Úton a tökéletesség felé
Idén ünnepli nyolcvanadik születésnapját a Toyota Motor Corporation. A világ leginnovatívabb és legértékesebb autógyártója ma is pontosan azt csinálja, mint a kezdetek kezdetén, épp csak a körülmények és a lehetőségek változtak.
„Tökéletesíteni, ésszerűsíteni és főleg a közösség javát szolgálni” – ennek a szellemiségnek a táptalaján nőtt ki nyolc évtizeddel ezelőtt a ma Toyota Motor Corporation néven ismert világcég első kis hajtása. A vállalatot ezek, az évtizedeken át következetesen és hűségesen követett meggyőződések tették naggyá és sikeressé; a világelső termékek, díjnyertes technológiák és jövőbe mutató elképzelések mind az alapvető filozófia kivetülései. Ahhoz tehát, hogy az idén 80 éves Toyota autómárka titkát és jelentőségét megértsük, vissza kell utaznunk a múltba, egészen a kezdetekig…
Szeretet és elhivatottság
Sakichi Toyoda egy átalakulóban lévő társadalom gyermekeként jött a világra 1867. február 14-én. Ebben az időben mindennél erősebben élt a hagyományok tisztelete, a fiúk feltétel nélkül követték apjuk példáját, szakmáját és életútját. Sakichi Toyoda születése ugyanakkor egybeesett a Meidzsi-restauráció kezdetével: két évszázados elzárkózás után Japán ismét megnyitotta kapuit a nyugati kultúrák és gazdaságaik felé, lefektették az első alkotmányt, parlamentáris rendszert alakítottak ki, és komoly reformokat hajtottak végre az oktatásügyben és az iparban is.
Sakichit megérintette az innováció szelleme. Anélkül, hogy az apjától örökölt asztalos mesterségnek teljesen hátat fordított volna, az ott tanultakat szövőnő édesanyja megsegítésére akarta fordítani. Így hozta létre mindössze 24 évesen azt az újszerű szövőszéket, amely – mint később kiderült – a világ egyik leginnovatívabb és legértékesebb vállalatcsoportjában teljesedett ki. Sakichi Toyoda soha nem hagyott fel a mérnöki munkával, sikeres üzletemberként is szívesebben töltötte idejét találmányai között, mint unalmas irodai megbeszélésekkel. Hatvan évesen, három évvel halála előtt megkapta a japán állam által adományozott Szent Kincs-rend kitüntetést.
Sakichi Toyoda nem csak szorgalmával és elhivatottságával alapozta meg a későbbi autógyártó vállalata működését: feltalálóként és cégvezetőként egy sor olyan működési mechanizmust, illetve cégirányítási elvet vezetett be, amelyek hatása a mai napig tetten érhető a Toyota Motor Corporation működésében. A vállalat és a közjó érdekében végzett kötelességtudó munka; a szorgalmas, kreatív és tájékozott szemlélet; a gyakorlatiasság; az otthonos és szeretetteljes munkahelyi környezet; valamint a hála aktív és őszinte kimutatása olyan alapvető értékek, amelyek mentén akár egy világméretű birodalmat is el lehet vezetni – és ha figyelembe vesszük, hogy a cégcsoport ma világszerte 360 ezer embert foglalkoztat, gyakorlatilag nincs is ennél kevesebbről szó.
Egyetlen apró betű
Sakichi Toyoda abban a szellemben nevelte fiát, az 1894-ben született Kiichirót, amiben ő maga nevelkedni szeretett volna, és az ifjú Toyoda ahelyett, hogy apja szövőszékgyárában vállalt volna állást, Tokióba utazott, és gépészmérnöki diplomát szerzett. Amikor 1921-ben, friss diplomásként elhelyezkedett a Toyoda Boshoku vállalatnál, tapasztalatszerzés céljából nyugatra utazott. Az automatizált szövőszék lelkes híveként távozott, ám amikor visszatért, egy vadonatúj szerelem égett a szívében: hatalmas benyomást tettek rá a külföldön látott gépjárművek, és meggyőződése volt, hogy előbb vagy utóbb Japán is eljut az ipari fejlettség és a jólét azon szintjére, ahol ezeknek a járműveknek a használata ugyanolyan magától értetődő lesz, mint nyugaton. Amikor aztán 1929-ben Európába utazott, hogy az általa feltalált, világszinten forradalmi jelentőségű, új szövőgép-technológia licencjogairól tárgyaljon, végérvényesen megfertőzte őt az automobilizmus.
