Vigh Csaba: „A jó öreg E30!”
Mint arról korábban már beszámoltunk, a Drifting.hu július 14-én és 15-én komoly időutazásra csalogatta a versenyre látogatókat, hiszen a Nemzetközi Retro Mobil Fest és a pályákon versenyző sok-sok Lada a múltba, míg a több száz lóerős drift autók már a jövőbe repítették a nézőket.
Most pedig folytatjuk a verseny utáni nyilatkozatok sorát.
Drifting.hu: Milyen volt a jóöreg E30 után az új vassal versenyezni?
Vigh Csaba: Hát igen, a jó öreg E30! Pontosan nem is tudom, hogy hol kezdjem, de szerintem a legjobb szó az lesz rá, hogy imádtam! Viszont… szeretem a változatosságot és szeretek mindig előrukkolni valami új dologgal, plusz már a magyar mezőny is olyan rohamos fejlődésben van, hogy el kellett gondolkodjak azon, hogy mi lesz, lenne a legjobb döntés a fejlesztés szempontjából. A jó öreg E30-at elkezdeni szétfaragni vagy pedig elkezdeni egy új autó építését. Végül is a második megoldás mellett döntöttem és egy új fába vágtam a fejszémet, ami azt gondolom, hogy egy roppant jó döntés volt minden tekintetben. Aki ismer, az tudja, hogy szeretem a ritka és feltűnő dolgokat és próbálok egyedi lenni. Ezért is választottam egy Nissan S14 típusú autót, mert úgy gondoltam, hogy nem egy mindennapos karosszériáról beszélünk, ráadásul nekem az egyik kedvencem is. Az élethez ugyanúgy, mint a versenyzéshez is szerencse kell és igaz kisebb-nagyobb csúszással, de annál nagyobb izgalommal várva elkészült az új autó. Röviden annyit mondanék róla és ezt a mostani első versenyén tapasztaltam, hogy az E30 után egy bomba robbant! Iszonyúan szokatlan és a két autónak szinte semmi köze sincs egymáshoz. Nem csak motorisztikusan, de karosszériában is nagyon nagy az eltérés. Míg az E30-ban egy szívó V8 motor van, ebben egy turbós sor 6. A két autónak a mozgása, fizikája is nagyon különböző, mert a Nissan sokkal agresszívabb és erőszakosabb, de ezáltal látványosabb is a nézői szemszögből. Ennek ellenére nagyon élvezem és igyekszem felvenni vele a ritmust és betörni! Már alig várom a következő versenyt.
Drifting.hu: Melyik volt a legnehezebb csata és miért?
Vigh Csaba: A legnehezebb csatám talán a Petri Robi elleni volt, mert a mezőny legdurvább és egyben a legerősebb autójáról beszélünk, ami ráadásul kapott egy nagyon agresszív stílusú sofőrt is. Az autója szinte egy űrhajónak felel meg a legspécibb technikákkal felszerelve és az edzés során is csak egyszer sikerült vele csatáznom. Követőben szinte kilincs a kilincsen kell rajta lenni, mert az A oszloptól füstöl a kocsi, és ha az ember lemarad vagy valamit elront, akkor szó szerint a füsttől semmit sem lát. Plusz volt egy szakasz az egyik terhelésváltásnál, ahol Robi nagyon meglassult és azt lekövetni és úgy lereagálni, hogy az kívülről is jól nézzen ki – hát nem volt egyszerű. De nagyon kiélezett csatát vívtunk, ami egy visszahívást eredményezett és akkor jött a felspanolás! Szerencsére rám az adrenalin jó hatással van, így a második csatából én lettem a továbbjutó, aminek nagyon örültem és innen is gratulálnék neki.
