Szabados Ágnes: „Kicsit úgy éreztem magam, mint a Beatles Floridában”
Néhány hónapja Audi A3 volánja mögött járja az országot Szabados Ágnes, az RTL híradó műsorvezető-riportere, akinek van egy jó tanácsa a gyakorlatlan vezetők számára.
Hogyan kezdődött az autós élete?
Még az egyetem alatt, húszévesen szereztem meg a jogosítványt, utána viszont évekig nem vezettem, mert nem volt mit. Aztán hat éve, amikor megvettem a kisautómat, nem voltam igazán magabiztos a kormány mögött, így elmentem egy vezetéstechnikai trénerhez, akivel hat órát vezetve felfrissítettem készségeimet, ami meghozta az önbizalmamat. A jogosítvány ugyan nem évül el, de a korábban megszerzett tudás megkopik, és az ilyen gyakorlatlanság sokszor eredményez balesetet. Ezért arra bíztatnám a hozzám hasonló cipőben járókat, hogy vegyenek öt-hat órát, mielőtt újból vezetni kezdenek. De ha az ember beül egy oktató mellé, hamar belejön, és biztos vagyok benne, hogy jóval kevesebb lenne a baleset, ha többen mennének ilyen „posztgraduális” vezetésre.
Januárban a Das WeltAuto révén jutott az A3-hoz, és azóta már biztosan összeszoktak. Mit szeret ebben az autóban?
Csak egy apróság: vidékről jövök a családomtól, és eléggé megkönnyíti az életemet, hogy a másfél órás utat egy kényelmes autóban tölthetem el, miközben nagyon jó minőségű bluetooth-kapcsolaton keresztül telefonon intézhetem az ügyeimet. Egyébként nem sok összehasonlítási alapom van, hiszen évekig egy pici autóm volt, amihez képest az A3 jóval tágasabb. Amikor először elvittem egy körre, az volt a legfontosabb benyomásom, hogy ebben a kocsiban biztonságban vagyok. Ezt sosem éreztem az előzőben, a picikében, el se tudtam képzeni, milyen. Kicsit úgy éreztem magam, mint a Beatles, amikor 1964-ben először eljutottak Floridába. Megkérdezték az újságírók, mi tetszik legjobban. Azt válaszolták, hogy a napsütés, mert Angliában el sem tudták képzelni, hogy van ilyen.
A híradós életnek milyen hatása van az autózására?
Bár hetente egyszer riportra is megyek, a híradós műsorvezetés nem feltétlenül terepmunka. Viszont naponta olvasunk fel baleseti híreket, ami persze hatással van a vezetési stílusomra is. Óvatosabbá, meggondoltabbá tesz. Emellett azt remélem, hogy az efféle tudósításoknak balesetmegelőzési funkciója is van azáltal, hogy a nézők láthatják, milyen eredménnyel jár a gyorshajtás, vagy a biztonsági öv mellőzése. Hátha a következő alkalommal nem mennek bele egy veszélyes előzésbe, vagy nem lépik túl a megengedett sebességet.
A televíziós munkája mellett sok egyéb teendője van, elég mozgalmas életet él.
Szabadidőmben rengeteget sportolok és olvasok, amelyet igyekszem népszerűsíteni. Mivel az átlagember évente legfeljebb három-négy könyvet olvas, négy évvel ezelőtt indult a „nincs időm olvasni kihívás”, azzal a céllal, hogy havonta elolvasunk egy könyvet. Ebből aztán szerte az országban közönségtalálkozók tucatjai születtek. Nagyon megható, hogy 100-150 ember összejön egy könyvtárban, ahol az íróval beszélgetve ismerhetik meg a műveket. A járvány előtt rendszeresen jártam közönségtalálkozókra az ország számos településére, és ezért is nagyon fontos, hogy biztonságos autóval járjak.
A mozgalmának már 25 ezer tagja van. Megszavaztatja a tagságot, hogy mit olvassanak legközelebb?
Én vagyok a kezdeményező. Eleinte csak a témakört határoztam meg, például, hogy legyen egy sporttal kapcsolatos könyv, egy regény Szabó Magdától, vagy egy olyan könyv, amelyet a szerzője 30 éves kora előtt írt. Újabban már konkrét könyvet is javaslok, mert azt tapasztaltam, sokan tanácstalanok, és emiatt azt olvasták, amit én választottam.
Ehhez kapcsolódik, hogy a közelmúltban a Pécsi Tudományegyetemen posztgraduális diplomát szerzett könyvmenedzsment szakon?
Kommunikációból és politológiából van alap és mesterdiplomám, ezt az egyéves kurzust pedig azért végeztem el, mert nagyon érdekel a könyvkészítés a nyomdai munkálatoktól kezdve odáig, hogy milyen a jó kézirat. A híradózás mellett ugyanis ezzel szeretnék foglalkozni a jövőben.
dasblog