Hazatérte után felkereste sógorát, Risaburo Toyodát, a szövőgépgyár elnökét, és támogatását kérte egy mérnökcsapat felállításához. Akkoriban Japánban még nem képeztek autómérnököket, ezért a fiatal, tehetséges mérnökökből álló stáb mindenféle formális képzés nélkül, empirikus tanulás útján sajátította el az autó- és motortervezéshez szükséges ismereteket: szétszedték és alkatrészenként leméretezték a kor egyik legfejlettebb személyautóját. 1934-re, számos buktató és több száz átvirrasztott óra után, elkészültek első motorjukkal, majd egy évre rá a Model A1-gyel. Ez egy különösen modern, áramvonalasak számító szedán, a Toyoda első hivatalos típusának, az 1936-os Model AA-nak a prototípusa volt.
A család ezzel egy időben úgy döntött, hogy a jobban csengő, nyugaton egyszerűbben leírható Toyotára változtatja a vállalkozás nevét – a családnév természetesen megmaradt Toyoda, amint azt a jelenlegi elnök, Akio Toyoda (a cégalapító Kiichiro Toyoda unokája) neve is mutatja. Egyesek tudni vélik, a japán tradíciókban élénken élő számmisztika is szerepet játszott a döntésben, hiszen a Toyota pontosan nyolc vonással írható le, szemben a Toyoda tíz ecsetmozdulatával. Mindez persze csak a belpiacon bírt jelentőséggel – azon a belpiacon, amely nagyon hamar szűknek bizonyult a márka számára.
Egy világcég kezdetei
A világháborús évek ugyanúgy megviselték a Toyotát, mint a japán ipar többi szereplőjét. A talpra állásban mindenekelőtt a Sakichi Toyoda által lefektetett alapelvek szigorú, állhatatos követése, a japán erkölcsi hagyományok tiszteletben tartása segítette a céget. Kevesen tudják, hogy az ötvenes évek elején a Toyota az ország reménytelen gazdasági helyzete miatt a csőd szélére sodródott. Azt, hogy ma nem csak múlt időben beszélhetünk a vállalatról, a cégvezetés, a szakszervezet és a munkavállalók együttes erőfeszítésének, áldozatkészségének és a közös célba vetett, megingathatatlan hitének köszönhetjük. Több ezer alkalmazott, valamint a teljes igazgatóság önként távozott a cégtől (Kiichiro Toyoda elsőként mondott le elnöki tisztségéről), amely így, ballasztjától megszabadulva, megkezdhette az újjáépítést.
Az ötvenes években az értékesítési hálózatot leválasztották az anyacégről; a Toyota Motor Sales Co. élén az a Shotaro Kamiya állt, aki a harmincas években egy látnok zsenialitásával szervezte meg a cég erős, több lábon álló kereskedelmi szervezetét. Ekkorra a japán autóipar arra a következtetésre jutott, hogy a nagyméretű gépkocsikat gyártó nyugati márkákkal szemben csak akkor lehet esélyük, ha egyrészt kisebb, másrészt nagyobb léptékben gondolkodnak: termékportfoliójukat a kisautók felé fordították, viszont elkezdtek a külpiacok felé fordulni.
Habár 1953-ban mindössze öt darab Toyota Land Cruisert rakodtak ki egy latin-amerikai kikötőben – ezek voltak a legelső japán gépjárművek, amelyek amerikai földre gurultak –, a Toyota hivatalos jelenléte ekkor még váratott magára.
Kiichiro unokatestvére, jó barátja és munkatársa, Eiji Toyoda az ötvenes évek elején, a legnagyobb válság közepette Észak-Amerikába utazott, és meglátogatta a Ford michigani létesítményeit. A modern gyártástechnológia lenyűgözte, ugyanakkor nem kerülték el a figyelmét egyes rossz hatásfokú, a termelékenységet rontó részletek sem. Hazatérve a Toyota teljes jövőjét meghatározó döntést hozott: a cég kizárólag a legmodernebb technológiákba ruházhat be, mert ez a minőség és a termelékenység kulcsa. A japán autóipar helyzeti hátrányából erényt kovácsoltak: a minőségre és a költséghatékony gyártásra helyezték a hangsúlyt.
