három számjeggyel utalt az aktuális motorizáció hengerűrtartalmára. Az elődjénél tágasabb és kényelmesebb autó 1996-tól kombiként (T-Modell) is elérhetővé vált, kompakt méretben is kivételes helykínálatot és praktikumot biztosítva.

1995-ben mutatkozott be a 193 lóerős C 230 Kompressor: személyében a Mercedes-Benz több mint 50 év után tért vissza a kompresszoros feltöltéshez. A motorikus vívmányok sorát a 125 lóerős C 220 CDI folytatta, amely az első Mercedes-Benz személyautó volt, amelyet közös nyomócsöves, közvetlen befecskendezésű dízelmotorral szereltek. Az első C-osztály a csúcsmodellek terén is lenyűgöző menetelést folytatott: az 1993-ban bemutatkozott C 36 AMG összesen 280 lóerővel kezdte a sort, amelyet immár V8-as motorral folytatott 1997-ben a C 43 AMG 306 lóerővel, majd a következő évben a C 55 AMG már 347 lóerőt kínált.

A 2001-ig elérhető C-osztályból összesen 1.626.383 Limuzin és 243.871 T-Modell készült.

Az új generáció ikonikus nyitányát pedig immár kerek kettős fényszórók adták. A 203-as modellsorozat nem csak formásabb és ívesebb, de karosszériaváltozatokban még gazdagabb is lett: a 2000-ben bemutatott szedán (W 203) és a 2001-ben érkezett kombi (S 203) mellé ugyancsak 2000-ben futott be a Sportcoupé (CL 203), központi csillagos hűtőráccsal.

A CLASSIC, ELEGANCE és AVANTGARDE felszereltségi kivitelek is itt érkeztek meg, amelyek hagyományát mindmáig részben megtalálhatjuk a C-osztály palettáján. Innovációkban itt sem volt hiány: az oldallégzsákok, a multifunkciós kormánykerék és a központi kijelző is elsőként érkezett meg a szegmensbe. Számos új asszisztens rendszer már alapfelszereltségként fokozta az aktív biztonságot. Újdonság a háromlengőkaros első futómű és a könnyen cserélhető, különösen merev acélból készült első modulok, speciális gyűrődési zónákkal. A modell 0,26-as légellenállási együtthatója is új mércét állított fel a kategóriában.

Csúcsmodellként 2001-ben kompresszoros V6-ossal érkezett a C 32 AMG (354 lóerővel), amelynek helyét a szívó V8-as C 55 AMG vette át 367 lóerővel. A 203-as modellsorozatból összesen 2.214.503 példány készült.

A 204-es modellsorozatú új C-osztály generáció 2007 januárjában mutatkozott be. Az elődjéhez képest minden irányban növekedett a modell, amely még magasabb szintre emelte a helykínálatot. Az íves, letisztultságában izgalmas formákhoz elsőként elérhető a központi csillagos hűtőrács, még sportosabb hatást kölcsönözve a típusnak – ezt fokozhatta az AMG sportcsomag is.

A 2007-től készülő C 63 AMG abszolút mércét állított fel a kategóriában: az Affalterbach-ban tervezett és gyártott, nagyfordulatú V8-as szívómotor elképesztő teljesítményével és karakteres hangjával azonnal meghódította közönségét. A 457 lóerős teljesítmény a C 63 AMG Edition 507 esetében (a modellsorozat elnevezéséhez hűen) 507 lóerőre, a gyűjtők körében máig is különösen nagyra értékelt C 63 AMG Black Series esetében pedig 517 lóerőre emelkedett. A 204-es modellsorozatból 2013 végéig világszerte összesen négy gyárban 2.417.117 példány készült.

A sikertörténetet a 2014 januárjában megérkezett 205-ös sorozatú C-osztály minden eddiginél sokoldalúbb kínálattal folytatta: a Limuzin és a T-Modell mellett a Limuzin hosszított verziója (Kínában), a Coupé és elsőként a Cabriolet modell is elérhetővé vált. Hasonlóan széles volt a modellpaletta is: 116-tól egészen 510 lóerő között választhattak igényeik, lehetőségeik és céljaik szerint az ügyfelek, elsőként akár hibrid vagy konnektoros hibrid változatban.

Különösen szilárd acélok és alumínium alkatrészek tették a Limuzin tömegét még könnyebbé, miközben a zaj- és rugózási kényelem minden eddiginél magasabb szintet képviselt. A kategóriaelső opciók között megtalálható a légrugózás, de a 0,24-es légellenállási együttható is olyan érték, amelyre ebben a szegmensben korábban senki sem volt képes. Passzív és aktív biztonság tekintetében is új mércét állított fel a típus, emellett az ULTRA RANGE távolsági fényszórással rendelkező, intelligens, adaptív MULTIBEAM LED fényszórói is abszolút újdonságot jelentettek. A belső térben elsőként üdvözölhettünk teljesen digitális megjelenítést, az M 264-es és OM 654-es négyhengeres motorok pedig minden eddiginél sokoldalúbb és hatékonyabb hajtáslánc-koncepciókat tettek lehetővé.

A sikertörténet a napokban bemutatkozott, új generációs, 206-os megjelölésű C-osztállyal folytatódik, amely amellett, hogy a Mercedes-Benz első teljesen elektrifikált modelljeként érkezett, szinte minden tekintetben tovább csiszolt a modell eddig is kimagasló értékein.

A 190-es premierje óta a Limuzin és T-Modell változatokból is már több mint tízmillió készült világszerte, és mind a mai napig a C-osztály a Mercedes-Benz legnépszerűbb modellje.