Szalayék tartják a helyüket

Kőkemény nap volt – már megint. De úgy látszik, ezen a Dakaron csak ilyenek vannak. Ráadásul a Szalay Balázs, Bunkoczi László kettős számára már előző éjszaka elkezdődött.

Ahogy arról már írtunk, a páros késő este érkezett meg a táborba a szerdai, eseménydús szakaszról, amelyen egy szikla szétütötte az Opel Grandland X első futóművét, úgyhogy a szervizcsapat este tíz után kezdte el a munkát, s csak nem sokkal azelőtt fejezte be, hogy Szalayéknak indulni kellett a rajthoz, vagyis úgy reggel fél hét tájban. „Nagy kő esett le a szívemről, amikor meghallottam, hogy a fiúk reggel beindítják az autót, és elmennek vele egy tesztkörre – mondta Szalay. – Nyilván nem olyan a Grandland X, mint újkorában, de ezt nem is lehetett elvárni ilyen rövid idő alatt. Amit lehetett, a csapat megtett, s a lényeg, hogy menetkész a kocsi…”

Ezen a napon egy 351 kilométeres szakasz várt a mezőnyre, amely két részből állt, a kettőt egy úgynevezett neutralizációs szakasz (50 km) választotta el egymástól. További adalék, hogy ez volt a maratoni első napja, vagyis csütörtökön este kizárólag a versenyzők szerelhették az autóikat, és csupán azokat az alkatrészeket használhatták fel ehhez, amit magukkal vittek a külön erre a célra kialakított tacnai táborba.
De ne szaladjunk ennyire előre, nézzük, mi történt a szakaszon! „Kőkemény nap volt ez – már megint – jelentette ki Szalay. – Azzal kezdődött, hogy elakadtunk a mély, púder-szerű homokban, vagyis a fesh-feshben. De annyira, hogy az autó nem volt hajlandó megindulni, mindig csak annyit ment, amennyit a trepni engedett. Méterről méterre küzdöttük előre magunkat. Ezt követően a pálya szűkebb részén az egyik versenyzőtársunk elakadt éppen az út közepén, és képtelenség volt kikerülni. Választottunk egy új útvonalat, és megint kezdődhetett az ásás, de ebben a játékban már nem voltunk egyedül, akadtak partnereink, akik szintén ki akarták kerülni a veszteglő járművet.”

A szakasz első részét a 36. helyen zárta a páros, de azt a szabályoknak megfelelően nem értékelték külön, hanem összeadták a két szakaszon elért eredményt. Így jött ki a 32. pozíció Szalayéknak, s ez egyben azt is jelenti, hogy tartják 28. helyüket az összetettben.

„A szakasz második részén vadul bekezdtünk, azt gondoltam, hogy itt a lehető leggyorsabban végig kell menni, nehogy ránk sötétedjen. De mégsem volt olyan gyors, mint szerettem volna, mert annyira fújta a saját poromat a szél, hogy többször meg kellett állnunk, mert nem láttam, merre kell menni. Mintha éjszaka lett volna az autóban. És ez még mindig nem lett volna baj, de amikor kiértünk a második szakasz végére, észrevettük, hogy defektünk van. Kicseréltük, de kétszáz méter múlva kiderült, hogy a bal első abroncs is lyukas, szóval azt is le kellett cserélni. Ezzel viszont az a helyzet állt elő, hogy vár ránk egy hosszú szakasz pénteken, de nincs pótkerekünk… Nagyon észnél kell lennünk…”