Vitt emerre, vitt amarra, vitt erre Vitara

“A Vitara első generációja 1988-ban indult el hódító útjára sportos, kompakt, háromajtós terepjáróként. Alvázkerettel, terepváltóval és négykerék-hajtással kezdte pályafutását, majd nagyméretű offroaddá cseperedett és a Grand Vitara nevet kapta. Az új Vitara most 25 év után visszatér a gyökerekhez. Modern szabadidőautó formájában, önhordó karosszériával és választható négykerék-, vagy elsőkerék-hajtással születik újjá, és dobogtatja meg az autósok szívét”– olvasható a hivatalos ismertetőben.

A teljesen megújult Suzuki Vitarával még Esztergomban találkozhattam volna, ha nem tartanám magam távol azoktól az eseményektől, ‘melyeknél nem tudunk a lehető leginkább politikamentesek maradni.
Bevallom, egyáltalán nem érdekelt a miniszterelnök “feszítése” az új Vitara mellet, így elmaradt az első találkozás.

Pontosabban nem maradt el, csak egy kicsit későbbre tolódott.

Az igazi első randevú egy nyár elején rendezett vitorlásverseny volt a Balatonon, ahova Vitarákkal érkeztünk.

Szerencsésen választottam autót, így senkivel nem kellett osztoznom a gépen és a Balatonig, majd onnan visszafelé is én vezethettem az új zászlóshajót (ha már vitorlázás).

Aztán néhány nappal később már egy-egy héten át próbálhattam az automata, illetve a manuális Vitarákat.

Már az első élmény alatt meggyőzött a gép, hogy megérte ennyit várni a teljes megújulásra, ugyanis egy nagyon csendes, jó útfekvésű, kényelmes masinát ismertem meg.
Aztán a közel két hétnyi Vitarázás során meg egyértelművé vált, miért is olyan népszerű a gép a hazai piacon.
(Megjelenése óta nagyon szép eladásokat “produkál”.)

A Vitara tényleg villt erre, vitt arra.

Teszteltem országúton, autópályán, városban, elővárosban, és >>>

http://egyszermarlattamautot.hu/2018/01/02/nincs-megallas-magyar-suzuki-zrt-ismet-rekord-ertekesitessel-zarta-az-evet/