Az Eiji Toyoda által lefektetett irányt követve Kamiya 1957-ben delegációt küldött az Egyesült Államok Japánhoz legközelebb fekvő államába, Kaliforniába, hogy felmérje, volna-e kereslet a Toyota termékei iránt. Első próbálkozásuk kudarcba fulladt, ám 1965-re elkészült a cég első exportmodellje: a kifejezetten az észak-amerikai piacra fejlesztett, a zseniális olasz dizájner, Battista „Pinin” Farina által megrajzolt Toyota Corona. Ez az autó (a későbbi Carina, majd Avensis modellcsaládok őse), de még inkább az egy évvel később bemutatott, kisebb méretű Corolla mérföldkőnek bizonyult a cég életében.
A Toyota gyártási rendszere (TPS)
Tíz év alatt a halálán lévő nagyvállalatból modern, kiváló minőségben és rendkívül jó költséghatékonysággal termelő céggé emelkedett a Toyota. Ebben kulcsfontosságú szerephez jutott az az összetett vállalatirányítási és gyártásszervezési rendszer, amelynek alapjait még 1924-ben, szabadalmaztatott szövőgépe kapcsán fektette le Kiichiro Toyoda: a gyártási hibák elkerülése érdekében a gép leállt, ha elszakadt egy szál. Ez volt a Jidoka: az emberi felügyelet mellett zajló automatizálás elve, egyben a minőségi gyártás garanciája. Ha pedig minden alkatrészt garantáltan kiváló minőségben állítunk elő, azzal megalapozzuk a rá épülő, sorban következő gyártási folyamat minőségét – ez teremti meg a lehetőséget a forradalmi just-in-time („épp időben”) rendszerre, azaz arra, hogy mindenből pont annyit és pont akkor készítünk, amire és amikor arra szükség van.
Az ezekből az egyszerű elvekből kinőtt Toyota gyártási rendszer ma már fogalom nemcsak az iparban, de a vállalatirányítás minden szintjén. Nem véletlenül: az alkalmazkodni képes gyártás kulcsaként a TPS tette lehetővé, hogy az első olajválság idején a Toyota a rugalmas gyártósorokra áttérve radikálisan átalakítsa termékmixét, és a villámgyorsan megváltozott piaci igényekhez alkalmazkodva folytassa a termelést, miközben versenytársai tehetetlenül gyártották tovább a hirtelen eladhatatlanná vált modelleket.
Ennek különösen azért volt nagy jelentősége, mert a Toyota a hetvenes évek derekára már számos külföldi országban létesített gyárat. Az első gyártóüzemet Ausztráliában hozták létre 1953-ban, majd Új-Zéland, Korea, Dél-Afrika következett. Az Egyesült Államokban csak 1986-ban vette kezdetét a termelés: ekkorra a Toyota magasan a legnépszerűbb importmárka volt az országban. 1989-ben – abban az évben, amikor Észak-Amerikában megszületett a Lexus – megkezdte működését a Toyota első európai gyártóüzeme is, és ezzel a cég hivatalosan is globális ipari nagyhatalommá vált.
A kilencvenes években újabb válság sújtotta a világgazdaságot, ám a Toyota előremenekült az összeomlásból: a nyolcvanas évek fellendülését irányító Shoichiro Toyoda helyébe lépő Tatsuro Toyoda, majd 1995-től Hiroshi Okuda a külföldi gyártóüzemek erősítésével (többek között haszonjármű-gyárat létesítettek az USA-ban, és megjelentek a kínai autógyártásban), azok helyi beszállítói bázisának kiépítésével biztosította a költséghatékony növekedést. Okuda nevét mégsem a gyártásszervezetésben elért eredményei miatt írják csupa nagybetűvel az autóipar nagykönyvében, hanem azért, mert már ekkor felismerte a jövőbe vezető, egyetlen járható utat.
A jövő kapujában
Az innováció mindig is központi szerepet játszott a Toyota életében, ám az első ötven évben ez elsősorban a létező technológiák optimalizálását, a gyártási eljárások ésszerűsítését jelentette. A kilencvenes évek végére azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az automobilnak az ismert korlátokon belül nem maradt hosszú távon mozgástere. Hiroshi Okuda szerint a fejlődés legígéretesebb módja a kőolaj alapú üzemanyagoktól való függés mértékének csökkentése volt, ezért zöld utat (és maximális támogatást) adott egy újszerű kutatási projektnek, amelynek eredményeként 1997-ben piacra lépett a világ első sorozatgyártású, négyajtós hibrid szedánja, a Toyota Prius.
A gépezet, amely megváltoztatta a világot – egy 1991-ben kiadott, azonos című bestseller könyv így emlegette a Toyota gyártási rendszerét. Visszatekintve akár a Prius is kiérdemelhette volna ezt a megtiszteltetést: a korai kétkedőkkel nem törődve, anyagi és erkölcsi erőforrásokat nem kímélve a Toyota rálépett arra az akkor még kitaposatlan ösvényre, amelyen azóta a világ valamennyi jelentős autógyártója követte őt. Mára több mint 11 millió hibrid gépkocsit (köztük egymillió Lexus luxus-hibridet) hozott forgalomba a Toyota-csoport, megvalósítva Okuda merész jövőképét.
A jövő villámgyorsan vált át jelenbe, onnan pedig a múltba: aki ezt nem ismeri fel idejekorán, nemcsak sikerességét, de puszta létezését is veszélyezteti. Épp csak utolsó fázisához közeledett a Toyota hibrid projektje, amikor a cég központjában már jóvá is hagyták egy új, még ambiciózusabb fejlesztési program terveit. 23 évvel később, 2015. október 21-én megkezdődött a világ első sorozatgyártású, szabadon megvásárolható hidrogén üzemanyagcellás személyautójának, a Toyota Mirai szedánnak az értékesítése.
Ezzel egy újabb lehetséges jövő vált konkrét valósággá. A Toyota azonban gondoskodik arról, hogy mindig legyenek valóra váltható, álmokat tápláló, cselekvésre ösztönző, irányt mutató jövőképeink – ne csak az autóipar, hanem az egész emberiség javára.
A Toyota motorsport tevékenységei
A Toyota márka létrejöttét övező körülmények nem kedveztek a motorsport tevékenységeknek, ezért a gyár viszonylag későn, a hetvenes években került először kapcsolatba az autóversenyzéssel – ám az azt követő évtizedekben több mint bepótolta lemaradását.
Az automobil szülőföldjén, Európában tette meg az első lépéseket a Toyota. Anglia és Svédország után végül Brüsszelben jött létre a ralisportban tevékenykedő Toyota Team Europe, amely 1975-ben érte el első sikereit. Még abban az évtizedben a németországi Kölnbe költözött a csapat; ez a döntés olyannyira helyesnek bizonyult, hogy a mai napig innen irányítják a márka teljes motorsport-programját. A nyolcvanas években hosszú távú terepralik mellett a rali-világbajnokságban (WRC) is aktív, a kilencvenes évektől pedig már feltartóztathatatlanul sikeres volt a márka időközbenToyota Motorsport GmbH-ra keresztelt és gyári tulajdonúvá vált csapata. Az évtized közepére három egyéni és (első japán márkaként) két konstruktőri világbajnoki címet szerezett a Toyota, ezután 1999-ben búcsút intett a szériának. „Mindent elértünk, amit el lehetett érni” – hangzott akkor az indoklás, és a márka új sporthódítások után nézett.
Észak-Amerikában az IndyCar és a Nascar, Japánban a Super GT, a világ többi részén pedig a hosszú távú világbajnokság (WEC) nyújtott versenyzési lehetőséget a csapat számára. Utóbbi fénypontjára, a Le Mans-i 24 órás futamokra deklaráltan a motorsportok legmagasabb szintjére: a Forma-1-be történő belépés főpróbájaként tekintett a Toyota. 2002-ben megvalósult a nagy álom, ám technológiai fejlettsége ellenére nyolc évad alatt sem pártolt a csapat mellé Fortuna, így 2009-től ismét a WEC-re összpontosított a bolygó legértékesebb autómárkája. 2012-es visszatérésüket két évvel később egyéni és konstruktőri világbajnoki cím koronázta.
2016 végén (aktuális tevékenységeivel nem felhagyva) a Toyota visszatért legnagyobb sikereinek színterére. A Yaris WRC és a csapat első évadát a tanulásnak szentelték, ám két raligyőzelemmel végül a várakozásoknál jobban szerepelt a csapat, amely a 2018-as évadot változatlan lelkesedéssel, új felállással és immár világbajnoki ambíciókkal kezdi.
Fotók: Toyota, Lexus, TOYOTA GAZOO Racing, archív
